Ludas Matyi, 1987 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-28 / 43. szám

BRENNER GYÖRGY: rr\*|^a» f fjkmrnam|T. — Valakinek nagyon kellett a tégla, hogy az éjjel lebontotta az iro­dát ...! T&r IRIGYSÉG Könnyű a Kisséknek, eddig is csak nehéz éveik voltak . . .! UTAZÁS UTÁN - Mi lett a sorozat vége, meghalt az a szegény Verdi?! Nehéz időket élünk. Ha valaki nem figyelt volna még fel rá, legyen türelemmel. Előbb-utóbb garantáltan észlelni fogja. Nehéz időket élünk, de kortár­sak, vegyük észre az eredmé­nyeinket is. De vegyük ám, mert igenis hogy vannak eredményeink. Jó, a cserearány romlik, a sza­bályozók nem válnak be, munka­nélküliség fenyeget, de a csirke­comb kérem, a csirkecomb az ol­csóbb lett. Hosszú ideig értetlenül álltam a leárazott baromfivégtagok fe­lett. Jóságos ég, lehet, hogy vég­zetes tévedés történt, homok ke­rült a finoman működő gépezet­be? Mindennek megy fölfelé az óra, már újra énekeljük a régi indulót, hogy csak feljebb, csak feljebb, fe­hel­jebb... és akkor Puff neki, olcsóbb lesz a csirke­comb. Lehet, hogy az ellenség ke­ze van a dologban? Erős és agya­fúrt kommandót dobtak át Dol­lárföldről, hogy zavart támasz­­szanak r a magyar lelkekben? Aztán elmélyült gazdasági ana­lízist végeztem és rájöttem, miért éppen a csirkecomb táncolt ki a sorból. Rájöttem, hogy mindez alaposan átgondolt intézkedés eredménye és tulajdonképpen több magyarázata is­­lehetséges. Az első kimondottan nemzetkö­zi jellegű és a bizalom erősítését szolgálja. Mert ugyebár jön hozzánk egy tehetős olajnábob a harminc fele­ségével, mi az első­­dolga? Vilá­gos, még oda se tolták a lépcsőt a gép mellé Ferihegy 2-őn, ő már csirkecombot rendel. És azzal a svunggal el is csodálkozik, nagy elismerésel fordul az asszonyok felé. — Figyelitek, lányok? Tavaly még három igric volt a csirke­comb barrelja, most­­már csak kettőhetven. Ezek itt keményen dolgoznak, rohamléptekkel fejlőd­nek, ezeknek érdemes a hóna alá nyúlni. Lehet, hogy az egész biotechni­kánk javára írandó. Mondjuk egy professzorunknak támadt egy ötlete és keresztezte a csirkét meg a százlábút. Joggal hihette, hogy az új jószágnak át­ütő sikere lesz a világpiacon, el­árasztjuk csirkecombbal az egész ma ismert földgolyót. Az elképze­lés nem vált be. Az értetlen part­ner nem a százlábú csirkét látta az új lényben és azzal küldte visz­­sza a szállítmányt, hogy: — Nekem egy százlábú ne kot­­kodácsoljon. A harmadik magyarázat külke­reskedelmünk jellegéből adódhat. Lehetséges, hogy eladtunk száz­ezer vagon csirkecombot Svédor­szágnak. Aztán­­valakinek megint eggyel több száf .volt az agyában és kisütötte, hogy rengeteg szállí­tási költséget megspórolhatunk. — Jó, de hogyan? — Nagyon egyszerű. Van azok­nak a csirkéknek s két lába? — Természetesen. — Helyes. Menjenek gyalog. Így már eleve edzett, maraton­futó csirkéket indítottak el, hogy bírják az út viszontagságait. Nos, mire megérkeztek, olyan izmos lett a combjuk, hogy ahány svéd fog akadt, mind beletört. Így most mi megkapjuk olcsóbban, törjön a mienk, úgyis fogászati hónap van s a fogorvos is a piacról él. Az utolsó magyarázat inkább idealista jellegű. Lehetséges, hogy amikor ínség fenyegeti a várost és már minden veszve látszik, akkor egy viharos éjszakán mindig megjelenik véres és arany színekben a titokzatos Nagy öreg Tyúk, segít a népén. És akkor egy pillanat alatt ol­csóbb lesz a­­csirkecomb, fény köl­tözik az özvegyek fáradt szemébe és a kis árvák fonnyadt ajka meg­­hatottan suttogja, hogy ... na, mit is? Talán ezt: — Hát a libamájjal mi lesz? Ez a legvalószínűbb. Peterdi Pál RÉMHÍR - És mondják, hogy a felnőtteknek is lesz majd S.O.S. falu, sőt S.O.S. város! 3

Next