Ludas Matyi, 1978 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-02 / 5. szám
AUTÓBUSZRÓL, VILLAMOSRÓL — Befejezzük a vitát — Játsszunk egy gondolattal című, a Ludas 1977. november 17-i, 46. számában megjelent gloszszánk az Üllői út átszervezett közlekedését bírálta, és széles körű visszhangot váltott ki. Jóllehet, még mindig érkeznek olvasóink levelei erről az témáról, a vitát — hiszen vég nélkül folytathatnánk különben — mai számunkban lezárjuk. A tv-híradó 1978. január 13-án, pénteken este első kiadásában részletesen foglalkozott a témával: az Üllői úti metróvonal kiépülése, illetve az ottani felszíni tömegközlekedési eszközök megszüntetése következtében előállott helyzettel. Sok embert megkérdezett a tv-híradó riportere, valamennyien azt a véleményüket hangoztatták, hogy a közönségtől elvont két felszíni tömegközlekedési eszköz — az autóbusz és a villamos — közül legalább az egyiket vissza kell állítani. Valamennyien így nyilatkoztak, kivéve egyetlenegy megszólalót, ő viszont a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóságának osztályvezetője, tehát „az elvevők” egyike volt. Egyebek közt felvetette: aki nem bírja a metrót, érje el az Üllői utat úgy, hogy a Baross utcán vagy a Mester utcán változatlanul járó autóbusszal közlekedjék —, aztán gyalogoljon át a keresztutcákon. Erről a régi vicc jut eszünkbe, amikor egy kisfiú bőgve keres valamit a Népköztársaság útján. Miért sírsz és mit keresel, kisfiú? — kérdik tőle. Elvesztettem egy tízforintost, hüppög a gyermek. Hol? A Klauzál utcában. Akkor miért itt keresed? Mert itt van világos ... Az osztályvezető nyilatkozatában azonban találunk egy biztató mondatot is: Szívesen fogadunk minden épkézláb javaslatot — jelentette ki. Nos, a vita befejezéseként akkor hadd javasoljunk mindjárt két dolgot is: 1. Állítsanak vissza legalább egy, lehetőleg sűrűn közlekedő autóbuszjáratot az Üllői útra, az sem baj, ha a 6-os lesz az, régebbi, hosszú és átszállást oly sokaktól nem igénylő vonalán. 2. Vegyék még egyszer fontolóra a távlati terveket és a Váci úton futó autóbuszok és villamosok közül az ottani metróvonal kiépítése után is járassák tovább legalább a kettő közül az egyiket. Barabás Tamás Lassan két esztendeje, 1976 márcusa óta lakik új otthonában Bolla Géza (1108 Bp., Kővágó út 8.), de a lakásához s a ház többi lakásához felszerelt központi tv-antennát , mindig nem lehet használni. Holott egyértelműen tudatták a lakókat, hogy ez is a lakáshoz tartozik. Az Óvások Szövetkezete XX., Kossuth u. 43. alatti fiókjába vitte javítani karóráját 1977 júniusában Incsik Judit (1203 Bp., Sárrét 4.), 120 Ft-ot kértek a javításért, ám a hiba a javítás után ugyanaz maradt. A további javítás sem hozta rendbe a dolgot, időközben lejárt a jótállási jegy is. „Vajon mire fizettem ki a 120 forintot, ha az órám ugyanolyan maradt?” — kérdezi keserűen olvasónk. Helyi képes levelezőlapot Edelény községben sem a postahivatalban, sem a boltokban nem lehet kapni már hosszabb ideje Vajon miért? — kérdezi Gonda György olvasónk (3780 Edelény, Gagarin u. 2.). Az esztergomi kiflire (egy mintapéldányt mellékelt is leveléhez olvasónk) nem az a főpanasz, hogy mini méretű, hanem az, hogy szinte ehetetlenül keményre van kiszárítva. Sok millióért állítottak be új gépeket az esztergomi kenyérgyárban, nem lehetne rajtuk végre jó kiflit is termelni? — kérdi Borz Miklós (2500 Esztergom, Deák F. u. 31.). Mostohagyerekek az AFOR benzinkútjai, még a tető is hiányzik a fejük felől, állapítja meg Vass Gábor olvasónk (1108, Bp.), hozzátéve: esőben, hóban áznak a drága gépek, a kezelőszemélyzet, néha még a vevők is. Ezzel ellentétben a Shell-, az Agip-, a BP-kutak formás tető alatt vannak. Miskolc tiszai pályaudvarának azon a folyosóján, amely a bejárati csarnokot az egyetlen váróteremmel összeköti, padok voltak. Nem tudja Zurai András (3922 Taktaharkány, Bartók Béla u. 4.), hogy hová lettek, de most azon a folyosón állva kell várakozni. Sok utastársa nevében is kéri vissza a padokat. A konyakmeggy minőségére panaszkodik Varga Imre olvasónk (117 Bp., Irinyi J. u. 32/b.). Lehet, hogy csak neki volt balszerencséje, de az utóbbi időben egyremásra vásárolt dobozolt és kimért formában egyaránt ebből az édességből úgy, hogy csak fogyasztásakor derült ki: tele van száraz, öszszeaszalódott szemekkel. Az édesség árának rendezésére gondot fordítottak, jó lenne most már fokozottabban ügyelni a minőségére is. Star de Luxe tűzhelyet — gyártója a Lampart — vásárolt Csiszárik Mihály olvasónk (2366 Kakucs, Rákóczi u. 39.) a helyi ÁFÉSZ-nél, ahol azt nem lehetett kicsomagolni, ezért a tűzhely nem kevés és nem is enyhe hibáit csak otthon fedezte fel. A sütőajtón nem volt fogantyú, a tűztér-ajtó vetemedett, a füstcső felőli oldal zománchibás volt stb. Levelezés oda-vissza, ígéret (februárban szóban, áprilisban levélben) 10 százalék kedvezményre —, de a pénzt november végéig sem kapta meg. Fényes nappal égnek a villanylámpák a budapesti, II. kerületi Tömörkény utcában, ahol Tóth László panaszos lakik, ám naplemente után kialszanak az égők és sötétség borul a Tömörkény utcára s a Törökvészi út egy részére, így megy ez több mint tíz hónapja. Meglepődött a Csepel, Ady Endre lakótelepen levő Szitakötő eszpresszóban Katkics Géza (1214 Bp., Merkur u. 20.) olvasónk azon, hogy a pultos dolgozó puszta kézzel szedegette elő és tette tálcára a süteményeket, gusztustalanul, antihigiénikusan. Miért nem süteményszedővel teszi?, kérdezték, amire azt felelte: mert nincs! Ha a vállalatnak arra telt, hogy zenegépet beállítson ebbe a cukrászdába (mert az van), akkor talán süteményszedő villára is futná? SILVIA Ismeretségünk a háztartási boltban kezdődött, ahol megláttam és hazavittem. Silvia kis dobozának oldalán a következőket olvastam: „Teljesen ártalmatlan kelmeszíntelenítő. A ruhát nem rongálja. Száraz, hűvös helyen tartandó stb.” A papírdoboz tetejére, feltűnő helyen rányomtatták: „Törékeny!” Nagy óvatossággal nyitottam fel a dobozt, nehogy a benne lévő üveg eltörjön. De, hol van itt az üveg? — álmélkodtam. A dobozból kis műanyag tasak került elő, benne poralakban a kelmeszíntelenítő Silvia. A használati utasítást gondos kezek a Silvia köré tekerték, nehogy megfázzon. Vigyázva kisimítottam és elmélyülten tanulmányoztam volna, ha az első szavak rémületén túljutok. Ám a lap felső széléről nagy betűkkel ijesztgettek: „Méreg!” — és még egyszer, mert az ismétlés a tudás anyja, — „Méreg!”. Silviától ennyi csalárdság soknak bizonyult számomra. Törékenynek, ártatlannak hirdeti magát és az ellenkezője derül ki róla. Ezek után férfiasan beismerem: szakítottam Silviával, vesszen a 4 forint 80 fillér. (f. i ) A FELADÓ NEM CÍMZETT A Dunai Vasmű Horgászegyesület — címe: 2404 Dunaújváros, Pf 405 — nyomtatványt tartalmazó csomagot küldött a MOHOSZ (ez a horgászszövetség rövidítése) Soroksári Duna-ági Területi Bizottságának. Küldött volna. Ám a postán gondos kezek — postai kezek — éppen a címet ragasztották le különböző cédulákkal, miáltal az olvashatatlanná, valóságosan láthatatlanná vált. A feladót azonban nem ragasztották le. Az világosan olvasható. A küldeményt tehát visszaszármaztatták a feladónak. Akivel, pontosabban — egyesületről lévén szó — amellyel, még külön portót (úgynevezett férti portót) is fizettettek. Olcsóbb és fáradságmentesebb lett volna a küldeményt fel sem adni. integrált Áramkör A Lehet egy kérdéssel több című műsorból ismerte meg mindenki a tévéteniszt. A Rádiótechnika című újság közölte a kapcsolási rajzot és én annak alapján magam megcsináltam, bízva abban, hogy lehet kapni AY—3—8500 IC-t, de sajnos, sehol nincs. Volt ugyan egy eladó, de azt az orrom előtt vitték el. Csak egy ilyen AY—3—8500 integrált áramkört szeretnék, hogy a magam fabrikálta tévétenisz játékom működjék is. Persze nem ingyen. Utánvéttel bárkinek kifizetem, vagy személyesen elmegyek érte, csak legyen. Breznyik Zoltán 5900 Orosháza, Kelet u. 3.