Ludas Matyi, 1991 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1991-04-10 / 15. szám

RICSITE ÉDES! - Rita vagyok - mondta a látogató, és már be is dobta magát a legközelebbi fotelbe. Vörös haj, miniszoknya, kissé túlméretezett idomok. Maxi ri­­dikül bal könyöke hajlatában. - A költözködés ügyében jöt­tem, ha nem haragszik, főnök. Az a meglátásom, hogy le a bürokráciával. Fenébe az író­asztalokkal, meg a könyvszek­rényekkel. Viszont feltétlenül kell nyolc-tíz dívány. - Helyes-bólintott nyájasan a szerkesztő, minthogy gyó­gyíthatatlan optimizmusban szenvedett. Potenciális hirde­tőt, előfizetőt látott mindenki­ben. - De talán részletezné, hogy miről van szó. Ki költö­zik? Miért költözik? Mikor köl­tözik? Rita átvetette egyik lábát a másikon, bal szeme elől elfújt egy rakoncátlan tincset, rámo­­solygott a kérdezőre. - Nektek kell felvenni a nyúlcipőt, szépfiú. A Ludas Ma­tyi szerkesztősége fog elhur­­colkodni innét. Sebes vágtá­ban. Mert erre a házra én tar­tok igényt. - Milyen alapon? - Azon az alapon­, hogy egyenesági leszármazott va­gyok. A szerkesztő vállat vont. - Minden ember egyenesá­gi leszármazott. Például ennek a szerkesztőségnek valameny­­nyi munkatársa is az. - Nagy difi - közölte Rita -, hogy honnan indul az egyenes ág. Kapaszkodj, hercegem, az én anyai nagymamám Madám Anette volt! - És akkor mi van? Kit tisz­telhetek benne? - Hogy kit?! A nagymamá­mé volt a legjobb hírű kupleráj Pesten! A legrégibb! Képzeld, szivi, ma is megvan nekem otthon a Pesti Hírlap 1914. jú­lius 28-i száma. Az első oldalon Ferenc József üzen hadat Szer­biának. Az utolsó oldalon, a hirdetési rovatban a nagyi üzen az igényes uraknak. Extra szolgáltatások. Teljes diszkré­ció. Mint másságé sálon. És hol működött a cég? Itt! A Gyulai Pál utca 14-ben!... Hát ezért jár nekem ez a ház. Mint örökös­nek. És mint a szakma folytató­jának. Szerintem ez benne van a mostani reprivatizációban. A szerkesztő megrázta a fe­jét. - Téved, kedves Rita. Nincs benne. A bordélyház nem la­kóház, nem bérház, nem ud­varház. Még kárpótlás sem jár magának a hajdani befekteté­sekért. Marad az erkölcsi di­csőség, a szép családi háttér. És maradunk mi is itt, a helyün­kön. Befelhősödött a látogató sze­me.­­ Úgy értsem, hogy a repri­­vatizálásban nincsen benne a kiprivatizálás?! Kurva jó kis törvény, mondhatom! Felugrott, kiviharzott a szo­bából. Csak valami erős kölniillat jelezte még kis ideig, hogy a legősibb szakma egy hazai fe­jezete elevenedett meg a régi falak között. Kürti András­ ­ Jöjjön vissza két hét múlva, s addig is viselkedjen természete­sen!­aronci Hülyeség a hagyományos szextől eltérni... « SZÜLETÉSNAP MIRŐL KÉSZÜL AZ ABSZOLÚT FANTOMKÉP? „Abszolút fantomképről” NYÁRI IDŐSZÁMÍTÁS - Pufi neki, március 31-én egy órával kevesebbet ihatunk! 9

Next