Ludas Matyi, 1977 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1977-07-14 / 28. szám
TÓT GYULA: ^ffszfr^ms #4n*8K5* ORSZÁGÚTI SZÁLLODA - Városunk több mint ezeréves . . . - Igazán nem látszik meg rajta . . . A VÁROS EGYETLEN MOZIJA PRECÍZ TÁBLA A BELVÁROSBAN A szegedi szabadtéri játékok Lear király előadásának próbái közben a művészek ismerkednek a város nevezetességeivel. Psota Irén megkérdezett egy járókelőt: — Tessék mondani, ha ezen az utcán végigmegyek, akkor ez az utca a Móra Ferenc Múzeumhoz vezet? ... A járókelő kedvesen válaszolt: — Igen, művésznő! De ez az utca akkor is oda vezet, ha a művésznő esetleg másfelé megy!... * Bodrogi Gyula és Voith Ági Egerben próbálják a Ludas Matyit. Mindketten már jóelőre leköltöztek a kedves városba, ahol fellépnek az Agria Játékszín előadásain. Július végéig a postájukat is oda irányíttatják. Egyik nap gázsit kaptak a rádiótól. Voith a postás bácsinak ötven forint borravalót adott. Bodrogi megcsóválta a fejét. — Nem túlzás ez? Mért adtál a pénzespostásnak ilyen sok pénzt? Voith Ági sóhajtva válaszolt. — Akkor talán gyakrabban jön!* Az óbudai Zichy kastély udvarán zsúfolt nézőtér gyönyörködött Haydn A patikus című vígoperájának előadásában. A bejáratnál megjelent egy néni, karján szatyorral, melyből vékony nyüszítés hallatszott. A jegyszedőnek gyanús volt a dolog és rámutatott a kosárra. — Ebben mi vinnyog, kérem ? A néni bűnbánóan tárta szét a szatyrot, melyben egy apró barnás szőrcsomóban fekete szemek ragyogtak.• Nem akartam otthonhagyni ... Ez sérem egy japán palotapincsi... A jegyszedő elállta a bejáratot. — Hát kérem ... amenynyiben ez kutya ... akkor nem lehet bevinni! Zátonyi Róbert KETTŐS ÉN I (A technika csodája) Azon a csütörtöki estén 9 és 10 között, Vitray csak állt és a Most mutasd meg játékot vezette az első csatornán. Ugyanabban az időben a második csatornán is Vitray hangját hallottuk: közvetítésében a wimbledoni teniszverseny futott. Egy időben, egy országban, tetszés szerint lehetett választani két csatornán a két Vitrayból. De nemcsak a hazai vetélkedőt vették fel előre, felvételről adták a délután már lezajlott wimbledoni mérkőzés közvetítését is. Noha egyszerre kettőn is, „élőben” abban az órában egyetlen képernyőn sem volt kitűnő riporterünk, tehát tűnődtem, mit csinált felséged 3-tól 5-ig, azaz mit csinálhatott Vitray aznap este 9-től 10-ig? Gondolom, vagy egy londoni moziba ült, be, vagy londoni szállodájában nézte a (brit) ■ televíziót, ahol akkor — véletlenül — éppen nem Vitray ment. (A fordítás csodája) Gyermekkoromban másfél órás nagyjátékfilm volt az Éjfél, most a tévében hatvan perc alatt lement. Nem hiányzott az a félóra, mert nem is emlékszem, mi hullhatott ki a filmből harmincnyolc év után. Máig emlékeztem azonban a film kulcsmondatára. A gazdag párizsi úr abból jön rá, hogy a kis amerikai táncosnő csak hazudja magát magyar grófnénak, hogy keresztkérdést tesz fel neki, amelyre a hölgy hibás választ ad. A kérdés a budapesti földalattiról szól, amely a legrégibb az európai kontinensen. Ezt mondta John Barrymoore a filmen, így szólt annak idején a magyar felirat is. Ám most, a tévében, a szinkronizált magyar szöveg így módosult: A budapesti metró a legrégibb a világon. Holott nem a világról volt szó, csak a kontinensről s nem metróról (amely 1939-ben, a film gyártási évében hol volt még nálunk? gondolat se!), hanem csak földalattiról. És ez nem mindegy. Ha a szöveg rossz irányban változott is, szerencsére Claudette Colbert semmit sem öregedett harmincnyolc év alatt, és ugyanolyan gyönyörű, mint annak idején a filmet játszó Corso moziban volt. (barabás) rf gx