Ludas Matyi, 1978 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-16 / 7. szám
- Naponta 20-30 különféle gyógyszerrel próbálkozom, doktor úr, mégis pocsékul érzem magamat. .. - Miért nyafogsz? tudod, milyen kicsi egy vírus? safest — Most eldöntjük, ki töri el a rosszul összeforrt lábszárcsontot! LUDAS MATYI MOZIBAN Amióta játsszák A néma dosszié című filmet, csak kémnek vagy ellenkémnek álcázva magamat merek hazalopózni. A Fehérhajó utcában lakom ugyanis, éppen a filmbeli kémközpontban. S mert e filmben itt a spionok központi rejtekhelye, magam sem akarok nagyobb feltűnést kelteni. Korszakos film ez A néma doszszié. Mert eddig legfeljebb az úgynevezett művészfilmek engedték meg maguknak néha, hogy nem szóltak semmiről. A kommerszdarabok viszont, s köztük a krimik leginkább, éppen azzal tűntek ki, hogy ha semmi más, de legalább cselekményük volt. A néma doszszié újítás: olyan krimi, amely nem szól semmiről, de azt legalább logikai képtelenségekkel teszi. A filmből mindvégig nem derül ki, hogy a kémek mit rejtegettek és ugyan mit is spionkodtak? Valószínűleg éberségből titkolják előttünk is a dolgot, megfosztva így az esetleg a nézőtéren feltárt gallérral ülő ellenséget az információktól, s bennünket is attól, ami egy krimifilm lényege: a beleélés izgalmától. Min izgulnánk, ha nincs tét? Legalább annyit szólnának, hogy teszem azt a házmesterünk macskáját akarják elrabolni a kémek (az nem érv, hogy nincs neki, bár csak ez lenne a film egyetlen buktatója!), s akkor volna miért drukkolnom: marad-e a cicus, vagy ugrik? Kovács Pál (azaz Bitskey Tibor) kém azonban nemcsak a világ legnémább — alighanem ő a címszereplő, a néma dosszié, ha egyáltalán van ilyen, mert az utolsó kockáig összeszorított szájjal hallgat de egyik legügyetlenebb spionja is. Fényes nappal, lényegében indokolatlanul karambolozik, sérült kocsijából aztán egy közlekedési rendőrnek is gyerekjáték kiemelni a kémanyagot, azaz egy papírtekercsre írt számsort, amely csak kémjelentés lehet. Azért olyan sikeres e filmben a nyomozás a Nagy Semmi körül, mert itt mindenki előre tud és kiszámít mindent. Egy másik spion például azért randalírozik az Intercontinentalban (magára valamit is adó kém nem garázdálkodhat a Kis Pipában!), hogy rögtön sittre kerüljön. Pontosan oda, ahová kell, Bitskey mellé, mert 2 milliós fővárosunkban, hogy is lenne egynél több fogadóhelye az előzetes letartóztatottaknak? Tolnay azt is előre kiszámítja, hogy ott csak ő lehet a házimunkás, milyen más fogdabeosztást kaphatnának a lázítók? Így aztán ott majd vidáman mérget szórhat Bitskey ebédjébe, mert a vizsgálati foglyot megmotozzák ugyan, amikor bekísérik, de ha mérget találnak nála (pláne, ha azt blézerének fényes gombjában rejti el!), azt nyilván udvariasan visszaadják neki, tudván, odabent még szüksége lehet rá, akár öngyilkosságot óhajt elkövetni, akár fogolytársát kívánja elemészteni vele. Talán jobb lett volna, ha az egész nemcsak Néma dosszié (ami erős nyelvi túlzás, mert inkább üres dossziét kellene mondani), hanem némafilm is. Ha ugyanis nem hallanánk a szövegeket, akkor egészen mozgalmas képek peregnének előttünk. Legfeljebb ki-ki hozzáköltené-képzelné a maga történetét. A legegyszerűbb néző forgatókönyve sem lehetne annál lehetetlenebb, mint amilyen a valóságos filmé. Barabás Tamás —BRÜM — Mázlista vagyok, mindig olyan betegséget legyk ki, aminek nem hiánycikk a gyógyszere! FÉRFIPÁNIK CSODÁLKOZÓ SZEM A DIVAT — Tényleg ennyibe kerül?