Ludas Matyi, 1981 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1981-11-26 / 48. szám

VITA A MAGÁNTAXIKRÓL Az utóbbi időkben ismét előtérbe került a magán­taxik kérdése, ami azért is fontos, mert hatósági en­gedéllyel el lehet érni, hogy a kontárból becsüle­tes, adófizető személyszál­lító kisiparos legyen. Több illetékes is nyilatkozott a sajtónak ebben az ügyben. A KIOSZ főosztályvezetője szerint szükség van ma­gántaxira, a FŐTAXI sze­rint nincs, mert az igé­nyeket ki tudják elégíteni, csak csúcsidőben és rend­kívüli alkalmakkor nem. Szerintem is még jó né­hány kérdés tisztázásra vár. Vajon minden típusú autó megfelel-e a személy­­szállításra? Mi történik, ha az utas nem fizet? Mi tör­ténik, ha megtámadják a gépkocsivezetőt? Mi van, ha a gépkocsivezető tá­madja meg az utast? Kell-e ismernie a magán­taxisnak az éjszakai szó­rakozóhelyeket, köztük az olyanokat is, ahol hölgyek olyan szolgáltatásokat nyújtanak, melyre hatósági engedély nem adható, mert az a szocializmusban nem áru, de sokat kérnek érte? Szóval, a kérdés: kinek adjanak engedélyt magán­taxi üzemeltetésére? „Min­denkinek adjanak, aki ko­csit tud kiállítani a stand­ra és hajlandó olcsón szál­­lítani bennünket. S hogy a vállalkozó két éven belül megmilliomosodik, vagy koldusbotra jut, ezt csak nem köteles a főváros elő­re kiszámítani?” Ez az idézet Gábor An­dor „Vajon lesz-e autóta­xi?” című, 1912-ben meg­jelent tárcájából való. A témák visszaköszönnek, a történelem ismétli önma­gát. Legyünk optimisták és bízzunk a fejlődésben: nemsokára talán arról vi­tatkozunk, legyenek-e ma­gánautóbuszok? — mert az élet nem áll meg. Dr. Varga Péter Budapest, Enikő u. 3. 1163 LEVELEK AZ ESTI TÉVÉMŰSORRÓL Úgy látszik, kiszabadítot­tuk a dzsinnt a palack­ból . .. Szinte szünet nél­kül érkeznek szerkesztősé­günkbe olvasóink papírra vetett észrevételei, javasla­tai, s — finoman fogalmaz­va — nem mindenki ért egyet Hajnal Csabával. * Ne csak magunkra gon­doljunk, hanem másokra is. A sorozatok­­ pedig, ha nem mindig nívósak is, de leg­alább van bennük valami izgalom; mi lesz a követ­kező kedden? És ha végig­nézünk minden részt, a vé­gén megbarátkozunk vele és azt mondjuk: nem is volt olyan rossz. Szendrey Kálmán Karcag, Ágota u. 20. 5300 Nagyon is egyetértek Haj­nal Csaba levelével, a tánc­zenei műsorok adásával kapcsolatban. ígérném, ha már föltétlenül kellenek ezek az adások, ezeket olyankor közvetítsék, ami­kor kiskorú gyermekeinket nem riasztgatnák az artiku­­látlan üvöltésekkel és kü­lönböző grimaszok, ránga­tózások gyakorlásával. Egy ózdi nyugdíjas Rendszeresen olvassuk a Ludast, de Hajnal Csaba levele a legjobb viccekkel vetekszik. Mi is szeretjük az ismeretterjesztő műsoro­kat, de a sportot és a köny­­nyűzenét is. Véleményünk szerint a televíziónak a Pulzuson kívül nincs rend­szeres könnyűzenei műsora, ez is csak havonta jelentke­zik. Ígéretek hangzottak el, hogy sorozatok indulnak, ezekből azonban semmi sem lett. Takács Attila Rási László Miskolc Több olvasónk levelét — ter­jedelmi okokból — ezúttal sem tudjuk ismertetni, ezért csak a nevüket és címüket írjuk ide: Baksa Csaba, Zalaegerszeg, Arany János u. 69. 8900; stuff­­zand Carolusné (és Lőczei La­­josné, szomszéd) Budapest, Nápoly u. 4. 1171: Farkas Zsu­zsanna, Gróf Judit, Balázsi Éva, Kiss Bernadette, Huszár Éva, Böröndi Andrea, Kardos Tünde, Lett Ildikó, Homonnay Krisztina, Péter Ildikó, Musits Mariann, Farkas Anikó, Czup­­rik Anna, Szalai Annamária, Kékesi Erzsébet és Szűcs Zsu­zsa budapesti egészségügyi szakközépiskolások; Gyarmathy Anna, Győr, Pásztor u. 14—16. 9024; Papp Rózs­a, Budapest, Előd u. 1. 1192; Galovicz­ Pál, Békéscsaba, Fövenyes u. 20. 5600; Lőrincz András, Arló, Petőfi telep 18. 3663; Fánya László, Miskolc, Rózsa F. u. 4. 3553; Cseke Zoltán Nyíregyháza Toldi u. 67. 4400; Szegedi Ba­lázs, Bogács, Széchenyi u. 34 3412; Horváth­­József, Győr, Tanácsköztársaság u. 102. 9023; Nyárády-Berzsenyi Győző Bu­dapest, Majakovszkij u. 28. 1061; Lajos Tiborné, Villány Bajcsy Zs. u. 44. 7773; Isza Jó­zsef Budapest, Endrődi S.­ u 7/a. 1022; Varga Erzsébet, Kapu­vár, Damjanich u. 50. 9330; Erdei Károly, Tokod, Lukácsi M. u. 12. 2531; Kovács László, Budapest, Zsókavár u. 31. 1157; Erdődiné Horváth Mária, Győr Babits M. u. 33. 9624; Szávai Károlyné, Salgótarján, Petőfi u. 98. 3102. Bóta István Buda­pest, Boglár u. 10. 1039. I I I I I I I I I I meg erre szoktam rá! LÁTTAM. LÁTOGATTAM A kórházi beteg rendszeresen tájékoz­tatja orvosát közérzetéről, betegsége alaku­lásáról. Ám egyéb panaszait — mint a­ koszt, a bánásmód, az ellátás, az egészség­­ügyi helyiségek állapota — már nem a vi­zitelő orvosnak, hanem■ látogatójának hoz­za tudomására. Látogatási időben hallot­tam, hogy a X. ker. Bajcsy-Zsilinszky kór­ház liftjei hónapok óta nem működnek. Gyalogol a beteg, az orvos, a személyzet, a látogató kismama, a lépcsőn fújtató idős hozzátartozók és a mentősök is — hord­­ágyakkal terhelve. A főépület egyik felvo­nóját néha sikerül megjavítani, de sokszor, a legváratlanabb helyzetben felmondja a szolgálatot. Szeszélyes, mint az időjárás. Az E-épület (régen tüdőgyógyászat, ma belosztály), teljesen lift nélkül maradt. Ép­pen ezért nem kelt csodálatot, hogy a szennyes zsákokat a II. emeleti folyosók ablakaiból az udvarra dobják. Onnan ke­rül a mosodába. Ez a módszer még min­dig gyorsabb, mintha a kőkorszakból ma­radt csigarendszeren bocsátanák a zsákoka a mélybe. Jóval nagyobb gond az ételszál­lítás. A reggelit, az ebédet, a vacsorát fel­­vonószerkezet hiányában kézben kell az emeletekre felvinni. Fél éve rossz a WC az E-épület III. emeletén. Valamennyi be­teg mindössze két fülkébe jár. Látogatás­kor akár 40—50 ember toporoghat a sor­sára várva. Sorolhatnám, de felesleges. A betegek nálam tájékozottabbak. Ám liftügyben — ha más megoldás nincs — el tudnék kép­zelni egy szocialista brigádot, mely a ke­rület vezető kórházának segítségére sietne. Mindenki lehet látogató, mindenki lehet beteg. A szerepek cserélődhetnek. (f. i.) K­nt alakul a vadleadás. Az év eddig eltelt kilenc hónapjá­ban összesen 1223 szarvast (12 100 kilogramm), 1499 vad­disznót (9364 kilogramm), 1871 őzet (2250 kilogramm) szállí­tottak a MAVAD pécsi átvevő­­helyére, s mellette több mint Tehát a szarvasok súlya 9,89 kg, a vad­disznóké 8,83 kg, az őzeké pedig 1,8 kg volt átlagban. Tranzisztoros vadak! (A Dunántúli Naplóban találta Kis Kará­csony Elemér, pécsi olvasónk) terjesztett elő. A kon­g­­resszus megtárgyalja az Albán Népköztársaság 1981-től 1983-ig terjedő TfeiEMlIc " gazasa­gfej­lesz­­tési~~és kulturális ötéves­­ tervének irányelveit és megválasztja a párt köz­ponti szerveit. Kis ország — kis ötéves terv! (A Magyar Hírlapban bukkant rá Kalászi Mik­­­lós, gödöllői olvasónk) Tábla lustaság miatt örökösen fennhagyva (A Bükkben fotózta Meszteny András)

Next