Ludas Matyi, 1989 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1989-12-20 / 51. szám
2 PETERDI PÁL: Reménykeltő szellő fújdogált, de az ég összevonta szemöldökét és a levegőben ezüst lemezkék zizegtek. Az ifjú férfi göndör és selymes szakállat viselt, arca kemény volt, de tekintete szelíd, mint az erdő nagy kérődzőié. — Ez itt a lakásosztály, kérem? — Stimmel — szólt a köpcös ember az asztal túloldalán. — Ugyanis lakásügyben jöttem. — Rögtön gondoltam, mert adóügyben spéciei az adóosztályra szoktak. — A köpcös ember nem volt igazán pikírt, inkább csak rutinból. — Neve? — József vagyok, kérem. — Milyen József? — József, az ács. — Ne cifrázzuk, kérem. Tehát Ács József. — Nem, uram. Nekem a mesterségem ács. — Hát igen. Valaha a munkásszármazás előnyt jelentett, de mióta ugyebár esélyegyenlőség van... Mikor adta be a kérelmét? — Még nem adtam be, uram. — Hűha, az kínos. Na, mindjárt kitöltünk egyet. Gyerek van? — Egy. Gyönyörű fiúcska. — Az kevés. Sürgősen gondoskodjanak még kettőről. — Nem csak rajtam múlik, uram. Ha az Isten is úgy akarja... — Mióta él a városban? Ugyanis ötéves helybenlakást kell igazolni. — Csak tegnap érkeztünk, kérem. Tetszik tudni, a helytartó rendeletére. A népszámlálás miatt. — Jaj, bizony, az a népszámlálás. Nagy gond, kérem. És mennyi pénz! Milyen címre küldessem az értesítést? — Egy istállóban húzódtunk meg, uram. — Hahó, szóval csöveznek?! — Nem annak mondanám, uram. Ugyanis Mária mindenórás volt, és abban az istállóban hozta világra a gyermeket. — Jaj, nem tudtak volna várni egy hétig? Szilveszterkor még OTP-bébi is lehetett volna a csöppségből. Nos, a fiúcskát mindenesetre enyhítő körülménynek tekintem. Majd jóhiszemű foglalásnak minősítjük a dolgot. Nos, írja itt alá, aztán bizony várni kell... — Uram, nem tehetne kivételt? Hátrányos helyzetű gyermekről van szó. Jászolban fekszik, barmok közt nyugszik. — Higgye el, tökéletesen átérzem a gyermek helyzetét. — Ha meg nem sértem kérdésemmel, uram, Ön is barmok közt nyugszik? — Micsoda beszéd! Látta a beosztottaimat? A különbség annyi, hogy engem nem hagynak nyugodni. Nos, mit tehetnénk? Vannak esetleg nexusai? Magasabb szinten? — Ami azt illeti, uram, az éjjel három király érkezett a gyermekhez. Ajándékot is hoztak. Aranyat, tömjént és mirrhát. — Az arany már jó, a tömjént meg eladhatjuk a délkeleti szomszédnak, ők nagy tételekben fogyasztják. És az a harmadik ... az az izé... mirrha ... az meg mi a kutyafüle? — Fogalmam sincs róla, uram. — Mindegy, mindegy, eladjuk Skandináviába hajnövesztőnek. Azazhogy, hoppá! Itt valami svindli van. — Micsoda, uram? — Nézze, Józsefkém, maga azt mondta, hogy csak tegnap érkeztek a városba. Az a három úr mégis odatalált a maguk istállójához. Hogyan? — Lángos csillag szállt felettünk, uram. — Csillag? Csillag?! Miféle csillag? — Csillag, uram. Egyik csillag annyi, mint a másik. — Magának fogalma sincs a közéletről, Józsefkém. Mégis, hány ága volt annak a csillagnak? — Nem mindegy az, uram? — Messze nem mindegy, maga tájékozatlan! N06, hány ága volt? Öt? Hat? — Melyik a legjobb, uram? — A három. — Háromágú, uram? Az meg miféle csillag? — Mercedes. Na, nézze, próbálok segíteni magukon. Előjegyzem a gyermeket. Harminchárom év múlva biztosan lakáshoz jut. — Akkor már késő lesz, uram. Ugyanis koncepciós per indul majd ellene, azt pedig aligha éli túl. — Akkor kitoljuk egy kicsit a határidőt. Nézze, kötelező ígéretet teszek. A gyermek kap egy lakást. Ezer év múlva. — Ezer év múlva? Miért? — Mert addigra biztosan rehabilitálják, maga csacsi! A marcona felhő megnyílt s az ég egy percre mosolyogni látszott. Isten tudja, miért... - Nem is kérdezem, hogy mi lesz maguknál: kiskarácsony, vagy nagykarácsony ... - Ennyi dugipénzed nem lehetett, ezt te valahol guberáltad!!! MÚLTKÓROSSAG - Erről beszéltem nektek: éjjelenként felöltözik ebbe a régi göncébe és menni akar valahová ... - Nem kérek semmit, angyalkám, csak jöjjön már be egy kicsit beszélgetni !