Ludas Matyi, 1988 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-10 / 6. szám

Kígyófarm létesül hazánkban ŐK LEGALÁBB KIADHATJÁK A MÉRGÜKET... Igen, álnappolgári vagy világpolgári jogon, ez év januárjától birtokba ve­hetem az egész világot. Bele lesz pecsételve egy Adyért az útlevelembe, egy világraszóló pecséttel, hogy ezentúl a világgá mehetek! A­hová alkarok, ahová tudtok! Imádok utazni, de eddig csak tíz országba jutot­tam el. Pedig lehet vagy kétszáz! Tehát vár rám még — százki­lencven! Eddig úgy alakult, hogy ki sem tettem a lábaimat Európából. Sőt Európában is főleg a barátiakban és a testvériekben fordultam meg. Például Szlovákiá­­­ban, IBUSZ-szal, felesé­gestül, félpanzióval ötször is jártam. Csodálatos vi­dék. De már mindent is­merek ott,­­bennünket is ismer mindenki­. Árva vá­rában előre köszönnek ne­künk az árvák, Ihlaiván legutóbb én segítettem ki a­­helyi idegenvezetőt, hogy hányadik Jagelló építette a trafikot a piac­téren ... Új élményeikre, új csodákra vágyom. Körülnézek tehát a töb­bi kontinensen. Okos ember persze nem vág bele csak úgy a vak­­világba! Még ha világ-út­levél Lapui is a zsebé­ben. "Nem megyek olyan helyre, ahol lövöldöznek. Ahol rob­bantgatnak. Ahol túszokat szednek. Ahol puccsoka­t szerveznek. Ki­marad tehát a Közel-Ke­let és a Közép-Kelet, cakli-pakli. Vagy húsz ál­lam. És másik húsz Ázsia déli részein, a Fülöp-szi­­getek, Malájföld meg a többi. Ugyanilyen meg­gondo­lásból ugrik Közép- Ameriika is, Aislan­kia nagy része is. Uljialbíb negyven ország, cirka. És bár előre kijel­entem, hogy ne számítsanak rám ideigertforg­almú terveik összeá­l­í­tásánál azokon a vidékeken sem­, a­hol szin­te menetrendszerűek a természeti katasztrófáik, az elemi csapások. Nem köl­töm arra a kis valutá­mat, hogy tornádó kapjon el a Bermuda Háromszög­ben, vagy földrengés Ja­pánban. Esetleg San Franciscóban. Egyáltalán, az USA ne számítson a látogatásomra. Nem vihe­­tem a drága dollárjaimat oda, ahol a dollár folyton veszít az értékéből. Kínáról fájó szívvel mondok le. De a minap azt hallottam a rádióban, hogy az ottani, vendéglők­ben kutyát tálalnak fel. Szeretem a kutyát, de nem kiamemiben. Óceániától, Ausztráliától szintén személyes okokból tartózkodom. Valahol ott él Kuglevác Tóni, akivel volt egy kis nézeteltéré­sünk egy bizonyos szép Kovácsáéval kapcsolatban, még legénykorunkban. Hiányzik az nekem, hogy valamelyik szigeten, össze­találkozzunk?! Hogy ott folytassuk, ahol negyven éve abbahagytuk?! Épp ő következett volna ütésre. Alaszkáiban nagy a hi­deg, Pápua­földön nagy a forráság. Kanadában a legközelebbi szomszéd annyira van, mint ide Nagykanizsa. A többi kontinens min­den országában is van va­lami bibi, ezért egyelőre mégis Európát „dolgozom le”. Körülnézek, ahol még nem jártam. Persze, nem a brit szigetországban, ahol az IRA katonai szár­nya ... Nem Spanyolor­szágban, ahol a baszik sze­­pana­tisták... Franciaor­szágba viszont túl drága a belépőjegy. És nem tapsolok, ha va­lahová repülővel, hajón le­het eljutni. Halljuk , látjuk, mi történik mosta­nában a repülőgépekkel meg a hajókkal..., és ki­­ikszelek mindent a föld­­gömbön, ahová nem vezet vasúti sín, országút. Na, nézzük, trti maradt abból a száz­­encven or­szágból, ahol még nem jártam, de ahová okvetlen­ül szeretnék jutni. És ahová a különleges útle­velemmel az idén már gond és félelem nélkül el­juthatok. És ahová az úti ellátmányom nem csak az oda-­visszautat teszi lehe­tővé, kiszállás nélkül. .Bevallom, pillanatnyilag­­ nincs ilyen ország. Vagy ha van, még nincs felfedezve. Viszont most hallom egy ismerősömtől, hogy Stari Smokovecbe még van szabad hely egy utó­szezonos csoportba. Jár­tam már ott, de csak két­szer. Futok is az utazási irodába... Kürti András VÁLLALKOZO C3 EGÉSZSÉGÜGYI HELYZETÜNK GYC­ L5T - Minden reggel fél 5-kor hallgassa meg a rádióban a Rákóczi indulót! — Ugyan, fiacskám, nem hallottad, hogy a műszaki értelmiséget fel kell karolni? ...­­ ... és te azt mondtad, hogy egy jelentkező se lesz a gyúrói állásra ...

Next