Ludas Matyi, 1976 (32. évfolyam, 1-53. szám)
1976-11-04 / 45. szám
— Az én férem olyan élhetetlen, semmit sem tud megszerezni. VAROS A HEGYOLDALON HÁTHA VANKI NEM ISMERI... — Mesélje el részletesen — mondja a bíró —, hogyan sikerült ilyen mennyiségű festményt ellopnia, hogyan tudta a hátán egyszerre elvinni valamennyit? — Nincs értelme, hogy elmagyarázzam — feleli a vádlott. — Ahogy elnézem a bíró urat, ez mindenképp meghaladja az erejét. Kétlem, hogy bárki is megállíthatná diadalútján, pedig kívánatos volna. A szó, hogy „állampolgár”, négy-öt évvel ezelőtt tűnt fel új szerepkörében, önmagában nem kifogásolható. Jogi műszónak indult, sem többet, sem kevesebbet nem jelentett, mint amit az Értelmező Szótár mond róla: „valamely állam kötelékébe és törvényeinek hatálya alá tartozó személy”. Csakhogy a becsvágyó szavacska nem érte be a jogi vadászmezőkkel, kezdett átszüremleni a politikai szóhasználatba, majd az újságnyelvezetbe, sőt ma már a kereskedelmi, ipari, gazdasági életbe is. Pedig ez a viselet nem jól áll rajta. Úgy fest, mint aki augusztusban szmokingban végigsétál a Palatínus strandon. Minduntalan hallani-olvasni: „az állampolgárok nem tartják be a KRESZ-t”, „az állampolgárok szabad idejét gondosan meg kell szervezni.. „az állampolgárok fiatalon kötnek házasságot.. „az állampolgárok nagyon sok sört fogyasztanak ...”, sőt „az állampolgárok gyakran kerülnek alkoholos befolyás alá ...”. Ez az újfajta „állampolgározás” valami középutas megoldás akar lenni. Akik használni kezdték, nyilván úgy vélték, hál,. ..a dolgozó” túlságosan szűk, (hiszen nem mindenki dolgozik), „az emberek” túlságosan tág (hiszen mindenki ember), „az elvtársak” túlságosan elvtársi, „a polgárok” gyanúsan polgári. Milyen gyűjtőfogalom jöhetett volna még számításba, amibe beleférnek párttagok, pártonkívüliek, dolgozók, nemdolgozók, férfiak, nők, ifjak, öregek, vallásosak, ateisták? Magyarok? De hiszen élnek nálunk más nemzetiségűek is. Adófizetők? Nem mindenkinek kell adót fizetni, és akinek kell, az se mindig fizeti. Lakosok? Vannak csövezők is. Mit ajánlhatna az ember jó lélekkel az „állampolgár” helyett? Semmit, illetve sokat. Mert az bizonyos, hogy ez az „állampolgár” hideg és idétlen szó, ha az emberek a lakosság vagy a nagyközönség kifejezést kívánják helyettesíteni vele. Nem kell elvetni nagyon jó kis szó ez a maga helyén. Mert állampolgár vagyok, amikor szavazok, amikor honvédelmi kötelezettségemet teljesítem, amikor útlevelet kérek. De sajtot és tejfölt nem mint állampolgár veszek, hanem mint vásárló, vevő, fogyasztó. A szabadságomat is mint dolgozó veszem igénybe, újságot, mint olvasó vásárolok, a BKV-t pedig mint utas (közönség) szidom. Végül semmi esetre sem mint állampolgár rúgok be a sörtől, hanem mint ember. Igaz, mint gyarló ember. Egyébként az állampolgár kifejezés még csak nem is szabatos. Mert bár minket illetnek vele, nemcsak mi, magyarok vagyunk állampolgárok, az itt-tartózkodó külföldiek is azok, sőt vannak kettős állampolgárok is. És mi történik akkor, ha egy magyar meg egy angol állampolgár összevész egy kettős állampolgárságával ? Akkor Karinthy után azt kellenemondanunk: az én állampolgárom, meg a te állampolgárod veri a mi állampolgárunkat. Novobáczky Sándor — Az ipari tévé egyik kamerája egész nap csak Icukát vetíti nekem. MEGJELENT! NEM ÉRÜNK RÁ! AZ IDOMITAS CSODÁJA