Ludas Matyi, 1981 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1981-02-05 / 6. szám

HOLTSZEZON A MEZŐGAZDASÁGBAN A művésznő hangverseny után így szól egyik barát­nőjéhez: — Ugye, milyen szépen énekeltem? A hangom be­töltötte az egész termet. — Ó, igen. Sokan még ki is mentek, hogy helyet csi­náljanak neki. ELLOFTa/n m fője&r 2 Az emberek a mosópor új árától visz­kettek, így senkinek se tűnt fel, hogy a Fontos Épület elé hajtottam. — A Főnökért jöttem! — mondtam ott a portásnak. — Van engedélye, hogy elvigye? — pil­lantott erre a kapuvéd a Fontos Épület üzenőfüzetébe. — Nincs, de disznóvágásra viszem! — feleltem idegen akcentussal. — Mégis, ki maga?! — nézett a vesém­be a cerberus. — A nővére! — pödörtem meg a baju­szomat. — Az üzenőfüzetben az áll, hogy csak a neje és a keresztlánya viheti haza! — figyelmeztetett erre a kapus. — Akkor írja be az én nevemet is! — szóltam határozottan. — özvegy Szilvás­várad! Lipótné. Merthogy az íróasztalát is magammal viszem. — Rendben, de mi a Főnök keresztne­ve? — tett fel egy keresztkérdést a bejá­ratőrző. — Tónika! — Az bizony nem! — Akkor Mónika — találgattam tovább. — Talált! — oszlott el erre a portál utolsó kételye. Aztán átvételi elismervény nélkül ki­adta a Főnököt és az íróasztalát Én meg begyömöszöttem őket a gépkocsiba, és el­robogtam — Hová megyünk? — kérdezte a Fejes a Déli -Bakonyban. — A Nyírségbe — nyugtattam — Nekem most ott van dolgom?! — te­kintett rám mert a programját a sofőrje mindig jobban tudta. — Tessék kiszállni! — válaszoltam ezért a Kamaraerdőben. — Maga az én sofőröm?! — fogott gya­nút erre, mert minden beosztottját ő sem ismerhette. — Nem én a nővére vagyok! — adtam Mózikának egy nyugi cukrot — Akkor maga ellopott engem! — jött rá, amikor a kunyhóba tuszkoltam. — Pinkerton vagyok! — mondta a kunyhóban Pinkerton István, a gebines magánnyomozó-ügynökség tulajdonosa. — Van iparengedélye? — szegezte erre neki a rendelet szellemét a Fejes. — Csak esztergályos szakvizsgám van — lőtt vissza egy kulcscsomóval Pinkerton — De a magánnyomozás többet hoz a konyhára — mutatott egy tanácsi adóki­vetést is. — Az üzletszerű magánnyomozást a tör­vény bünteti! — jelentette ki Mózika. — Nem lehetne most az egyszer kivételt tenni? Ez a maga érdeke is! — próbált Pinkerton kenőpénzt csúsztatni az ellopott Fejes zsebébe. — Menjen innen, vagy értesítem az ül­döző szerveket! — fenyegettem — De kérem, én hiánypótló szolgálta­tás vagyok! — védekezett erre Pinkerton. — És csupán ötven forint órabért kérek, ha visszaadom a feleségének a Fejes kar­­társat! — Mégis, mikor mehetek haza? — kér­dezte a Fejes. — Ha a munkahelye megfizeti a vált­ságdíjat, akkor mehet! — írtam egy fale­vélre paradicsomlével a zsaroló levelet. De nem jött válasz, mert az összevoná­sok után a Fejesnek nemcsak a munka­helye, hanem a beosztása is megszűnt. — Akkor most mit csináljunk? — vizs­gálta jövőnket egy nagyítóval Pinkerton, mert elkeserítette, hogy nem adták bérbe neki a Belügyminisztériumot — Ultizzunk! — javasolta erre Mónika Ebben megegyeztünk, mivel ha már sen­kinek se tűnt fel, hogy eltűnt, akkor leg­alább a pénzét elnyerjük- HOTHO V9LQKI 7

Next