Ludas Matyi, 1986 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1986-08-06 / 32. szám
IPARI VEZETŐ - Amióta megjöttél a tanfolyamról, állandóan a lépésváltást gyakorolod. LAZfiA — Maga nem látja, hogy ez vAIAK’s az utca egyirányú? ^ 0 — De igen, biztos úr . . . de (SMBR( nem is melYek két irányban! A bokszmeccsen Kovácsot padlóra küldi ellenfele. A bíró számol fölötte: — Egy, kettő, három ... — Ne kelj fel nyolcig! — súgja az edzője. — Rendben — mormolja Kovács —, most hány óra? GENERÁCIÓS ELLENTÉT — A szüleim mindenben segítenek, hogy mihamarabb elköltözzünk tőlük. A napokban ismét felkerestem kedvenc ősparkom, a festői, zordon szépségű, jázmin illatú Almássy teret. A homokozóban ifjú építészmérnökök monumentális homokvárat építettek. A kőasztalok mellett rendkívül erkölcsös kártyások zsugáztak. Mindenki csalt. Ez így becsületes, egyenlő az esély. Korunk nagy humanistája, a hivatásos emberbarát Droznicsek Árpád nagy szelet görögdinynyét majszolt jóízűen. — Elvem az, hogy a drága gyümölcs is egészséges — mondta bölcsen és helyet mutatott maga mellett. — Halljam, jelenleg milyen misszióval teszi boldoggá Európát? — érdeklődtem kíváncsian. — Feladtam egy hirdetést az újságban — nyújtotta felém a gyűrött papírlapot. Ezt olvastam. Meg nem értett, kellően el nem ismert, sikerélményekben szegény írók, költők, festők, szobrászok, komponisták, színészek mutassák be nekem műveiket, alkotásaikat, amiket én elmélyülten ellenzek, majd szigorúan meg nem alkuvóan, könyörtelenül megdicsérek! — És voltak jelentkezők? — kérdeztem Árpádot. — Meghiszem azt! Nem is gondolja Magyarországon mennyi a profi és amatőr művész, akik úgy érzik, őket elhanyagolják, mellőzik. — Mesélje el, miként zajlik le egy fogadás? — érdeklődtem Droznicsektől. — A művész átadja a verset, novellát, a színész elmondja a nagymonológot. Én hosszan, hatásvadászó szünetet tartok, benyúlok a zsebembe a zsebkendőmért, melyben egy félbevágott vöröshagyma van, elrejtve. És ömleni kezdenek szememből a hálakönnyek, hogy milyen művészi élményben részesülhettem. Leborulok a zseni előtt, szent extázisban áradozva többször földhöz csapom magam az elragadtatástól és reszkető hangon, félig ájultan a rajongástól, a hódolattól csak dicsérem, csak dicsérem, csak dicsérem. — És mi a hatása mindennek? — Boldogan, elégedetten, büszkén távoznak. Lehet, hogy munkásságom nyomán nő a dilettantizmus, több lesz az álművész, de több lesz a boldog, elégedett ember — jelentette ki fölényesen Droznicsek. — Ön megint tett valamit az Emberiségért. További sikeres működést kívánok. Viszontlátásra, Árpád. Elindultam. Pár lépést tehettem, amikor Droznicsek utánam kiáltott: — Hozza el egy pár humoreszkjét, ígérem meg fogok pukkadni a röhögéstől. Galambos Szilveszter FÜLÖP GYÖRGY: Köszöntsük egymást gyerekek Tán, ha törtetnél, Domokos, lennél tévésztár, nagyokos. De ha mindenki nagyokos, ki melózik majd, Domokos? Ha csöpög a fejed, Kriszti, a közértben ne légy hiszti! Örülj, hogy az élet napos s nem te, csak a kenyér lapos. Ki látott már karcsú Bertát? Csak akit a fűző vert át! Bírja e tény arra Bertát: kerülje a dobostortát! Ibolya szép, mégis szerény, hölgyeknél ez ritka erény. Nem kér bundát, nem jár bálba, Ibolya a férjek álma! Habár fiúnév a Laci, hordta hajdan számos paci. Ma autó járt a Laci-tó, ritka lett, mint a Tasziló. Agglegények gyöngye Ernőd, tartja magát, mint egy erőd. Az a gyanúm, öreglegény, nem lesz ebből családregény. Piás Lőrinc lőrét iszik, bambán beszív, hazaviszik. Józan Lőrinc joggal mondja: ebből lesz az ország gondja!