Ludas Matyi, 1980 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-13 / 11. szám
Fülöp György rajzai KÖRŰ FELMÉRÉS, ŐSZINTE ÖNVIZSGÁL/ Javaslatok obbmunkát rept-'l válaiz az üzemi lap. Óvoda-bölc&őd€ és .51721 a Szakipari munkás is.kás szerelése, festése, mennyi előkén/.ttőgezése, szépítése Csak úgy végezhet jó mimikát, ha mind a két kezét használja. A székgyártásnál vegye figyelembe hazánk jól táplált lakosságát. Mgadó, az Örsi áruház, a Dél- 13'l')pF.ri JÁRDABONTÓNAK Gondoljon arra, milyen gyorsan dolgozott Monte Christo. KŐMŰVESNEK: Hétközben dolgozni, hét végén pihenni és nem fordítva. AUTÓSZERELŐNEK Jxm . ASZTALOSNAK * * — Valami nincs rendben nálunk az idén — mondta bizalmasan Csámcsogi néni, amikor elkapott néhány szóra a huzatos lépcsőházban. — Szerintem valami van a levegőben — tette hozzá, és befogta az orrát. őszintén szólva, én nem éreztem semmit. Az idén is virágzott a hóvirág és a másodlagos elosztás, s hiánycikkek számában sem állunk rosszabbul, mint tavaly ilyenkor. Eltelt két nap, ismét találkoztam Csámcsog nénivel. Kesztyű volt rajta és napszemüveg. — Rájöttem — mondta —, mi a baj ... Közelebb hajolt, és megsúgta, hogy a huzat ne vigye ki a hangját az utcára. — Az idén nem volt farkas! - Milyen farkas? — kérdeztem, hátha elszólja magát. — Idáig minden évben írtak arról, hogy kóbor farkasok garázdálkodnak, vagy hogy egy vadász lelőtt egy ordast, satöbbi — mondta Csámcsog néni. — Az idén csak a bojkottról cikkeznek állandóan, meg arról, hogy miért maradt el a földrengés, amikor már meg volt beszélve a japánokkal. De a farkasról hallgatnak. Miért? Megveregettem a vállát és megigazítottam az orrán a napszemüveget. — Nyugodjon meg, Csámcsogi néni — mondtam —, nem lesz semmi baj. Utánanézek a dolognak. A Farkas Oktató Központban (FAROK) készségesek voltak, de mint elmondták, nem tudnak semmiről. Időben leadták a farkasok iskolai végzettségével kapcsolatos összesítéseket, sőt, bár tudják, hogy ez mostanában nem divat, túl is teljesítették tervüket: egy farkasról két jelentést írtak, ki tudja, milyen szempontok alapján bírálják el. — Próbálja meg a vadászoknál — mondta dr. Szőr Szelén, a FAROK tudományos vezetője. — Ők bizonyára tudnak valamit. A „Nem zörög a haraszt” vadásztársaságnál lázas sürgés-forgás fogadott. — Valóban, vannak gondjaink — mondották. — Az ipar például nem szállította le határidőre a farkasvermeket, s így aztán saját csapdánkba estünk. Amíg kimászunk, kérjük a közvélemény türelmét: ígérjük, az évtized közepére minden magyar farkaséhségét ki tudjuk elégíteni. Ilyen kevés információval nem mehettem vissza Csámcsogi nénihez, ezért felkerestem az „Ágyú és veréb” című színes képes magazint. Ők közölték ugyanis tavaly a legtöbb farkashírt. — Már készen voltunk a farkasokkal való találkozásokról szóló cikkek, egyik munkatársunkat már meg is harapta egy fenevad, de végül is úgy határoztunk, hogy más, ugyancsak fontos kérdésekre irányítjuk az olvasók figyelmét — mondta az „Ágyú és veréb” tördelőszerkesztője. — Negyvenhárom részből álló gazdaságpolitikai sorozatot indítottunk „Falrahányt borsó” címmel, s befejezéséhez közeledik az a folytatásos képregény, mely egy, a társadalomba beilleszkedni kívánó kacsa egyenes útját követi nyomon. A legközelebbi farkas-cikket csak nyáron tudjuk közölni. Addig is figyelmébe ajánlom az „Ember embernek farkasa” című, jövő héten induló sorozatunkat, mely a lakótelepi közösségek életét mutatja be színes képekkel illusztrálva. * — Na, megtudott valamit? — kérdezte izgatottan Csámcsogi néni, amikor ismét huzatos volt a lépcsőház. — Én ugyanis azt hallottam, hogy van elég farkas, csak mind exportra kerül. — Ne is törődjön ezzel — nyugtattam meg a becsületben megőszültet. — Inkább a farkas hiányozzon az újságokból, minthogy az üzletekben ne lehessen cumisüveget, fültisztítót, vagy autógumit kapni. Föld S. Péter AZ ELSŐ NÉPI ELLENŐR