Ludas Matyi, 1980 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-20 / 12. szám
KOCOGÓ MOZGALOM KI A NAGYOBB? — Heuréka! — kiáltott föl Sansz Titán és kinézett kicsiny, beázásra hajlamos otthona ablakán. Szeme megpihent a szemközti tűzfal jól ismert ábráin, örömmel nyugtázta, hogy a tigrisekre emlékeztető májfoltok még nem romlottak meg, s a vakolat hullása sem gyorsult föl túlságosan. Arcára földöntúli boldogság ült ki, úgy érezte, tud valamit nyújtani az emberiségnek. Sansz Titán a Megáll az Ész Kutatóintézet (a továbbiakban MÉSZKI) beosztott újítója, életében először, elégedett volt a világgal. Tiszta zoknit vett, majd egy vidám kis dallamot fütyörészve elindult a MÉSZKI irodája felé. — Szép jónapot! — köszönt a második emeleten, amikor belépett az igazgató irodájába. Zordoni Vákum, aki a tömegek és a vezetőség közötti űrt próbálta képviselni a MÉSZKI-nél, nem volt éppen jókedvében. Az olasz meccsek megint nem jöttek be, s a Majakovszkij utcában vásárolt kvarcórája világított ugyan, ám nem járt. — Mit kíván? — kérdezte mégis a helyzethez illő demokratikus fordulattal. — Sansz Titán semmit sem sejtett. Boldog volt és ilyenkor halat lehetett volna fogatni vele. — Feltaláltam a héj nélküli tojást! — tért egyből a tárgyra. Kihúzta magát, egy kicsit még fel is emelkedett a levegőbe. Zordoni Vákum nevéhez már több találmány, felfedezés, újítás meghiúsítása, vagy ahol ez már nem volt lehetséges, késleltetőse fűződött. Még ma is sokat beszélnek arról, amikor sikerült elérnie, hogy egy fiatal, ám ennek ellenére tehetséges munkatársa szabadalmaztassa a vízzel fűthető, másfél voltos zsebteleppel működő jeget. A szerencsétlen feltaláló végakaratában egy TEBUTA-KI nevű japán céget jelölt meg örököséül, azóta ez a vállalat ad hitelt a világ öszes kutatóintézetének. Most is átérezte felelősségét, maga mögött érezve a dolgozók és a felsőbb vezetés bizalmát egyaránt. — Mutassa kérem a dokumentációt! — szólalt meg rövid, ám hatékony gondolkodás után. Sansz Titán sóhajtva nyúlt a táskájába, érezte, kezdődik a küzdelem. Néma csönd volt. A találmánnyal látszólag minden rendben volt. Zordoni Vákum azonban a széles tömegekre gondolt és elhatározta, nem adja fel: amíg ő ebben a funkcióban van, a héj nélküli tojásból nem lesz találmány. Szeme mint a hibbant gyík futkározott a terveken, kereste a hibát. , — Átvette már a személyi számát? — tette föl a keresztkérdést, felnézve a dokumentációkból. — Talán ismertetném a héj nélküli tojás néhány előnyét — kezdte Sansz Titán, de Zordoni Vákum, kötelességének teljesítése közben az igazak álmát aludta. Húsz perc múlva felriadt. — Nem hallotta, mit kérdeztem? — förmedt rá a feltalálóra, majd újra elaludt. Ez nem volt új módszer, ám annál hasznosabb. Tavaly például a gőzzel hajtható fénysötét szabadalmát sikerült ezzel a módszerrel lehetetlenné tennie, úgyhogy végül is a holland MIGENTINEM nevű cég volt kénytelen felfedezni magának az ebben rejlő lehetőségeket. Sansz Titán, a MESZKI a megbízott újítója, kezdte átérezni a helyzet bonyolult voltát. Kicsiny, nedves falú szobája jutott az eszébe, a konyha, ahol tavaly térdig állt a víz. Ebből erőt merített. — Feltaláltam a héj nélküli tojást! — ordította a lövőbe. Az igazgató felriadt, majd sokat sejtetően mosolygott. — Ilyen gazdagok vagyunk? — kérdezte nem minden él nélkül és megigazította a nyakkendőjét. Hivatalból járt neki az irodalmi hetilap. — A tojás héja nekünk már semmi? Nekünk minden héjra szükségünk van. Olvassa fel az idevágó határozatokat ! Sansz Titán látta, hogy minden elveszett. — A tudomány termelőerővé válik! — vetette oda hetykén az egyetemen tanultak összefoglalását, majd bevágta maga mögött az ajtót. Az utcára érve mellbe vágta a friss, leginkább tavasziasra emlékeztető levegő. Ettől jókedve lett. Vett egy háromforintos fagylaltot. Tölcsért nem adtak hozzá, és ebből Sansz Titusz úgy érezte, hogy a tölcsér nélküli fagylalt üzenet számára: nem minden találmány helyzete reménytelen ma Magyarországon. Föld S. Péter PRÜDÉRIA