Ludas Matyi, 1978 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1978-03-09 / 10. szám

Londonból érkezett. Egy férfi benyit az elő­kelő Regent Street-i fod­rászüzletbe, körülnéz és megkérdi: — Sokan várnak még előttem? A fodrász szolgálatkészen válaszol: — Négyen, uram! A férfi mosolyog és el­megy. Másnap ismét be­nyit, körülnéz, kérdez: — Hányan várnak még előttem? A fodrász válaszol: — Öten, uram! A férfi bólint és távozik. A fodrászt most már idegesíti a különös vendég, hiszen harmadszor is meg­kérdezte, hogy hányan vár­nak még előtte. Ezért int a tanulójának, menjen az ismeretlen férfi után és lesse meg, ki az illető és hova megy. A tanuló kis­vártatva visszatér, jelenti, hogy megfigyelte az isme­retlent. A fodrász izgatot­tan kérdi: — Nos? Láttad, hogy ho­va ment? — Láttam. Felment az ön feleségéhez ... ÚJ HOBBI 7HOTHQ ,vaimi — Kérem szépen, itt lehet jelentkezni a sár­kányrepülők klubjába? 10 VILMA NÉNI­­­­­I III 1/ — És rám sajnálták ám a pénzt, még Bajcsy-Zsilinszkyből is négy volt!­­ Ennél modernebbet nem tetszik kapni! Ha a reneszánsz szót hallom Michelangelo freskói sejlenek fel előttem a sixtusi kápolna falán, vagy Leonardo Giocondájának sejtelmes mosolya, netán Dona­tello szobrai. A nálamnál művel­tebbek képzeletében a reneszánsz fogalmához újabb nevek társul­nak: Düreré, Brueghelé, Erasmu­se. Esetleg angol kastélyépítők ké­pe jelenik meg előttük, vagy Má­tyás király udvarának művészete. De én már meg vagyok fer­tőzve. Nekem a reneszánsz többé már nem festészet, irodalom, szobrászat és zene, hanem sok minden más. Például hegyesorrú cipő, meg póréhagyma, meg taj­tékpipa. Ez azóta van, hogy nálunk mindennek reneszánsza v van. Nincs hét, hogy ne olvasnám az újságokban, ne hallanám a rá­dióban tévében, hogy eljött en­nek vagy annak a reneszánsza. A nyúltenyésztésé, a zsebóráé, a kalucsnié. Mostanság már semmi nem di­vatba jön, semmit nem kezdenek kedvelni, semmi nem jelentkezik, hanem mindennek mindjárt egye­nesen reneszánsza van. A legsem­­mibb semmiségnek is. Ha valami éppen csak megin­dul, az emberek kóstolgatni kez­dik, az tüstént megkapja a mél­tóságteljes reneszánsz fokozatot. Ez azért van, mert mi nem tudunk mértéket tartani, a bolhából mindjárt elefántot csinálunk. Re­neszánsz elefántot. A reneszánsznak az ellentéte ezenképpen az alkony. Ha valami kezd kimenegetni a divatból (a reneszánszból), annak rögtön „el­jött az alkonya”. Ezért olvasni (hallani), hogy a kenyérfogyasz­tás alkonya, a fehér alsónadrág alkonya, az ajakrúzs alkonya. Pe­dig még éppen elegen falják a serclit, hordanak fehér alsónad­rágot és kenik az ajkukat rúz­­­zsal. De nálunk már bealkonyult nekik. Mert nálunk az alkonynak is reneszánsza van. Mikor lesz vége ennek a nyak­ra-főre reneszánszozásnak. Mikor jő el végre a felhígult reneszánsz alkonya? Novobáczky Sándor A „LEHET EGY KÉRDÉSSEL TÖBB?” MINTÁJÁRA " V • — A hatodik hónapért akar a következő kérdésre válaszolni? — önnek a munkájáért egy hangszóró jár...

Next