Ludas Matyi, 1986 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1986-08-06 / 32. szám

Két össze nem tartozó hír LENINGRÁDBAN BUNDAVÁSÁRT RENDEZNEK IDEHAZA INDUL A LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁG — Hogy magyarázzam meg Charlie bácsinak, hogy nem vagyok Old Timer gyűjtő és nem ajándékozhatom neki csak úgy a Skodámat?! MAI ESZTÉTIKA ÖRÖK HARAG - Szép az, aki érdek nélkül fekszik! NYÁRI IGAZOLTATÁS - De kérem, én magasan kvalifikált hómunkás vagyok! — Átütemeztem a Rózsika adósságait, hisz ha megfeszülök se tudja megadni . . . * K­ortársi magyar regényben ol­vasható egy repülőgépről: „Szép, piros zománcú potro­ha van, mint egy különös halfaj­tának.” Szó ami szó, az olyan hal, melynek potroha van, már önma­gában is figyelemre méltó. És — igazsága vagyon a szerzőnek — csakugyan szerfölött különös az­ a halfajta, melynek potroha ráadá­sul piros zománcból van. * Az Esti Hírlapban olvasom: „Gyermekkorunk egyik naiv be­ugrató kérdése: mi nehezebb, egy kilogramm vas vagy egy kiló toll? Az elkapkodott válaszadó az egy kiló tollat véli nehezebb­nek .. ” Eltűnődöm: vajon milyen lehet egy elkapkodott válaszadó? To­vábbá miféle őrültek kapkodhat­ják el, s mely célból? Nekem még véletlenül se kéne olyan hibbant spse, aki — a súly mennyiségtől függetlenül — a vas meg a toll közül az utóbbit tartja nehezebb­nek. Habár, amint azt némely hír­­lapírói példa is mutatja, a toll sem éppen könnyű, szentigaz. * ,,Békefeszti­vál Vincennes-ban” — áll egy cikk nagybetűs címé­ben. A Vincennes-ről (venszenről) szóló cikk a Népszabadság­ben je­lent meg.* A Filmvilágban Bikácsy Gergely több ízben is Gérard Legrand­­nak nevezi Michel Legrand zene­szerzőt; a Képes Újságban ugyan­ekkor i. n. t. Claude Rivette-nek kereszteli át Jacques Rivette film­rendezőt. Mindez azonban sem­miség utóbbi cikkírónak alábbi, a francia „új hullám” képviselőiről szóló mondatához képest: „A tár­saság illusztris, a termés szinte végignézhetetlen — mert olyan ki­váló ...” Egy filmkritikus, aki bevallot­tan csak a rossz filmeket szereti végignézni — em­mán döfi! Szomorú eseményről olvasok be­számolót a Magyar Hírlapban: a metróban egy idős asszony „— ön­gyilkossági szándékkal — a beér­kező szerelvény elé vetette ma­gát”. A lap a legtragikusabb rész­letről is hírt ad: „A forgalom 95 percen át részlegesen szünetelt.. Hogy mi lett a szerencsétlen asszonnyal? Erről nem esik szó a cikkben. A Füles egyik rejtvénye szerint hazánk második gőzvasútvonala a Pozsony és Nagyszombat közti volt, és 26 évvel követte a Buda­pest—Vác vasútvonal 1846. évi átadását. A valóság ezzel szemben az, hogy már 1854-ben is öt állandó gőzvasútvonal működött az or­szágban. A pozsony—nagyszombati vasút, melyből csakugyan 1872-ben lett gőzvasút, Magyarország má­sodik lóvasútja volt. A bakiért az olvasók szives elnézését kéri a rejtvény bűntudatos szerzője, s vele együtt a jelen cikké is, lévén a kettő történetesen egyazon sze­mély.* A mexikói labdarúgó-világbaj­nokság sok szép sportriporteri cse­megével szolgált. Például Gulyás László szerint, ha egy játékost a büntetőterületen belül egy védő feltart, akkor „bizony, jogos a 11-es”. Ez azért is figyelemre mél­tó, mert eddig úgy tudtuk, hogy feltartásért csakis közvetett sza­badrúgás ítélhető, a pálya bár­mely részén. Még egy csinos mondat, azonos forrásból: „Tegyük a szívünket a kezünkre...” E gyakorlatot a té­vétorna híveinek figyelmébe aján­lom Tímár György

Next