Ludas Matyi, 1978 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1978-03-09 / 10. szám
Londonból érkezett. Egy férfi benyit az előkelő Regent Street-i fodrászüzletbe, körülnéz és megkérdi: — Sokan várnak még előttem? A fodrász szolgálatkészen válaszol: — Négyen, uram! A férfi mosolyog és elmegy. Másnap ismét benyit, körülnéz, kérdez: — Hányan várnak még előttem? A fodrász válaszol: — Öten, uram! A férfi bólint és távozik. A fodrászt most már idegesíti a különös vendég, hiszen harmadszor is megkérdezte, hogy hányan várnak még előtte. Ezért int a tanulójának, menjen az ismeretlen férfi után és lesse meg, ki az illető és hova megy. A tanuló kisvártatva visszatér, jelenti, hogy megfigyelte az ismeretlent. A fodrász izgatottan kérdi: — Nos? Láttad, hogy hova ment? — Láttam. Felment az ön feleségéhez ... ÚJ HOBBI 7HOTHQ ,vaimi — Kérem szépen, itt lehet jelentkezni a sárkányrepülők klubjába? 10 VILMA NÉNII III 1/ — És rám sajnálták ám a pénzt, még Bajcsy-Zsilinszkyből is négy volt! Ennél modernebbet nem tetszik kapni! Ha a reneszánsz szót hallom Michelangelo freskói sejlenek fel előttem a sixtusi kápolna falán, vagy Leonardo Giocondájának sejtelmes mosolya, netán Donatello szobrai. A nálamnál műveltebbek képzeletében a reneszánsz fogalmához újabb nevek társulnak: Düreré, Brueghelé, Erasmuse. Esetleg angol kastélyépítők képe jelenik meg előttük, vagy Mátyás király udvarának művészete. De én már meg vagyok fertőzve. Nekem a reneszánsz többé már nem festészet, irodalom, szobrászat és zene, hanem sok minden más. Például hegyesorrú cipő, meg póréhagyma, meg tajtékpipa. Ez azóta van, hogy nálunk mindennek reneszánsza v van. Nincs hét, hogy ne olvasnám az újságokban, ne hallanám a rádióban tévében, hogy eljött ennek vagy annak a reneszánsza. A nyúltenyésztésé, a zsebóráé, a kalucsnié. Mostanság már semmi nem divatba jön, semmit nem kezdenek kedvelni, semmi nem jelentkezik, hanem mindennek mindjárt egyenesen reneszánsza van. A legsemmibb semmiségnek is. Ha valami éppen csak megindul, az emberek kóstolgatni kezdik, az tüstént megkapja a méltóságteljes reneszánsz fokozatot. Ez azért van, mert mi nem tudunk mértéket tartani, a bolhából mindjárt elefántot csinálunk. Reneszánsz elefántot. A reneszánsznak az ellentéte ezenképpen az alkony. Ha valami kezd kimenegetni a divatból (a reneszánszból), annak rögtön „eljött az alkonya”. Ezért olvasni (hallani), hogy a kenyérfogyasztás alkonya, a fehér alsónadrág alkonya, az ajakrúzs alkonya. Pedig még éppen elegen falják a serclit, hordanak fehér alsónadrágot és kenik az ajkukat rúzzsal. De nálunk már bealkonyult nekik. Mert nálunk az alkonynak is reneszánsza van. Mikor lesz vége ennek a nyakra-főre reneszánszozásnak. Mikor jő el végre a felhígult reneszánsz alkonya? Novobáczky Sándor A „LEHET EGY KÉRDÉSSEL TÖBB?” MINTÁJÁRA " V • — A hatodik hónapért akar a következő kérdésre válaszolni? — önnek a munkájáért egy hangszóró jár...