Ludas Matyi, 1979 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1979-08-02 / 31. szám
BARANGOLÁS AZ ÉRCHEGYSÉGBEN Az Érchegység egynapos expresszivonatozásra fekszik Budapesttől Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság határának két oldalán, és nem csak színesfémeket, hanem színes élményeket s történeteket is rejt. * Szászország felé tartva sok magyar IBUSZ-turista a Bozi Dar határállomáson lépi át a csehszlovák S NDK határt, s a hivatalos formaságoktól jónéhány ember torkában kigömbölyödik egy szép nagy szilvásgombóc, és ekkor megjelenik egy gömbölyded cseh vámtiszt, aki megkérdezi magyarul: „Ki hozott otthonról pogácsát, mert azt nagyon szeretem?!”. Ezért nem árt, ha az Érdhegységben kalandozó atomkorú magyarok egy-két töpörtyűs és sajtos pogácsával is felszerelik magukat! szlovák nyári időszámítás szerint járó órákat kell visszaállítani egy órával, hanem a magyar gyomrot is át kell állítani a generálszószra, a német mártás-specialitásra, de ez sokak szerint nehezebb művelet, mint az NDK-ból érkező turisták gyomrát átállítani a bográcsgulyásra. Annaberg-Buchholzban csak arra kell vigyám, hogy ne ebédidőben akarjuk megnézni a híres Szent Annatemplomot, mivel az idegenvezető pap ebédszünetet tart, így a turista kénytelen elmenni ebédelni a városháza pincéjébe, ahol száz éve még rabkosztot szolgáltak fel, most meg a turizmus rabságára esett magyarokat meghívják a pincérek a pincében egy italra, s ezért nem is kell exportálnunk ide magyaros vendégszeretetet. A háromszázezer lakosú Karl-Marx-Stadt az NDK legmodernebb nagyvárosa, itt minden magyar „nyugodtan” bevásárolhatja azokat a szép könnyűipari cikkeket, melyek kivitelét az NDK vámtörvényei tiltanák, de hát kevés ember vesz itt húsz pár bőrklumpát, inkább egy Ludas Matyit a főpostán, hiszen itt mindig lehet kapni, bár az a hír járja, hogy Békéscsabán mostanában nem árulják az újságárusok. * A műkincseiről híres Drezdában viszont az idegenvezető jóvoltából egy magyaros vicchez is hozzá lehet jutni. — Miért nevezik a Trabantot hatszázegyesnek? — Azért, mert hatszázan várnak rá, és csak egy ember kap. A Zwinger, a drezdai Képtár udvarán senki se lepődjön meg, ha strumás női szobrokat lát, ugyanis a szobrász Permoser is strumás volt, ezért úgy belopta a szobrászművészeibe a ltrumát, hogy nehéz lenne női szobrait megfojtani.* A Képtárban nem stramát, csak lúdtalpat kaphat a magyar hoszszútávfutó turista, aki egy idegenvezető magnószövegre átlohol aturistacsoporttal az olasz reneszánszon keresztül a németalföldi mesterekbe, és utána már azt se tudja, hogy mit csinált Rubens Lédája a hatytyúval, meg hogy hol áll a feje. Raffaello Sixtusi Madonnáját persze mindenki megnézi, aztán megméri, hogy még mennyi költőpénze van, és rohan a Képtárból a drezdai Centrum áruházba.* Freibergsoen a Bányászati Múzeumban látható a literes türelemüveg, melybe az egész napos munkától elfáradt bányászok apró alakokat építettek be az ezerhétszázas években. Ilyen türelemüveget nálunk is rendszeresíteni lehetne az üvegvisszaváltók környékén, ahol az egész napos munkától elfáradt dolgozók apró közérteseket építenének az üres kólás- és sörösüvegekbe. * Az ércekben gazdag Érchegységben a magyar turisták bőröndje is gazdagabb lesz karlsbadi gyomorkeserűvel és ostyával, gyermekcipővel és szalamander lábbelivel. Ennek ellenére sorban vannak, akik kevesebb értéket hoznak haza a lábukon, mint a fejükben. Tormai László DIFFERENCIÁLT BÉREZÉS Az államnak is szüksége van anyagi ösztönzésre? Nem megy nyugdíjba, nincs nagy családja, de együtt ultizik a művezetővel... 1 EMELETRÁÉPÍTÉS - Elmentem meginni egy kólát és mire visszajöttem ... — Jaj, nézd, csak! Amíg nyaralni voltunk, kirabolták a lakást! — Nem kell olyan tragikusan felfogni a dolgot Így, látod, legalább megkerült a mandzsettagombom, ami egyszer begurult a heverő alá! — Miért éppen nőgyógyász lettél? — Először belgyógyász voltam és folyton fájt a gyomrom. Aztán ideggyógyász lettem, és majd megbolondultam. A fogászaton pokolian fájt a fogam, az ortopédián a lábammal kínlódtam. Itt nem történhetik bajom. NYÁRI ÜDÜLÉS Drága Juditka, beleírna pár sort a brigádnaplóba? Hanna vaiban .NGM. iSMera — Csak apád meg ne tudja, ha színházban így te a Bibliát nézed meg a Kör- HáTHa VÉLOKI - Nagyon tetszik ... Elveszem őket feleségül!. A NYOLCADIK VEZÉR Chicago peremén született tizenhat éves unokaöcsém egy hónapig Pest és az én vendégem. Most ismerkedem a fiúval, idáig még csak fényképen láttam. Már Ferihegyen megdicsérem, hogy milyen jól töri a magyart, pedig az óhazáról eddig csak levelezőlapokat látott. A fiúnak jólesik az elismerés, és rögvest elbüszkélkedik, hogy utazása előtt a magyar történelmet is áttanulmányozta. Az ismereteit a század elején kitántorgott, a harmincas években idegenbe szakadt és az ötvenes években disszidált amerikás magyarok kútfőiből merítette. — No fiam, mit tudsz a magyarokról? — kezdem vizsgáztatni a gyereket. — A magyarok a sumerok rokonai. — Ezt biztos egy ötödik generációs magyartól hallottad. Ebből egy szó sem igaz. — De az biztos, hogy 896-ban volt a honfoglalás. — Fiacskám, a legújabb kutatások szerint az ősök 896 előtt is jöttek, meg után is jöttek, de pont 896-ban egy szál ősmagyar sem ügetett be Vereckén. — Szent István volt az államalapító, aki a pápától kapta a szentkoronát. — Ha az új koronairodalmat ismernéd, tudnád, hogy István sosem látta a koronát, mivel halála után vagy harminc évvel eszkábálták össze. — Aztán a megszilárdult magyar államot a tatár és a török fenyegette. Dugovics Titusz magával is rántott egy oszmánt. — Csak neked árulom el fiacskám, de ifjú történészek lelkes csoportja 900 oldalas könyvet ír, melyben bebizonyítják — egykorú dokumentumokkal —, hogy nem Dugovics rántotta le a törököt, hanem a török Dugovicsot. — Mégis Mohács lett a dolog vége, nemzeti nagylétünk nagy temetője. — Ugyan már. Nemeskürty óta nálunk minden kisded tudja, hogy Mohácsnál nem volt nemzeti létünk nagy temetője ... •— A törökellenes Zrínyit mégiscsak egy Habsburg-vadkan ölte meg. — Nem volt az, csak közönséges disznó. — A török után pedig az osztrák rabigét vettük a nyakunkba. De voltak nemzeti hőseink, mint Martinovics. — Olvass történelmi folyóiratokat: az egy lipótista ügynök volt, kétkulacsos, abszolutista renegát. — Széchenyi, Deák, Eötvös akkor is a forradalmat készítette elő a reformkorban. — Az első puskalövésnél viszont megpucoltak. — Petőfi pedig elszavalta a Talpra magyart a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. — Ezt meg honnan veszed? A modern kutatások szerint azt sem tudta, hol a Nemzeti Múzeum! — És Kossuth, a lánglelkű vezér... — Alá kisfiait honvédtiszti egyenruhában parádéztatta és lelépett az országból. — Mert Görgey áruló módon letette a fegyvert. — Görgey megfontolt reálpolitikus volt, a nemzet megmentője. — A hős aradi vértanúk pedig? — Magyarul nem is tudó, perlekedő, egymással acsarkodó tábornoki klikk. — Aztán jött a nemzeti érdekeket eláruló kiegyezés. — Olvasd inkább az új történelmi munkákat, ésszerű kompromisszum a polgári fejlődés érdekében. — De végül a Tanácsköztársaság, Rákosi Mátyás vezetésével elsöpörte az egész átkos rendszert. — Ezt megint milyen ósdi könyvből olvastad? A Tanácsköztársaság vezetője Kun Béla volt. — Akit elpusztított a fehér terror. — Ezt is rosszul tudod. — Az biztos igaz, hogy húsz évig nyögte a nép Horthy feudálfasiszta rendszerét. — Olvass mai könyveket, nézd az új filmeket, színdarabokat. Megtudhatod, hogy Horthy egy németellenes dzsentimen volt. — A háború alatt mégsem volt itt ellenállás. — Zöldeket beszélsz fiam. A modern magyar szépirodalomból megtudhatod, hogy a magyar katonai és polgári ellenállás lepipálta a francia, lengyel és jugoszláv partizánmozgalmat együttvéve. — A felszabadulás után aztán töretlen volt a fejlődés. — Ezt egy kicsit hoszszú lenne elmagyarázni. — Mondd bácsiként kérdezte a beszélgetés végén a gyerek---biztos, hogy mi egy s ugyanazon országról beszélünk? — Természetesen fiacskám. Ilyen ország csak egy van: Magyarország. Majláth László