Ludas Matyi, 1975 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1975-11-06 / 45. szám
ki sosem volt eldobni való hely, mindig lehetett benne halat enni, jó bort inni, vízparton vagy hegyen sütkérezni, de amióta „idejött az atom”, itt a világ közepe. Az istenadta nép természetesen téved, amikor ezt mondja, mert az atom, pontosabban az uránoxid, még nem jött ide, majd csak négy év múlva szállítják, ha elkészül az első erőmű. Az embereket ilyen apróság nem zavarja. Pakson már minden „atomos”. Az építkezésen dolgozókat atomosnak nevezik. Atomos a mérnök és atomos az árokásó. A Kishegyen épülő lakótelepet is atomvárosnak keresztelték el, így most igen sajátságos helyzet alakult ki: bár a község még csak álmodik a várossá nyilvánításról, máris van benne egy város. Persze mint város. Egy atomnyi. A borzasztó nagy építkezés hatása a községben sokféle. Jó, hogy most mindig lehet kapni húst, jó, hogy lerombolták a legrondább kocsmát és ezen a környéken modern lakótelepet építenek fel, meg az is jó, hogy könnyebben férjhez mennek a paksi lányok, ugyanis az itt dolgozó katonák szemében olyan kedvesek, mint a cukor. Sokat elvisznek a fiúk a leszerelés után. Vagy lehorgonyoznak a lányok szoknyájánál és Pakson élnek majd, amíg csak száguldozni tud a neutron az erőművek fűtőanyagában. Ha minden jól megy, ez az idő eltart kétezerhúszig. A múltkor beszélgettem egy Balaton-vidéki katonafiúval, azt mondta, van egy komoly nője Pakson, és meg is mutatta a fényképét, láthattam, milyen határozottan öleli a lány nyakát. A helyzet valóban komolynak látszik. Na most. Nem jó például, hogy a községi tanácsnál nincs elnökhelyettesi beosztás, és nem is engedélyeznek ilyen státuszt, annak ellenére, hogy az elnök, Oláh Mihály nyakig van ügyekkel a sok tárgyalás és egyéb fejlesztési munka miatt. Az ok az elutasításra: Paks nem város, csak nagyközség, itt elég az elnök is. Nem jó, nem jó minden este a kapuba kiállni, főleg a mellékutcákon, mivelhogy a járdán kerékpároznak, sőt motoroznak, kövesút hiányában, és esetleg rágördülnek az emberlánya lábfejére. Aki albérletet keres, ne Paksra jöjjön. A korábban atomnyi árak molekulányira duzzadtak. Jártam egy öregasszonynál, világcsúcsot állított fel: 700 forintért adná ki a földes és teljesen üres szoba-konyháját. Nincs a penészes rezidenciában semmi az égvilágon, csak egy sereg szárnyas hangja. Pakson mindig zajlott az élet. Már a római légiósok felfedezték, hogy milyen pompás dombok magasodnak itt a Duna mellett, fölmásztak a legnagyobbikra és nem is jöttek le, amíg a birodalom meg nem bukott. A törökök pedig a bor áldozatai lettek. Átutazóban beszívtak egy-két pofa kadarkát, aztán képtelenek voltak tovább menni, évtizedekig vedeltek, palánk mögé bújva. Hiába, a paksi lösz nem lőtét terem. Valószínűleg Mária Terézia az egyetlen nevezetes és hivatlan vendég, aki keveset időzött a községben, a kaszinónak titulált terebélyes épületben szállt meg. Talán az vonzotta a hölgyet, milyen jó nagy a ház, lehetett benne nyújtózkodni. Napjainkban a helyreállítását nyújtják a Béke szállóvá vedlett kaszinónak, a vakolata egészen jól levedlett már, öt-hat év óta düledezik, tilos a közelébe menni. De lebontani sem szabad, mert műemlék. A másik építészet remeklés a múltból egy temető. Egy pincesor két présháza között van. Nem a kapuban rakták ki a „FELTÁMADUNK”-at, hanem ott díszeleg a présházak elejénél, hatalmas rozsdás betűivel. Persze, aki bekap egy pohár bort a napi gondok után, biztos feltámad a temető mellett. Ha meg sokat iszik, akkor is eléri a feltámadás szent pillanata — másnap reggel. Az atomvárosban épített szép presszó megnyitásáig a halászcsárda volt a legjobb szórakozóhely. Persze lehet, hogy még most is az. Sárközi Dezső és társai nagy hangulatkeltők. A harmonikás-zongorista Dezső eldicsekedett: miniszterhelyettestől püspökig mindenféle vendégük akad. De most baj van. Valaki ellopta a bőgőt. Hetek óta keresik. A Dezső nem az a fajta ember, aki kétségbeesik. Ajánlotta kollégájának, hegedűt fogjon a kezébe és cincogjon. Majd azt mondják a vendégeknek, kimosták a bőgőt és összement. Hosszú idő óta a legötletesebb kirakat a községben egy fodrászaté. Női fejek láthatók fényképen, különböző frizurákkal ékesítve, s közöttük a csábító szöveg: „Rántani való csirke állandóan vehető.” Az atomosok megjelenésével mozgalmasabb a világ. Miniszterek jönnek Paksra. A Televízió visszaszámlál 1980-ig, oly buzgalommal, mintha ő indítaná majd az erőművet, de már első adásnál bedöglött az idehozott három kamerából kettő. Épül a község kenyérgyára és a népek előre félnek, hogy rossz kenyeret fog sütni. Deszkát és téglát fújtak meg a vasútállomáson. A főutca járdáját feltörték teljes hosszúságában, kábelfektetés miatt, és csak két hónap múlva temették be az árkot. Szerintem ezek a városiasodás markáns bizonyítékai. Gemenci József GYÁVASÁG SPORTKÓRHÁZBAN VÍZIÓ — Előbb te mérd le magad, te félek! — Kovács II. lerúgott.