Ludas Matyi, 1978 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1978-02-02 / 5. szám

AUTÓBUSZRÓL, VILLAMOSRÓL — Befejezzük a vitát — Játsszunk egy gondo­lattal című, a Ludas 1977. november 17-i, 46. számában megjelent glosz­­szánk az Üllői út átszerve­zett közlekedését bírálta, és széles körű visszhangot váltott ki. Jóllehet, még mindig érkeznek olvasóink levelei erről az témáról, a vitát — hiszen vég nélkül folytathatnánk különben — mai számunkban lezárjuk. A tv-híradó 1978. január 13-án, pénteken este első kiadásában részletesen foglalkozott a témával: az Üllői úti metróvonal ki­épülése, illetve az ottani felszíni tömegközlekedési eszközök megszüntetése következtében előállott helyzettel. Sok embert megkérdezett a tv-híradó riportere, vala­mennyien azt a véleményü­ket hangoztatták, hogy a közönségtől elvont két fel­színi tömegközlekedési esz­köz — az autóbusz és a vil­lamos — közül legalább az egyiket vissza kell állítani. Valamennyien így nyilat­koztak, kivéve egyetlenegy megszólalót, ő viszont a Fővárosi Tanács Közleke­dési Főigazgatóságának osztályvezetője, tehát „az elvevők” egyike volt. Egye­bek közt felvetette: aki nem bírja a metrót, érje el az Üllői utat úgy, hogy a Baross utcán vagy a Mester utcán változatlanul járó autóbusszal közleked­jék —, aztán gyalogoljon át a keresztutcákon. Erről a régi vicc jut eszünkbe, amikor egy kisfiú bőgve keres valamit a Népköztár­saság útján. Miért sírsz és mit keresel, kisfiú? — kérdik tőle. Elvesztettem egy tízforintost, hüppög a gyermek. Hol? A Klauzál utcában. Akkor miért itt keresed? Mert itt van vi­lágos ... Az osztályvezető nyilat­kozatában azonban talá­lunk egy biztató mondatot is: Szívesen fogadunk min­den épkézláb javaslatot — jelentette ki. Nos, a vita be­fejezéseként akkor hadd ja­vasoljunk mindjárt két dol­got is: 1. Állítsanak vissza leg­alább egy, lehetőleg sűrűn közlekedő autóbuszjáratot az Üllői útra, az sem baj, ha a 6-os lesz az, régebbi, hosszú és átszállást oly sokaktól nem igénylő vo­nalán. 2. Vegyék még egyszer fontolóra a távlati terveket és a Váci úton futó autó­buszok és villamosok közül az ottani metróvonal kiépí­tése után is járassák to­vább legalább a kettő kö­zül az egyiket. Barabás Tamás Lassan két esztendeje, 1976 már­­c­usa óta lakik új otthonában Bol­­la Géza (1108 Bp., Kővágó út 8.), de a lakásához s a ház többi la­kásához felszerelt központi tv-antennát ,­­ mindig nem lehet használni. Holott egyértelműen tudatták a la­­kó­­kat, hogy ez is a lakáshoz tar­tozik. Az Óvások Szövetkezete XX., Kossuth u. 43. alatti fiókjába vitte javítani karóráját 1977 júniusában I­­ncsik Judit (1203 Bp., Sárrét­ 4.), 120 Ft-ot kértek a javításért, ám a hiba a javítás után ugyanaz ma­radt. A további javítás sem hozta rendbe a dolgot, időközben lejárt a jótállási jegy is. „Vajon mire fi­zettem ki a 120 forintot, ha az órám ugyanolyan maradt?” — kér­dezi keserűen olvasónk. Helyi képes levelezőlapot Edelény községben sem a posta­­hivatalban, sem a boltokban nem lehet kapni már hosszabb ideje Vajon miért? — kérdezi Gonda György olvasónk (3780 Edelény, Gagarin u. 2.). Az esztergomi kiflire (egy min­tapéldányt mellékelt is leveléhez olvasónk) nem az a főpanasz, hogy mini méretű, hanem az, hogy szin­te ehetetlenül keményre van ki­szárítva. Sok millióért állítottak be új gépeket az esztergomi kenyér­gyárban, nem lehetne rajtuk végre jó kiflit is termelni? — kérdi Borz Miklós (2500 Esztergom, Deák F. u. 31.). Mostohagyerekek az AFOR benzinkútjai, még a tető is hiányzik a fejük fe­lől, állapítja meg Vass Gábor ol­vasónk (1108, Bp.), hozzátéve: eső­ben, hóban áznak a drága gépek, a kezelőszemélyzet, néha még a vevők is. Ezzel ellentétben a Shell-, az Agip-, a BP-kutak formás tető alatt vannak. Miskolc tiszai pályaudvarának azon a folyosóján, amely a bejá­rati csarnokot az egyetlen váró­teremmel összeköti, padok voltak. Nem tudja Zurai András (3922 Taktaharkány, Bartók Béla u. 4.), hogy hová lettek, de most azon a folyosón állva kell várakozni. Sok utastársa nevében is kéri vissza a padokat. A konyakmeggy minőségére panaszkodik Varga Imre olvasónk (117 Bp., Irinyi J. u. 32/b.). Le­het, hogy csak neki volt balszeren­cséje, de az utóbbi időben egyre­­másra vásárolt dobozolt és kimért formában egyaránt ebből az édes­ségből úgy, hogy csak fogyasztása­kor derült ki: tele van száraz, ösz­­szeaszalódott szemekkel. Az édes­ség árának rendezésére gondot for­dítottak, jó lenne most már foko­zottabban ügyelni a minőségére is. Star de Luxe tűzhelyet — gyártója a Lampart — vásárolt Csiszárik Mihály olvasónk (2366 Kakucs, Rákóczi u. 39.) a helyi ÁFÉSZ-nél, ahol azt nem lehetett kicsomagolni, ezért a tűzhely nem kevés és nem is enyhe hibáit csak otthon fedezte fel. A sütőajtón nem volt fogantyú, a tűztér-ajtó vetemedett, a füstcső felőli oldal zománchibás volt stb. Levelezés oda-vissza, ígéret (februárban szó­ban, áprilisban levélben) 10 száza­lék kedvezményre —, de a pénzt november végéig sem kapta meg. Fényes nappal égnek a villanylámpák a budapesti, II. kerületi Tömör­kény utcában, ahol Tóth László panaszos lakik, ám naplemente után kialszanak az égők és sötét­ség borul a Tömörkény utcára s a Törökvészi út egy részére, így megy ez több mint tíz hónapja­. Meglepődött a Csepel, Ady End­re lakótelepen levő Szitakötő eszp­resszóban Katkics Géza (1214 Bp., Merkur u. 20.) olvasónk azon, hogy a pultos dolgozó puszta kézzel sze­degette elő és tette tálcára a süte­ményeket, gusztustalanul, anti­­higiénikusan. Miért nem süteményszedővel teszi?, kérdezték, amire azt felel­te: mert nincs! Ha a vállalatnak arra telt, hogy zenegépet beállít­son ebbe a cukrászdába (mert az van), akkor talán süteményszedő villára is futná? SILVIA Ismeretségünk a háztartási boltban kez­dődött, ahol megláttam és hazavittem. Silvia kis dobozának oldalán a követke­zőket olvastam: „Teljesen ártalmatlan kel­­meszíntelenítő. A ruhát nem rongálja. Szá­raz, hűvös helyen tartandó stb.” A­ papír­­­doboz tetejére, feltűnő helyen rányomtat­ták: „Törékeny!” Nagy óvatossággal nyi­tottam fel a dobozt, nehogy a benne lévő üveg eltörjön. De, hol van itt az üveg? — álmélkodtam. A dobozból kis műanyag ta­­sak került elő, benne poralakban a kelme­­színtelenítő Silvia. A használati utasítást gondos kezek a Silvia köré tekerték, nehogy megfázzon. Vigyázva kisimítottam és elmélyülten ta­nulmányoztam volna, ha az első szavak rémületén túljutok. Ám a lap felső szélé­ről nagy betűkkel ijesztgettek: „Méreg!” — és még egyszer, mert az ismétlés a tu­dás anyja, — „Méreg!”. Silviától ennyi csalárdság soknak bizo­nyult számomra. Törékenynek, ártatlannak hirdeti magát és az ellenkezője derül ki róla. Ezek után férfiasan beismerem: szakí­tottam Silviával, vesszen a 4 forint 80 fillér. (f. i ) A FELADÓ NEM CÍMZETT A Dunai Vasmű Horgászegyesület — címe: 2404 Dunaújváros, Pf 405 — nyomtatványt tartalmazó csomagot kül­dött a MOHOSZ (ez a horgászszövetség rövidítése) Soroksári Duna-ági Területi Bizottságának. Küldött volna. Ám a postán gondos kezek — postai kezek — éppen a cí­met ragasztották le különböző cédulák­kal, miáltal az olvashatatlanná, valósá­gosan láthatatlanná vált. A feladót azonban nem ragasztották le. Az világosan olvasható. A külde­ményt tehát visszaszármaztatták a fel­adónak. Akivel, pontosabban — egye­sületről lévén szó — amellyel, még kü­lön portót (úgynevezett férti portót) is fizettettek. Olcsóbb és fáradságmentesebb lett volna a küldeményt fel sem adni. integrált Áramkör A Lehet egy kérdéssel több című mű­sorból ismerte meg mindenki a tévéte­niszt. A Rádiótechnika című újság kö­zölte a kapcsolási rajzot és én annak alapján magam megcsináltam, bízva ab­ban, hogy lehet kapni AY—3—8500 IC-t, de sajnos, sehol nincs. Volt ugyan egy eladó, de azt az orrom előtt vitték el. Csak egy ilyen AY—3—8500 integrált áramkört szeretnék, hogy a magam fab­rikálta tévétenisz játékom működjék is. Persze nem ingyen. Utánvéttel bárkinek kifizetem, vagy személyesen elmegyek érte, csak legyen. Breznyik Zoltán 5900 Orosháza, Kelet u. 3.

Next