Ludas Matyi, 1983 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-20 / 3. szám
Ülök a tévé előtt, nézem a Karácsony Benő „Napos oldal” című regényéből készült tévéjátékot s az egyik szereplő szájából egyszerre csak azt a szót hallom, hogy ... (Én ezt a szót le nem írom, gusztustalan szó, ízlésem konzervatív, de különben sem óhajtom ezeket a jegyzeteket irodalmi rangra emelni.) Szóval azt mondja az egyik szereplő, hogy ..., és arra gondolok, hogy Karácsony Benő, a finom tollú író ezt a szót a világ minden kincséért sem írta volna le. Eltűnődöm ezzel kapcsolatban, hogy milyen is a jó író (a forgatókönyvírók szempontjából.) A válasz aránylag egyszerű: a regényeket adaptáló forgatókönyvírók szempontjából a jó író: halott. Mert ha Karácsony Benő élne, e szó használata ellen tiltakozott volna, így viszont egyebet nem tehet, csak foroghat a sírjában. A jó író halott, a még jobb író nagyon régen halott, mert ebben az esetben művéért jogdíjat sem kell fizetni. További bosszúságom volt az elmúlt héten az, hogy rá kellett ébrednem: kopik a humorérzékem. Bohókás rajzfilm ugrabugráló figurákkal volt hivatva tájékoztatni a nézőt az SI (System International) bevezetéséről, magyarul arról, hogy a jövőben milyen nemzetközileg elfogadott egységes mértékrendszer lép életbe a jelenleg használatos háló, liter, négyzeted stb. helyett. E fontos, de száraz tudnivalók — szerintem — nem kívánnak humoros előadásmódot, ismertetésüket jobban szolgálta volna egy szakember 10—15 perces közérthető előadása. E dobogás nem arra irányul, hogy spóroljunk a humorral (bár olykor az sem árt), hanem arra, hogy spóroljunk a forinttal. Bár a zsebemben lenne, amennyibe egy ilyen több részes rajzfilm kerül. Ez esetben talán nevetni is tudnék rajta. Két krimi volt hivatva kielégíteni a nagyérdemű közönséget. Egy a múlt században játszódó angol krimi, melynek lélektani bonyodalmait ugyan nem egészen értettem, de a film lényegét össze tudom foglalni. Íme: Egy angol hölgy bevallja a rendőrségen, hogy megölte a férjét. A furfangos és jó szimarú detektív nyomozni kezd és kiderül, hogy csakugyan. Derítek mesterrel nagyon elégedetlen voltam. Ez a gülüszemű mesterdetektív újabban nem nyomoz, csak jön-megy, kézenfekvő kérdéseket tesz fel s a tettesek azután önként könnyítenek a lelkükön: részletesen elmondják, hogy mát és mért tettek. Kedves Horst Tappert (alias Derrick)! Nekem a pénzemért tessék nyomot Nagyon szerettem volna végignézni Hernádi Gyula „Lélekvándorlás” című tévéjátékot, de mert este 23 órakor vette kezdetét, le kelett tennem róla. Én ugyanis ebben az időpontban villanyt oltok és üdítő álomba merülök. Naponta 6 órát alszom, reggel 5 órakor ébredek. Ha Hernádi művét valaminő okból nem lehet a normális műsoridőben sugározni, kérem, hogy az ismétlést hajnali 5 órára tűzze ki a műsorszerkesztőség. Tabi László MŰSORKRITIKA SOROZAT CSALÁDTAG BC — Gyere asszony, itt vannak az Onedinék! EMBERSÉG - Az volt az utolsó kívánsága, hogy láthassa Miss Retit. MŰSORAINKAT AJÁNLJUK" (Rémkép) TÉVÉSTAR MODERN HAJÓVONTATÓK Gyerekek, a gyártásvezető azt üzeni, csináljunk, amit akarunk, csak olcsó legyen korszerűsített típus . Jó estét kívánok. Különleges szeretettel köszöntöm a „Tv-tükör” első nyilvános adásának minden kedves nézőjét. Örömmel jelentem, hogy legújabb adataink minden rekordot megdöntenek. Az elmúlt hónap során a televíziós műsorok nézettsége 289 százalék volt, a tetszési index pedig elérte a 153 százalékot. Vagyis a helyénvaló és szükséges ismétlések következtében valamennyi adást háromszor is meg lehetett nézni és akadt, akinek másodszor is tetszett. Ez minden esetre csattanós válasz azoknak, akik újabban, hivatalból, vagy más alantas ösztönök hatására, egyre csak bírálgatják a műsorainkat. És boldogan köszöntöm kameráink előtt megfigyelő szolgálatunk, panelünk, sőt, már-már azt mondhatnám szavazógépünk egyik pillérét, Jedlicska Kelevézt. Tapsoljuk meg. Nos, kedves Jedlicska Kelevéz, önnek mégis mi tetszik a tévé műsoraiban? — Minden kérem. Minden. Meglátom a monoszkópot, már nem bírok magammal. A bevonatkázott parlamentnél egyszerűen eldobom magamat. Nekem kérem a tévé minden műsora tetszik. — „Keresztkérdés” ? — Valami isteni! — „ötletmeccs”? — Egy mennybemenetel! — Bocsásson meg kérem, ön mindent dicsér? — Mindent. Rászoktattam magam ugyebár. Az ötvenes években. Jedlicska, te csak dicsérj mindig mindent, abból nem lehet baj. — Sosem kritizált semmit? — Egyszer. Véletlenül. Kicsúszott a számon. 51- ben. Másnap már Bázakerettyén vakargattam a hízókat. Hát ahhoz képest az Omedin család egy édenkert. — Nos kérem, nyomon vagyunk. Akad-e még valaki, aki hálás a televíziónak ? Ahá, áhá ... tessék... — Én kérem végtelenül hálás vagyok. Ugyanis egyes-egyedül a tévének köszönhetem, hogy leszoktam az átkos kávéivásról. — Ez érdekes. Mégis hogyan történt? — Kénytelenségből. Kérem, ha én tévézés közben megiszom egy csésze kávét, akkor egész este álmatlanul hánykolódom a képernyő előtt, ami rémes. — Nagyon kedves. Van valakinek esetleg ennél is szebb élménye? Tessék csak mondani... — Hát kérem, az a meccs... 1954 tavaszán, amikor a Népstadionban 7:1-re vertük az angolokat, az valami csuda volt... — De uram, akkor még nem is volt televízió! — Hát ez az! — Köszönjük szépen. Hoppá, egy ismerős jelentkezik. Dr. Erőss Pál. Parancsoljon. — Nagyszerű eredményről számolhatok be. A tévét már azigazságszolgáltatásban is hasznosítjuk. Kiszivárogtattuk, hogy a büntetőintézetek fegyelmezetlen, rossz magaviseletű lakóit különleges megtorlásban részesítjük. Kötelezni fogjuk őket, hogy első perctől az utolsóig végignézzék a tévé teljes műsorát. Nos, amióta ez a hír elterjedt, a szanedigyártás volumene háromszáz százalékkal emelkedett. — Ésvalóban bevezették volna ezt a rendszabályt? — Szó sincsróla. A mi igazságszolgáltatásunk alapja az emberiesség. — Végtelenül lekötelező. Na nézd csak, ott hátul... mintha szintén ismerős lenne. Önnek talán tetszik a tévé műsora? — Kimondhatatlanul. Minden percét élvezem. Azok a nagyszerű régi filmek, azok a csodálatos revük, egyik világsztár követi a másikat. Krimi, szex, horror, nincs egy unalmas pillanat. Ahány csatorna, annyi szenzáció ... Amióta nyugdíjba mentem, örökké a tévé előtt ülök__ — Bocsánat, szabad lesz a nevét? — Természetesen. Jimmy Carter. — Eegen ... hm ... eegen ... Nos, talán akad valaki, aki a magyar tévéről is tud valami biztatót mondani. Igen... tessék ... az a szakállas úr ott oldalt. A koronával. Hallgatjuk. — Felelősségem teljes tudatában jelentem ki, hogy én a magyar televízióban rossz műsort még nem láttam. — Valóban? Nos, ez nagyon kedves. Lenne olyan szíves a nevét? — Vak Béla. — Értem. Hát kérem, műsoridőnk lassan lejár, egy utolsó kérdésre futja csupán. Valaki talán megmondaná, hogy a mi tévénknek melyik műsora tetszik mégis, a legjobban. Igen, az a kedves hölgy ott a második sorban. Parancsoljon, asszonyom! — Kérem, nekem, a Tvtükör a kedvencem. Ez egy csodálatos műsor. Mély, izgalmas, szórakoztató, elgondolkodtató. No és a műsorvezető személye ... Intelligens, behízelgő, megnyerő, okos, szép, erős ... — Nos, ebből is látszik, kedves nézőink, hogy nincs olyan műsor, amelyik legalább valakinek ne tetszene. Köszönöm, mama. Leülhetsz. Péter éi Pál