Ludas Matyi, 1979 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-03 / 18. szám

- Remélem, tolóstál valami jó nevet a csónaknak? - Menjünk innen, mert majd azt hiszik, hogy a többit is te döntötted ki! Csengettek. Kinyitottam az ajtót, és egy­­ telet végrehajtó kinézetű ember törülgette cipőjét a lábtör­lőnkbe. — Az állam nevében! — mond­ta. Átfutott a fejemben, hogy mit követtem el, de semmi illegális nem jutott az eszembe. — Letartóztatnak?! — kérdez­tem. — A, dehogy! — felelte a ko­mor szemöldökű férfi. — Akkor ön az Állami Biztosító­tól van — nyögtem, mint az új­fundlandi passzátszél. — Majdnem. Bejöhetek? Betessékeltem a tiszta fotelunk­ba, mire ismét megszólalt: — Bizonyára maga is értesült arról, hogy államosítottuk a spe­kulációt. Hoztam önnek egy va­donatúj személygépkocsit, azon­­nalra, tízezer forint felárért. Ha akarja, akkor fizessen, és itt írja alá! — Nem akarom — feleltem —, mert­ jelenleg csupán egy nyugat­európai útra spórolunk. — Sebaj! — mosolygott a ko­mor. — Új idők új szele, ha akar, vehet tőlem fekete állami dol­lárt! Működésbe léptek a nyirokmiri­gyeim. És ő folytatta: — Eredeti Keleti pályaudvari frottírtörülközőt és Fa dezodort kí­nálok önnek az állam nevében. A Keleti pályaudvar környékét ugyanis államosítottuk. Kezdett érdekelni a dolog, ezért megkínáltam az állami kinézetű illetőt egy mezítlábas Symphoniá­­val. Ő elfogadta, majd kinyitotta aktatáskáját, és megkínált egy ál­lami káposztás lángossal, egy álla­mi főtt kukoricával, majdan egy állami féldecivel is. Ami csak négy centiliter volt, de megnyugtatott: — Ezt a vendéglátóipari trükköt is államosítottuk. Csuklottam egyet, vagy kettőt. — Egyen egy darabka tizenöt forintos fehér kenyeret, van nálam egy egész vekni! Mivel az óbudai fehérkenyér-spekulánst is beszer­veztük az állami szektorba. Egy idealista kisangyal jelent meg a képzeletemben. Hirtelen azt hittem, hogy az állami szemöldökű segédje, azonban ő onnan mondta tovább, ahol abbahagyta: — Felkínálhatok önnek továbbá állami mozijegyet államosított jegyüzéráron, kistelket kisajátított haszonkulccsal, lakáscserét állami alkalmazásban álló szélhámossal, maszek építkezést állami fekete­fuvarral, valamint maszek taxit állami rendszámtáblával. . Elködösültem, és valahol a mé­lyemben az ezeregy éjszaka meséit kezdtem hallani. Állami vendégem ezt is megérezhette, mert újfent kibökte: — Lehet egy kérdéssel több?! — Hát... — Hallom, hogy mi van a bö­­gyében. Mit szólna egy állami kur­tizánhoz?! Nem szóltam semmit, csak be­pörögtem belülről. Hatalmas aranyhegyeket láttam az Üveg­hegyen túl, s vártam, hogy meg­szólaljon fejemben interurbán a telefon, és a Világbank elnöke be­mondja, hogy adjunk neki kölcsön elsejéig. Ehelyett én szólaltam meg evilági hangon: — Mi lesz velünk, ha ez így folytatódik??! Mire ő: — Több pénz lesz az állam zse­bében, mint a spekulánsokéban. És még azt is megérhetjük, hogy nem hatezerért, hanem ingyen kap telefont az államtól minden cse­csemő, úgy mint Kuvaitban. Tormai László MÉRTÉKTÁBLÁZAT NÉVADÓ ÜNNEPSÉGEN - A kedves vevőnek csak négy számot kell ismernie, ezt a hármat és a borravaló összeget. - Szeretettel köszöntöm gyárunk dolgozóit, a kis Ottilia, Kreszcencia, Celesztin, Bernadett, Paulina, Colette és Henriette szüleit.

Next