Ludas Matyi, 1981 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1981-06-18 / 25. szám

1/ ZW V ' *­ ­ Doktor úr, ön feloldotta a gátlásaimat és visszaadta a bátorsá­gomat. Adjon kölcsön ezer forintot... SZÉLLOVASOK A végzős hallgató már hét hó­napja nézte a pályázati hirdetmé­nyeket az egyetemen. Ekkor meg­veregette a vállát az ördög. — Kevés a jó munkahely — mondta a patás alak. — Hát, bizony— vakarta a fe­jét Faust Ödön doktorandusz. — Túlzott a specializáció, nincs meg a felsőszintű képzés és a valóság kellő összhangja — foly­tatta a szőrös illető. — így igaz — állt egyik lábáról a másikra a végzős. — Budapesten nem engedélyez­nek több állást — búgta a fülébe az ördög. — Pedig a menyasszonyomat nem hagyom a fővárosra! — nyö­szörögte Faust Ödön. — Vidéken három munkahely is jut rád, de ezek csak amolyan fregoli-adminisztrátori állások — magyarázta a munkaügyi előadó­nak öltözött Mefisztó. — A fregoli-adminisztrátori kez­dő fizetésből nem tudom az eskü­vői vacsoránkat kifizetni! — dünnyögte a diplomás. — Akkor add el nekem a lel­ked! — tért a tárgyra az ördög. — Mit adsz cserébe? — kér­dezte Faust Ödön. — Elintézem, hogy visszajárhasd az egyetemet, és hogy elfelejthesd a tudásodat! — suttogta a kísértő sátáni hangon. — Rendben van, áll az alku, ha lesz jó állásom, és jó pénzem! — csapott a tenyerébe a végzős. Aztán, az alku alapján, telt-múlt az idő.­­Faust Ödön először elfe­lejtette a világgazdaságtant, a módszertant, a vezetéselméletet, a halmazelméletet, a tervezést, a szervezést, az integrálszámítást, a számítástechnikát, a politikai gaz­daságtant, Smith Adam profitrá­táját, Hegel individuumát, Kant bogarát, Spinoza spenótját és a zsitvatoroki béke évszámát. Maj­dan kiiratkozott az egyetemről, nem várta lázasan a felvételi ér­tesítést, fejjel lefelé, morzeírással írta meg a felvételi dolgozatát, felvette a ballagási öltönyét, és elballagott a szomszéd utcába kő­művesnek. Már ott állt az ördög. — Na, Faustkám, fogd a kőmű­veskalapácsot,­­a lelked bánja! — mondta. És Faust Ödön fogta. Jött a pénz, ment a munka. — Ördögkém! — kiáltotta ké­sőbb Ödön, amikor már felépítette a hétközti és a hétvégi házát, ami­kor már új Trabantot vitt a ga­rázsba, és új menyasszonyt a bal­­dachinos nyoszolyába. — Téged ezért kitüntetnek?! — Oh, az én érdemeimet itt nem becsülik! — hessegette el ma­gától az anyagi és az erkölcsi el­ismerést az ördög. — Pedig jól jártál te is, mert menő szakmád van! Jól járt az állam is, mert nem kellett taníttatásodra fordí­tania százezer forintot, és jól járt az én vállalatom is, mert miénk a lelked! — Csak azt tudnám, mi a jó ebben nektek? — meredt a jövőbe Faust Ödön. — Ja, drága barátom, most már odalent minálunk is nagyon sok a diplomás! — felelte az ördög. — Ezért minden áldozatot meg kell hoznunk, hogy szerezhessünk egy jó kőművest, egy jó fűtőt, egy jó vízvezeték-szerelőt, vagy­­egy jó üstkészítőt. — Hát jó, ötvenforintos órabé­rért lemegyek hozzátok! — szólt erre Faust Ödön. Ezért az ördög gyorsan vissza­adta a lelkét, mert ezt a munka­bért odalent sem bírták. Tormai László EMBERKÖZPONTÚ LAKÓTELEP MINDENT A VEVŐÉRT — Egészen friss az eprünk ...

Next