Ludas Matyi, 1980 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-23 / 43. szám
Balázs-Piri Balázs, Brenner György, Somogyi Pál: Igen. Egyszer kihajoltam a vonatablakból és csak utólag néztem meg a táblát, hoigy ez mennyire veszélyes. Galambos Szilveszter: Az üzletben huszinhét darab tízfilléressel fizettem a pénztárosnőnek. Lehoczki István: Egyszer ártatlanul elfogtak és elhurcoltak. — Nekem megér havi hatvan forintot, hogy más kerüljön bele! Nem. Mindig késik a vonat, amikor átmegyek a síneken. Föld S. Péter: Én még nem, csak az életszínvonalam. Radványi Barna: Még nem, de nem is akarok. Épp ezért messze elkerülöm azt az utcát, ahol a Magyar Labdarúgó Szövetség székháza van. Úgy hírlik, ugyanis, hogy a jövőben az utcán fogdossák össze a játékosokat a magyar válogatottba. Hegedűs István, Földi Iván: Legalábbis vállaltam a veszélyt, mindig itthon maradtam. Peterdi Pál: Igen, de csak magamnak köszönhetem. Nem dohányzom, nem iszom, nem eszem, sportszerűen élek. Így fennáll a veszély, hogy egyszerűen nem lesz miben elpusztulnom. Tormai László: Veszélyes helyzetekben mindig nálam van a szatíra éles fegyvere, az éttermekben és az üzletekben mégis mindig engem vágnak meg. CHRUDINÁK ALAJOS KÉRDEZI: KERÜLTEK-E MÁR ÖNÖK IS VESZÉLYES, HELYZETBE? Fülöp György: Nemrég Párizsban egy bisztró csöpp teraszán, ahol nagynéha te is kóládat nyeled, tizenkét dühös turista Tel Avivból, pár pillanatra összetévesztett veled ... - Jó néhány évvel ezelőtt... Sajdik Ferenc: Szűr-Szabó József: - Nem. Később találták fel az antiibébi tablettát. - Valutával kínáltak . - Amióta szatírával foglalkozom. Szilágyi György: '//s. - Igen, én is jártam a tűzvonalban . .. Várnai György: - A Csatornázási Művek jóvoltából igen. Árkus József: Nem. Legalábbis addig nem, amíg a lap 15. oldalán a főszerkesztő neve nem okoz számomra meglepetést. Mikes György: Hegyeshalomnál. Észrevettem, hogy otthon felejtettem a pénzt, amit ki akartam csempészni. Riger Ferenc, paksi olvasónk kérdezi: „Várható-e a nyugdíjkorhatár csökkentése?” Már hogyne lenne várható? Jogállamban élünk, nálunk mindenki azt várhat, amit akar. A nyugdíjkorhatár csökkentése — véleményünk szerint — körülbelül a benzináraik csökkentésével egy időre eshet. Leib Krisztina, budapesti (Villő u. 10.) olvasónk azt kérdezi: hogyan kell tanulni? Szerény nézetünk szerint a kérdés hibás szemléleten alapul. Nálunk ugyanis nem tanulni kell. Hanem: tanulni, tanulni, tanulni. P. J.-né, szanyi olvasónk kérdezi: „Miért csak a nőket vetkőztetik pucérra a Ludas hasábjain?” Mi ezt pontosan tudjuk. Sőt, pontosan tudjuk azt is, hogy mit kérdezne P. J.-né, ha férfi rajzművészeink ne adj’ isten a férfiakat is pucérra vetkőztetnék a Ludas hasábjain. Horváth Tamás, budapesti (Vörösvári út 3.) olvasónk azt kérdezi, hogy mit tennénk a fegyverkezés korlátozására? Egész világra szóló érvénnyel elrendelnénk, hogy minden kiskatonna csakis olyan fegyvert használhat, amelyet a saját zsebpénzéből vásárolt. Richterné Kropf Anikó, sárosdi olvasónk négy kérdést szögezett a mellünknek. Méghozzá: 1. Hogyan szüntetnék meg az óvodák túlzsúfoltságát? 2. Mit tennének azért, hogy senkit se kelljen elutasítani óvodai férőhely hiánya miatt? 3. Mit gyártanának az atombomba helyett? 4. Mit vettek a BNV-n? Válaszaink: 1. Gyorstalpaló szaktanfolyamok útján az eddiginél sokkal több jól képzett nagymamát bocsátanánk a honi közoktatásügy rendelkezésére. 2. Bevezetnénk az óvodai felvételi rendszerét. Kiscsoportosokbiokémiából és szanszkritból, középcsoportosok holográfiából és traumatológiából, nagycsoportosak pedig metallurgiából és volapükből felvételiznének. 3. Itt valami tévedés van. Mi eddig sem gyártottunk atombombát. Különben már rég áttértünk volna az atombombáról az atomsorompóra. 4. Lélegzetet. Dr. Flachner József (Balatonfüred) kérdése: „Miképpen lehetne végre meggyógyítani a magyar futballt? Hogyan lehetne ütőképes nemzeti válogatott csapatot kialakítani?” A bécsi mérkőzés után ez teljesen kézenfekvő. Ki kell kiáltani az osztrák—magyar monarchiát! Horváth Péter, pécsi diák két kérdéssel fordult a Fórumhoz: 1. Hogyan lehetne a magyar focit kijuttatni a válságból? 2. Mi az abszolút lehetetlen? Minthogy a dolgok összefüggnek egymással, válaszunk is merőben dialektikus: 1. Lásd a 2. kérdést. 2. Lásd az 1. kérdést. Beyer László, a soproni Szabadság mozi üzemvezetője kérdi: „Mit tennének annak érdekében, hogy az ország lakossága többet járjon moziba?” A kérdést továbbítottuk a tévé műsorszerkesztőségéhez és a válogatott csapathoz. Ők már eddig is sokat tettek ebben az ügyben. Nátrán Árpád, várpalotai olvasónk huszonnégy kérdést intézett Fórumunkhoz. Kiválasztottuk a legközérdekűbbeket. 1. Mikor nyitnak aranybányát Magyarországon? 2. Tudnak-e ajánlani olyan vezérigazgatót, aki állását elcserélné az én kazánfűtői pozíciómmal? 3. Mikor megy ki a szex a divatból? 4. Mi az oka annak, hogy a feleségem nem 16—18 éves lányokat vesz ajándékul a születésnapomra? Válaszaink: 1. Naponta: „Bizsu”, „Butik” és „Bőrdíszműves” cégtáblával. 2. Ajánlani tudnánk éppen ... Ami azt illeti, volt is már példaaz ilyesmire... 3. Aki divatnak tekinti, annál már ki is ment. 4. Érzésünk szerint ez már eddig is csak kettőn múlt: a) a feleségén, b) a lányokon. (peterdi) . Fórumunk mindenki előtt nyitva áll: egyszerű miniszterek, kétkezi művészek csakúgy kérdezhetnek bármit, mint háziasszonyok, kokillakészítők, kéményseprők, toronydarukezelők, édesvízi búvárok, minden rendű és rangú olvasók. Várjuk a kérdéseket! A címünk csak ennyi: LUDAS FORUM, BUDAPEST, 1977.