Ludas Matyi, 1980 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-13 / 11. szám
— Az apámat azért süvegeltek meg, mert gróf volt, engem meg azért, mert vízvezetékszerelő vagyok. — Fiúk, eljárt felettem az idő... Fejgörcsöt kapok ettől a hangos zenétől .LEHET EGY KÉRDÉSSEL TÖBB?” — Mit ábrázol ez a kép? Erdőrészlet, Munkácsy-kép vagy kártya? RÍMHÍREK ÚJJÉ A LIGETBEN Nőjét cirkuszba kisérte. De a neje tetten érte, És amint hallottam tőle, Szupercirkusz lett belőle. TAVASZI SZÜNET Alig pár napos a szünet, A srácok a naptárt nézték, Aztán megszólalt az egyik: Ezt röviden elintézték. BUDAPESTI TAVASZ Rendkívüli munkáshad kell Tavaszi takarításra. Fővárosunknak ez most a Rendkívüli kiadása. Hidvéghy Ferenc A minap a belga televízió „Visa pour le monde” (Vízum mindenhová) című műsorának vendégeként Brüsszelben jártam. Az ottani tévé épületében két szárny található: egy a flamand adások irodái és stúdiói számára, egy meg a francia nyelvű szekciónak. Még elvétve sem kóricál át senki az „idegen” szárnyba, mit több, a különböző ajkú munkatársak még csak nem is biccentenek egymásnak a semleges határzónát jelentő közbülső folyosón. Furcsa látni, hogy a belgáknak, akiknek — műsoruk címéből ítélve — az egész világra érvényes vízumuk van, épp csak saját magukhoz nincs bejárásuk. Egyre több szerkesztőség panaszkodik a nyomdákra. Hogy — úgymond — már az is roppant kegynek számít, ha keserves sírás-rívások, szívszakasztó könyörgések és kutyaalázatú pitizések árán hajlandók kijavítani egyegy szedéshibát. A tördelőszerkesztők a kezüket tördelik, többnyire hiába. Pedig a nagy dolgok néha épp egy-egy félrefogásnak köszönhetik létüket, íme, egy példa. Az egyik nyomdász arany keze alól az alábbi ólombetűk sorjáztak az újságpapírosra: „Jóllehet Giscard d’Estaing és Schmidt nyilatkozatabizonyos értelemben atlanti fölzárkózást jelent, véle smndl et ncc lást a korábbiakhoz képest.” Nos, az az érzésem, feleim, hogy ezzel a „smndl”lel meg „ncc”-cel valami nagyszerű, valami korszakalkotó dolog született meg. A legkényesebb kérdések nyilvános megvitatásának sosem sejtett távlatai zárultak meg. Ezentúl nem kell afféle „egyrésztmásrészt” dekázásokba bonyolódni. Sutty, belevághatunk a problémák kellős közepébe, s kimondhatjuk, ami a bögyünket nyomja. No persze, a megfelelő „sindl”-lel ez „ncc”-cel a megfelelő helyeken. Például a jövőben már bátran szóvá tehetjük, hogy mi a csudának vonul ki a fél magyar közélet Ferihegyre, amikor Sindl elvtárs, a kormány ncc-je a korábbiakhoz képest Liechtensteinbe röpül, majd amikor három nap múlva onnan hazatér. Az üzemmérnök a korábbiakhoz képest immáron bátran közzéteheti véleményét igazgatójáról, aki eltűri vállalatánál a smdl-t, s csak ncm ellenében hajlandó prémiumot adni. A labdarúgóedző kiöntheti lelkét:a sajtó beszámolóival ellentétben igenis azért menesztették volt csapatától, mert Sundl, a csapat tizenéves üdvöskéje azt terjesztette róla, hogy ő ncc. Pofonegyszerű az egész. S legföljebb csak egy kis smndl-t kockáztat vele az ember. No de ez igazán ncc a korábbihoz képest. * Évek óta hasztalan töröm a fejem, vajon mi módon juthatnak a magyar vásárlók kezébe a legkülönfélébb árucikkekhez mellékelt olyan — nyomtatott — használati tanácsok, melyek szövegét szemlátomást a magyar nyelvhez egy fikarcnyit sem konyító külföldi szállító állítja elő. Hogyan lehetséges, hogy az efféle nyelvi badarságok immár két-három évtizede mindennemű kontroll nélkül kerülnek egy olyan nép fiainak-lányainak keze (és szeme) ügyébe, mely nyelvének védelmében és ápolásában okkal-joggal lát létfontosságú nemzeti ügyet? Itt van, teszem azt, a legutóbbi ilyesfajta termék, a „Bodum” névre hallgató férfi alsó. Emennek kezelési „útmutató"jában (-jében?) azt olvassuk, hogy a holmi „hó mosóoldatban mosható”. Tanácsokat kapunk a „fehérítés”-re és az „öblítés” „nőfokára” vonatkozólag is. Megtudjuk továbbá, hogy a szennyezettebb helyeket „puna kefével” kell „dörzsölnünk”. Hát a nyelvszennyezettebb helyeket vajon mivel „dörzsölgessük, azt a nem- jólét?” Tímár György Egy napilap-tárcából: „Ezek a tehénleső utazások jó eredménnyel jártak, mert foltos alakjuk mindig felbukkant a láthatáron.” A láthatáron felbukkanó, foltos alakú utazások csakugyan minden elképzelhető várakozást fölülmúlhattak. Főleg, ha bőgtek is. A DEMOGRÁFIAI HULLÁM ELÉRTE AZ ISKOLÁKAT