Ludas Matyi, 1983 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1983-06-09 / 23. szám
NEMES ELLENFÉL Bocsássanak meg neki, nem haragból tette! KÖZGAZDASÁG — Emlékeznek még arra a meggymagos bűnügyre? Na, hát ilyen emberekre van most szükségünk! Amikor apa lettem, azonnal elhatároztam, hogy következetesen, a ranschburgi irányelveknek megfelelően fogom majd nevelni gyermekemet, nem lesz semmi elkényeztetés, semmi kivételezés. Ugyanezt fogadták meg a nagymamák is, akik már élettapasztalatukból is tudták, hogy az elkényeztetés végső fokon nem vezet jóra. Az persze más kérdés, hogy épp első születésnapját ünnepelte járni még nem tudó utódom, amikor japán filmfelvevőt kínált igazán olcsón. Igaz, a pénz előteremtéséhez sebtiben ki kellett derítenem közeli rokonságomat a Rotschildcsaláddal, ám mondhatom érdemes volt, mert a gyerek fél óráig is eljátszott ezzel a műszaki csodával, majd könnyed mozdulattal kidobta kilencedik emeleti lakásunk ablakából. Mit mondjak, ez volt az a pillanat, amikor a gutaütés jeleit már nemcsak az orvosi szakkönyvekből tudtam, viszont kell valami annak agyehogy ne érezze elkényeztetve magát. Ezért aztán mindössze az angol királynő Rolls-Royce-ot vettem meg kéz alatt. Azért kényszerültem erre a lépésre, mert a Merkúrnálmegmondták, hogy ehhez a kocsihoz némileg gyorsabban hozzájutok, mintha náluk fizetnék be egy Trabant Specialra. Amikor gyermekem iskolás lett, természetesen mindenben segítettem neki, de úgy, hogy véletlenül se essek a kényeztető apa szerepkörébe. Az, hogy egy könyvvettem neki egy lépegető exkavátort, de hát istenem, ez a párhuzam oly költői dolog, hiszen lépeget a piciny, meg lépeget az exkavátorba is. Persze, továbbra is erélyesen felléptem mindenféle kényeztetés ellen, így a nagymamáknak megtiltottam, hogy csak úgy,üttre-püljre Melba kockákat hozzanak a kötöknek, mert megvan annak mindene, ami kell. Még nem volt hároméves a fiam, amikor a Garay piacon megszólított valaki, s egy komputeres, távirányítással vezérelhető reknek, hogy elfoglalja magát. Határozottan felléptem viszont az egyik nagymamával szemben, aki egy üveggolyót kívánt a fiam játékai közé csenni. Már volt a gyereknek két üveggolyója, minek ez a túlzott kényeztetés. Úgy éreztem, az óvodai ballagásra azért valami emlékezetes ajándék kell, mert nekem örökké fájó pontom volt, hogy semmi nem emlékeztetett a saját óvodáskoromra. Talán azért, mert nem voltam óvodás, de mindegy, a gyereknek akkor is akartam Valami szépet, persze csak olyat aukción megvettem a srácnak Noé eredeti, kissé özönvizes kéziratait, még nem mond semmit, én csak azt akartam, hogy patinás olvasókönyve legyen a fiúnak, meg aztán tankönyvet úgysem lehetett kapni. Mivel én mindig gyönge voltam fizikából, nem sajnáltam a pénzt utódom fizikatudásának fejlesztésére, s kibéreltem három évre a Száljut űrállomást, hogy onnan tanulmányozza majd a földi mágneses jelenségeket. Tudom, hogy ez nem elkényeztetés, az viszont már annál inkább, hogy az egyik nagybácsi a búcsúban kétszer is vett vattacukrot a fiamnak. Emiatt, azt hiszem, jó ideig nem fogok szóbaállni vele, még akkor sem, ha a fiam elvisz magával különvonattán feléjük. A különvonatot egyébként karácsonyra kapta tőlem, miután a játékvonatokat olyan snassznak tartom és nem is ízlésesek. Márpedig az ízlésnevelés nagyon fontos, bár minden szülő inkább ezzel törődne, ahelyett, hogy agyonkényeztetik a kölküket! Verdi János AZ ÖBÖL PARTJÁN Végre egy jó hír: A GÖRÖG—MAGYAR KORMÁNYKÖZI TÁRGYALÁSOKAT NEM VESZTETTÜK EL!11 3