Ludas Matyi, 1973 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1973-05-10 / 19. szám

SZÍNMŰVÉSZETI FŐISKOLA - Úgy látszik, valami kirobbanó tehetséget találtak! GERÉB, AZ ÁRULÓ - Előbújhat, Geréb úrfi, már egy sem él a Pál utcai fiúk közül ... ADALÉKOK A JÓZSEFVÁROS HELYTÖRTÉNETÉHEZB­udapest VIII. kerü­letének saját hely­­történet múzeuma is van. Az ott összegyűj­tött adatokból kiviláglik, hogy nem is olyan rég, pár száz esztendőnyi messze­ségben, Pest város major­sága volt ezen a helyen és aktív zöldségtermelés is folyt e tájon, amely ma szerkesztőségek, nyomdák, rádióstúdiók hazája... Még a múlt század vé­gén is, mint arról Molnár Ferenctől értesültünk, fújt itt a szél az édes grund felől. Hát az már végképp a múlté. Mert szél még ma is van a Józsefváros­ban, de grund már alig. A Pál utcai fiúk egykori csataterének környékin bérházak állnak. S ez így van rendjén. De az már nincs rendjén, hogy sok­sok lebontásra érett és ítélt, roskatag bérház he­lyén még mindig nincs grund. A Józsefváros re­konstrukciója, sajnos, ké­sik, annak ellenére, hogy nem a MÁV állította össze a „menetrendjét”. Nem véletlenül hoztuk szóba a MÁV-ot: jelentős birtokai vannak ezen a területen. Itt van a buda­pesti vasútigazgatóság és itt van a Keleti indóház is, a főváros legnagyobb pályaudvara. És itt van, a Keleti területén az a ha­talmas kémény is, amely a környék réme, intenzív füst- és koromtermelésé­vel rontja a Józsefváros amúgy sem ózondús leve­gőjét. Azt a napot, ame­lyiken ez a kémény be­szünteti működését, piros betűvel fogják beírni a kerület helytörténeti kró­nikájába. Érdemes megemlíteni, mert nagyon jellemző helytörténeti adalék, azt a játékot, amely az egykor Spolarich-kávéház helyén folyik. Minden lap írt már erről, mi is, de megint szóba kell hozni, mert ér­demleges előrehaladás nincs az ügyben. Pár éve alakították át, nagy költ­séggel, éjszakai mulatóvá. Aztán gondoltak egyet és merészet, elcserélték a 8-as számú posta helyisé­geivel, amelyet szintén nemrég hoztak rendbe, a postai céloknak megfele­lően. A cserét ripsz-ropsz módra lebonyolították. Most a mulató helyén van egy félig kész posta, a posta helyén egy palacko­zott italok boltja (mert ha valamire, akkor erre igazán nagy szüksége volt a Józsefvárosnak!), tehát minden rendben, csak ép­pen semmi sincs a helyén. A nagy önkiszolgáló étte­rem, ami a posta helyén nyílna, egyelőre még csak a holdban van. Hát aki ezt így megszervezte, az is megérdemelné, hogy beír­ják a nevét a Helytörténe­ti Múzeum aranykönyvé­be. Csupa kisbetűvel, mint a Nemecsekét hajdan. Ha már a helytörténet­nél tartunk, azt is meg kellene kérdezni, hogyan történt, hogy a Balaton partján lassan már nem lesz egy talpalatnyi hely sem? Az üdülők és a szál­lodák lázas bekerítési hadműveletekbe kezdtek, nagy kerítésekkel elveszik maguknak a Balatonpart tekintélyes részét. Egyre több helyre kerül ki a „Magánterület!” feliratú tábla, s néha kilométere­ket kell menni, míg egy keskeny ösvény akad, ahol az is ki tud jutni a víz­hez, aki nem üdülőven­dég, vagy nem telektulaj­donos. Hogy ezt miért ép­pen itt tesszük ismételten szóvá? Csupán azért, mert itt, a Józsefvárosban mű­ködik a Balatoni Intéző Bizottság. Talán ők vá­laszt tudnának adni, vagy — nevükhöz méltóan — talán még intézkedhetné­nek is ez ügyben... Radványi Barna és Sajdik Ferenc riportja HUNGÁRIA ÚT — Semmi, sem­mi... csak az MTK vesztette el megint a pontjait... ÖGETŐ - Nem szégyelled magad? Az agárverseny hatodik helyezettje megint jobb időt futott, mint te! RÓKUS KÓRHÁZ EBI­K is ! — Szándékosan hagytuk ilyen nyomasztónak az épü­letet. Minden bacillus megretten, ha ide kell be­mennie!

Next