Ludas Matyi, 1979 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1979-02-22 / 8. szám

Tavaly töltötte be a 83. évét és nemrégen fejezte be a Já­tékos kísérletek az elektronok­kal című harminckettedik tu­dományos-szórakoztató köny­vét. Öveges József professzor, ha kedve van hozzá, még az ideje is engedi, írja az élete történetét. Ebből a készülő emlékiratból meséli el a Lu­das Matyi olvasóinak egy ked­ves sztorit: Egy Baja melletti tsz meg­hívta vendégségbe az Élet és Tudomány szerkesztő bizottsá­gát. Amíg a kollegák fürödtek, én — derékig levetkőzve — a tóparti nádas tövében feküd­tem. Körülbelül 150 méternyi­re a juhok legeltek. Egyszer csak felfigyelt rám a juhász pulija. Hozzám rohant, meg­nézett, üdvözlésül csaholt, az­tán visszafutott a gazdájához. Többször felém csaholt. A ju­hász megértette és hozzám ballagott. — Adj isten — üdvözöli a juhász megpöccintve kalapja szélét. — Jól látnak az én szemeim? — Fogadj isten — válaszol­tam. — Jól látnak a maga szemei. — De akire én gondolok — töprengett a juhász —, az most valahol a Balaton mel­lett nyaral és nem itt ül a sáros tóparton. — Barátom — nyugtattam meg —■, akire maga gondol, az soha nem üdült még a Ba­laton mellett, pedig tehette volna, hanem mindig haza­ment a kis falujába, mert ott érzi magát a legjobban. De, hogy ismert meg? — Nem én ismertem meg, hanem a kutyám. — A kutyája? Hát, ez hogy lehet? — Esténként együtt nézzük a tévét Amikor a szerkesztőbizott­ság kijött a vízből, elmeséltem az esetet Csűrös Zoltán, a kedves, szellemes akadémikus eltűnődött: — Látjátok, ezt teszi a te­levízió. övegest még a ku­tyák is megismerik, minket meg a kutya sem. (d. m.) MILYEN LEGYEN AZ OKTATÁSI REFORM? A tanár tanítson, amit akar, a diák tanuljon, amit akar..­­ Gyerekek, ne zavarjátok az anyátokat amikor azon töpreng, mit főzzön holnap.S 10 FIGYELMES IDEGENVEZETŐ - Pszt... ez egy alvó van»!... MASZEKOLÁS A Labdarúgás című lap melléklete egy já­tékvezetői jelentést idéz. — Nagy János — írja a bíró, — a hálóból kivett labdát elrúgta a fenébe, amiért őt ki­állítottam. Pontosabban: elküldte a... labda után. O­tto Rehhagel, az Arminia Bielefed edzője mondta: — Súlyt helyezek arra, hogy játékosaim fia­talon nősüljenek. A házasság a legjobb edző­tábor. Ki hitte volna? A Norwich pályájáról négy tonna havat hordtak el, hogy lejátszhassák a Queen’s Park Rangers elleni mérkőzést. A Norwich ezek után kikapott, s a játékosok kétségbe­esve mondogatták az öltözőben: — Akármibe lefogadjuk, az elnökség holnap visszahordatja velünk a havat. A következő hírt — becsszavunkra — a ' ' Stortford Gazette című lapból vettük. — Mick — írja az újság —, hét éve gyűjt gyufacímkéket. Ez idő alatt különös ügyes­ségre tett szert. Ha az utcán eldobott gyufa­­skatulyát lát, bármelyik lábával úgy tudja megrúgni, hogy a skatulya a címkéi felével fölfelé fordulva ér újra földet. És ez a Mick még nem válogatott labda­rúgó s­portvicc az angol Punch magazinból. Wellington herceg felesége egy kis dombról nézi a Waterlooi csatát. A küzdelem vadul hullámzik, angol és francia egységek gabalyodnak egymásba. Egyszercsak megszólal a hercegné: — Még mindig nem tudom, hogy mi jobb­ról balra játszunk-e, vagy balról jobbra... A meccset végül az angolok nyerték. Ha jól emlékszünk tizenegyes-rúgásokkal. (P. P.) CSAK KORSZERŰEN

Next