Ludas Matyi, 1991 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1991-03-06 / 10. szám
ÚJ VÁLLALKOZÁS MAGYAR BŐSÉGSZARU — Arra gondoltam fater, havi tíz rongyért megvédem magát tőlem ... Hát mit csináljak, a tsz azt mondta, hogy harminc év alatt ráhordott másfél méter műtrágyát, az enyém meg alatta van LAKÁSÁRVERÉS — Először! Másodszor! Senki többet, harmadszor? MIT CSINÁL MA EGY VOLT KELETNÉMET? RÖHÖG A MÁRKÁBA... A MEGOLDÁSÁRA Józsi bácsit már jó egy éve nem láttam, mígnem egy ködös őszi hajnalon összehozott vele a sors. Amikor megpillantottam, éppen a sarki kocsma előtti villanyoszlop szakítószilárdságát „tesztelte”. Jól ismerem az öreget, így ezen nem is lepődtem meg. Amitől lábaim mégis földbegyökereztek, az az volt, hogy Józsi bá’ nem volt részeg! Percekbe tellett, mire elmúlt a rémület okozta csuklásom, ezalatt öreg barátomnak sikerült stabilizálnia helyzetét. Ekkor vettem észre, hogy a labilis állapot a lábaira csatolt görkorcsolyák és a hátán levő irdatlan nagy batyu következménye. — Mi van, öcsi ? — kérdeztebarátságosan. — Úgy lesel rám, mint a tiszai halász ahálójába akadt tintahalra! Böngészed a szerelést, amit látsz, azt meg nem érted! Figyelj! Én elébe megyek az „ózönviz"-nek! Feltaláltam a Noé batyuját! Jöhet ezután áremelés, demonstráció vagy sztrájk, de az öreg Jocót „a poklokkapui sem dönthetik meg!” — Ma reggel úgy hallottam, hogy sztrájkba kezdenek a trolivezetők. Tegyék! Látod, felcsatoltam a görkorit,igaz,kicsit még szoknom kell vele az egyensúlyozást. Ha vasutassztrájk lesz, elő a batyuból a portable rendszerű kézihajtányt, aztánutánam a fénysorompó! Taxisblokád esetére két gördeszkám is van, egy hagyományos a flaszterre, meg egy úszómellényes — eső idejére — a járda nélküli utcákhoz. Ha meg az átkelőhajók vagy a kompok állnának le, akkor elő a felfújható gumitutajjal! Még a Balatonra is van a batyuban egy szupersarkított szörf, teleszkópos árboccal. Postássztrájk idején a leveleimet galambokkal küldöm, a csomagokat, — meg az unokámat a bölcsibe — a gólya viszi el. Van a zsákban egy idomított kánya, meg egy pelikán is. A kányanaponta hoz három jércét, a pelikán meg egykét kiló pontyot vagy busát. Éhen már nem halok?! No, Isten áldjon fiam! — szólt, s elkobzott a ködön át... Józsi bácsival a mozdonyvezetők sztrájkja idején találkoztam újra a pályaudvar várótermében. Kezében egy menetjegyet lobogtatva borízű hangon méltatlankodott. Lábán nem volt görkorcsolya, hátáról hiányzott a batyu. Viszont szesz, az volt benne rendesen! — Józsi bácsi, mi történt? Nem vált be a zsák?! — Megette a fene, édes fiam! Bár az ötletem nem volt rossz, de egy kis bibi csak volt a cuccal! Átsegített ugyan aSztrájkok okozta kellemetlenségeken, viszont megakadályozott abban, hogy a létfenntartásomhoz nélkülözhetetlen napi betevőmhöz hozzájussak! — Nem értem! — Arról van szó fiam, hogy azzal a ménkű nagy batyuval a hátamon egyetlen kocsmaajtón sem fértem be! Bodnár Gyula 7