Ludas Matyi, 1978 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1978-02-16 / 7. szám

- Naponta 20-30 különféle gyógyszerrel próbálkozom, doktor úr, mégis pocsékul ér­zem magamat. .. - Miért nyafogsz? tudod, milyen kicsi egy vírus? safest — Most eldöntjük, ki töri el a rosszul összeforrt láb­­szárcsontot! LUDAS MATYI MOZIBAN Amióta játsszák A néma dosszié című filmet, csak kémnek vagy el­lenkémnek álcázva magamat me­rek hazalopózni. A Fehérhajó ut­cában lakom ugyanis, éppen a filmbeli kémközpontban. S mert e filmben itt a spionok központi rej­tekhelye, magam sem akarok na­gyobb feltűnést kelteni. Korszakos film ez A néma dosz­­szié. Mert eddig legfeljebb az úgy­nevezett művészfilmek engedték meg maguknak néha, hogy nem szóltak semmiről. A kommersz­­darabok viszont, s­ köztük a krimik leginkább, éppen azzal tűntek ki, hogy ha semmi más, de legalább cselekményük volt. A néma dosz­­szié újítás: olyan krimi, amely nem szól semmiről, de azt leg­alább logikai képtelenségekkel te­szi. A filmből mindvégig nem de­rül ki, hogy a kémek mit rejte­gettek és ugyan mit is spionkod­­tak? Valószínűleg éberségből tit­kolják előttünk is a dolgot, meg­fosztva így az esetleg a nézőtéren feltárt gallérral ülő ellenséget az információktól, s bennünket is at­tól, ami egy krimifilm lényege: a beleélés izgalmától. Min izgulnánk, ha nincs tét? Legalább annyit szól­nának, hogy teszem azt a házmes­terünk macskáját akarják elrabol­ni a kémek (az nem érv, hogy nincs neki, bár csak ez lenne a film egyetlen buktatója!), s akkor volna miért drukkolnom: marad-e a cicus, vagy ugrik? Kovács Pál (azaz Bitskey Tibor) kém azonban nemcsak a világ leg­némább — alighanem ő a cím­szereplő, a néma dosszié, ha egyál­talán van ilyen, mert az utolsó kockáig összeszorított szájjal hall­gat de egyik legügyetlenebb spionja is. Fényes nappal, lényegé­ben indokolatlanul karambolozik, sérült kocsijából aztán egy közle­kedési rendőrnek is gyerekjáték kiemelni a kémanyagot, azaz egy papírtekercsre írt számsort, amely csak kémjelentés lehet. Azért olyan sikeres e filmben a nyomozás a Nagy Semmi körül, mert itt mindenki előre tud és ki­számít mindent. Egy másik spion például azért randalírozik az In­tercontinentalban (magára valamit is adó kém nem garázdálkodhat a Kis Pipában!), hogy rögtön sittre kerüljön. Pontosan oda, ahová kell, Bitskey mellé, mert 2 milliós fő­városunkban, hogy is lenne egynél több fogadóhelye az előzetes letar­tóztatottaknak? Tolnay azt is előre kiszámítja, hogy ott csak ő lehet a házimunkás, milyen más fogda­beosztást kaphatnának a lázítók? Így aztán ott majd vidáman mér­get szórhat Bitskey ebédjébe, mert a vizsgálati foglyot megmotozzák ugyan, amikor bekísérik, de ha mérget találnak nála (pláne, ha azt blézerének fényes gombjában rejti el!), azt nyilván udvariasan vissza­adják neki, tudván, odabent még szüksége lehet rá, akár öngyilkos­ságot óhajt elkövetni, akár fogoly­társát kívánja elemészteni vele. Talán jobb lett volna, ha az egész nemcsak Néma dosszié (ami erős nyelvi túlzás, mert inkább üres dossziét kellene mondani), ha­­­­nem némafilm is. Ha ugyanis nem hallanánk a szövegeket, akkor egé­szen mozgalmas képek peregnének előttünk. Legfeljebb ki-ki hozzá­­költené-képzelné a maga történe­tét. A legegyszerűbb néző forgató­­könyve sem lehetne annál lehetet­lenebb, mint amilyen a valóságos filmé. Barabás Tamás —BRÜM — Mázlista vagyok, mindig olyan betegséget legyk ki, aminek nem hiány­cikk a gyógyszere! FÉRFIPÁNIK CSODÁLKOZÓ SZEM A DIVAT — Tényleg ennyibe kerül?

Next