Ludas Matyi, 1983 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1983-12-15 / 50. szám
. — Jippin! Az öreg Klondyke Joe rávert a kantárszárral a táncoslábú Ninny farára. Az öszvér megugrott és ügetésbe kezdett. A két zsák arany ide-oda lődörgött az oldalán. A James-gong a Halál Doki bankháza előtt rontott rájuk. A Coltok elköhögték halálos jambusaikat. Az öreg Klondyke Joe egy perc alatt olyan lyukas lett mint tíz deka emmentált sajt. Élet sem maradt benne több. Jesse, a James fivérek legöreebbike kifújta a revolver csövéül a füstöt. — Well — mondta, mert jól képzett bandita létére egy-két szót angolul is tudott —, most beviszszük az aranyat a Halál Doki bankházába. Egyik pultnál eladjuk, másik pultnál visszavásároljuk. Így legálisan kerül a birtokunkba és többé senki sem macerálhat érte. A többi briganti tátott szájjal is bámult rá. Sosem hitték volna, hogy ennyi ész is lehet a világon a Nagy Sós Sivatagot beleértve. . A Halád Doki bevágtaa két zsák aranyat a pult alá, majd kidugott egy mordályt a tolóablakon. — Szolgálhatok még valamivel, gentlemen? — Még gyönyörű — vakkantott rá az okos Jesse. — Azonnal vissza akarjuk vásárolni az aranyunkat. A Halál. Doki üvöltve köhögött valahonnét a talpából. — Csacsi gyerekek — hörögte kajánul. — Hát nem tudjátok, hogy az Uniónak a jelen gazdasági helyzetben minden gramm aranyra szüksége van? Itt és most csak eladni lehet aranyat, fiacskáim, de vásárolni almás ... A zsiványok egymásra néztek, a szívükhöz kaptak, majd beestek a köpőcsészék közé. Megütötte őket a guta. És ez a lett a vége a hírhedt James-gongnek! Na most olyasmit suttognak, hogy nálunk is hasonló a helyzet. Szóval, hogy barátbolt ide, barátbolt oda, momentán csak eladni lehet a nehezet és sárgát. Hogy hosszú sorok állnak az utcán, sápadt homlokkal és beesett arccal. Időnként már az ütemes kiáltás is felcsap: — Gyöngyöt, aranyat... gyöngyöt, aranyat! — Itt állok kérem télvíz idején — zokog fel egy nyűtt aggastyán — és azt a pár kilót is sajnálják az embertől. Hát élet ez? — Én úgyi csak leugrottam ide a nagymosás mellől — panaszolja egy kötényes asszonyság —, hátha vihetek egy uborkásüvegre való násfát meg kösöntyűt a kisunokámnak ügyi, addig játszódjék, amíg picinké... de hát, istenkém, megszoktuk a nélkülözést ügyi... Azt suttogják, hogy legokosabb lesz már a puszta szót is kiiktatni a köztudatból. Hogy az idén nem is lesz aranyvasárnap, csak alpakkahétfő. Hogy a lapok hírrovatában mostantól majd ilyesmiket olvashatunk: Mi Kőszárlapujtőn bensőséges ünnepség keretében ülte meg pakfonlakodalmát az idős Főleg Aladár és neje, született Stiglic Stefánia. Hogy egy kisállatkereskedés ablakában már a következő reklám jelent meg: Fajíttiszta bádoghörcsögök és alufóliahalak minden mennyiségben ... Hogy a Los Angeles-i olimpián is maximum stanolénméket nyerhetünk ... A magam részéről nem hiszek ebben. Pletyka az egész. Bár ... Bementem múltkor egy könyvesboltba, mert tékozló vagyok és nábob. — Toldi? A kis hölgy széttárta azt a kékköpenyes két karját. — Sajnos... — Buda halála? » — Nem szolgálhatok. — Őszikék? — Értse meg kérem. Aranyunk egyáltalán nincsen. Belenyugodtam. Vettem egy másik kötet verset, Vas Istvántól. Peterdi Pál eros A NEW YORK-I TŐZSDÉN - Adok General iMotors-t, veszek szegedi telefonkötvényt! A KELETIBEN - Dollárt vennék, fiatalember, szeretném megnézni a Macskákat! NAPJAINK TÉMÁI KÖZÉRT-KOSÁR Magyar siker a stockholmi pingpongversenyen SVÉDASZTALNÁL MINDIG JÓK VAGYUNK IDŐUTAZÓ 2033-ban — Te jó isten, ezek még mindig a libanoni kérdésről tárgyalnak?!