Ludas Matyi, 1986 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1986-02-05 / 6. szám
Zágon István . Egyike a legrejtelmesebb teremtményeknek e földön. Természetrajzilag a gerincesek rendjébe és a férfiak családjába tartozik, de gerincesnek még elég gerinctelen, és valljuk be őszintén, hogy tiszta lelkiismerettel egyelőre még férfinak se nevezhető. Testalkatának túlnyomó részét kezei és lábai alkotják. Kezeihelyenkint vörösek, helyenkint tintásak, és valószínűtlen nagyságban himbálódznak két vékony rúdon, amelyek átlaga tíz-tizenöt centiméterrel hosszabbak, mint kabátjának ujjai. Lábain cipőket visel, amelyeknek száma karácsonykor harminchatos, s húsvétkor negyvenegyes. E kezekkel és lábakkal a legcsodálatosabb dolgokat műveli. Pillanatok alatt le tud sodorni a helyéről egy drága herendi vázát, és közben egy útbaeső kutya farkára lép. Haját elválasztani lehetetlen, kopaszra nyírni nem engedi. Nyaka első pillantásra több méter hosszúnak látszik - lehet, hogy azért, mert egy óriási ádámcsutka szaladgál rajta állandóan fel és alá. PORSzi Fülei szintén igen titokzatos berendezésűek. Mindent meghall velük, ami nem rá tartozik, de ha neki mondanak valamit, arról fogalma sincs. Homlokán kalapot nem tűr, pattanást igen. Szemében a világot most felismerő lángész fénye ég, kivéve azokat a pillanatokat, amidőn elábrándodozik, ilyenkor ugyanis olyan a tekintete, mint ai egy haldokló birkáé. Mindenevő. Mindent megeszik, és amikor az ember azt hinné, hogy már mindent megevett, akkor még kér egy darab vajas kenyeret, szalonnával. Ruházatában a legnagyobb zavarok uralkodnak. Hosszú nadrágot nem lehet ráadni, mert olyan benne, mint egy törpe, de rövidet se lehet, mert olyan benne, mint egy óriás. Ehhez képest úgynevezett térdnadrágot visel, amely se nem rövid, se nemhosszú, hanem a térd alatt csukódik. Ha csukják. De rendszerint elfelejtik becsukni, csak úgy lötyög. Zsebkendője nincs. Óráját a karján viseli, sajnos, rendszerint az uszodában is. Ingének tisztasága úgyszólván csak pillanatokig tart.. Nyaka nyitott, kivéve vasárnap, amikor apjától örökölt nyakkendőt visel, vagy a jobb oldalon, vagy a balon, középen soha. Hangja igen sikerült átmenet egy repedt fazék kongása és egy hirtelen lefékezett autó csikorgása között. Az iskolában hallott viccet ebédnél dörgő basszushangon meséli el, aztán nevetni kezd, olyan vékonyan, mint a Remete Csengettyűje, közben hátraveti magát a széken, amelynek támlája habozás nélkül eltörik. Lelki élete kifürkészhetetlen. Szüleivel szemben úgy viselkedik, mint néhai Ohner György Vasgyárosa, aki szerette hitvesét, de megtörte. Felsőbb hatóságaival szemben elnyomott forradalmár, de ha a kisöcse nem fogad neki szót azonnal, akkor dagadtra veri. Majdnem olyan dagadtra, mint mindazokat az idegen kamaszokat, akik a kisöccséhez csak egy ujjal is hozzáérni merészkednek. A fájdalmakat férfias keménységgel tűri, de mérgében úgy bőg, mint a záporeső. A nőket még lenézi, de már nézi őket. Megismerkedni nemigen kíván velük, legfeljebb a tánciskolában, ahol ronggyá tapossa a cipőjüket, és aztán, két tánc között, hosszabb értekezést tart nekik a repülés fejlődéséről, néhány ősállatról és a legutóbbi olimpiász magyar eredményeiről, majd hazamegy, és úgy érzi, hogy vagy ez a lány lesz a felesége, vagy senki. Egészében és lényegében olyan suta, szemtelen és kiállhatatlan, hogy az ember folyton pofozni tudná, de nem tudja, mert közben olyan kedves, megható és tiszta, hogy aki ránéz, sírni szeretne. Egyszóval és röviden: kamasz. sSrz&pf&Mo