Ludas Matyi, 1977 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1977-02-24 / 8. szám

M tm s­z­? Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy autópálya. Épült, szépült, csuda lassan, csuda drágán, de a jó tündé­rek elmagyarázták, megéri a fáradsá­got, mert ez aztán nem lesz ám akár­milyen rontom-bontom hepehupa! Kerekecske gombocska, majdnem kész az utacska. Kapott nevet, rögtön hetest, mint a legkisebb gyerek, vagy a hétfejű sárkány, és nyomban átveze­tett Hetedhét Ország hetedén. El se készült, már kicsi lett, még néha egy­­irányban is szűkre szabott konfekció csőnadrághoz hasonlított. Egyszer aztán megunta a csillogást, villogást, és elkezdett töredezni, repe­dezni, mintha feltúrta volna a kurta­­farkú malac. Ekkor jött egy mesemondó, újságok­nak nyilatkozó, ki elmesélte (s közben kérte türelmüket, míg javítják, taka­rítják, a gödröket beborítják), hogy a pálya repedt betonjára még tavasszal aszfalt kerül. — Mindennek a tél az oka! Ilyen drága, kényes jószág megkapja az influenzát, ha az idő összevissza hide­­gedik, melegedik, mikor mi jut eszébe. Megterveztük nyárra, télre, de ki hitte volna, hogy egyszer nap süt, máskor hó hull... Újságíró bácsi nagy ravaszul rögtön kérdi: — No de mégis, nem gondolták? Volt már ilyen időjárás, út is épült, olvastuk a krónikákban, néhány régi memoárban. — Ilyen soha! Egy nap plusz öt, másnap mínusz... — Nahát, tényleg! Ez a mese tanulsága! Itt a vége, fuss el véle. De lehetőleg másik úton, a római hadiúton fussál végig, mert az ehhez képest mindössze kétezer éves... (selmeczi) — Egész életében ilyen játékos természetű volt. — Én nem tehetek róla ...! HÁTHA VALAKI NEM ISMERI... Az oktató ellenőrzi a kezdő gépkocsiveze­tő ismereteit.­­ Képzelje el, hogy nagy sebességgel ro­bog, és közben leesik az egyik kerék. Mit csinál akkor? - Beletaposok a gázba, és igyekszem utolérni! ÉRDEKES MŰSOR . ÉDES OTTHON — Nézd meg, Jocó, körötted minden fejlődik, csak te nem. RDIrtArW/AI­­­AI - Most pedig kisorsoljuk, ki mely­ik fejezetet ol­vassa el ebből a könyvből...

Next