Ludas Matyi, 1991 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1991-07-17 / 29. szám

H­AZAI... HAZAI... HAZAI... HAZAI... CSUPA ÖRÖM - Drága professzor úr, el sem hiszi, hogy milyen bol­doggá tett. Azzal, hogy elma­gyarázta, hány mikrogramm izé meg mizé kell legyen egy köbméter levegőben, hogy még ne ártson nagyon. És hogy itt, Magyarországon elég jól állunk. - Örülök, hogy örül. - Kkkh ... mmmhö ... itt azt súgja valaki a fülembe, hogy professzor úrék a mű­szerüket három méter ma­gasra teszik. Ahol jobb az arány. Az­­átlagmagyar vi­szont két méter alatt járkál az utcán. Talán célszerű len­ne, ha gólyalábon közleked­nénk? - Életre való gondolat. - Grröh... pfüh... megint - pusmog mellettem valaki. Azt pusmogja, hogy profesz­­szor úrék a műszerüket tere­ken szerelik fel. Ahol mindig van némi légmozgás. Amitől kevesebb mikrogramm izé meg mizé kerül az áterba. Az átlagmagyar viszont fő­leg járdákon közlekedik, a parkokon csak átvág. Javíta­ná túlélési esélyeinket, ha sárkányrepülőt használ­nánk? Ha térről térre röp­ködve közelítenénk meg úti­célunkat? - Nem rossz ötlet. - The...hüh...most meg azt hörgi valaki, hogy a mun­kahelyen, a lakásban, a bolt­ban, a hivatalban is túl sok izé meg mire van egy köb­méter levegőben. És ezeken a helyeken mit sem ér a gólyaláb meg a sárkányre­pülő. Folyton bevernénk a fejünket a mennyezetbe, vagy nekiütődnénk a falnak. Megfelelő megoldásnak tar­taná, professzor úr, ha zárt helyiségekben eltekinte­nénk a gólyalábtól és a sár­kányrepülőtől? Ha ezek he­lyett inkább oxigénpalackot szíjaznánk a hátunkra? Úgy tennénk, a dolgunkat, intéz­nénk az ügyeinket, mint a könnyűbúvárok a tenger alatt? - Sokat ígérő ötlet. - Drága, professzor úr, el sem hiszi, milyen elégedett vagyok, hogy egyetért az öt­leteimmel. Mert itt nem csak olyan apróságról van szó, mint az egészség. Hanem az idegenforgalom sosem ta­pasztalt fellendülése! Kép­zelje csak! Tódulni fognak ide a népek a világ minden tájáról, ha megtudják, ho­gyan járkál itten gólyalábon tízmillió magyar! Az igénye­sebbek meg hogyan száll­nak sárkányrepülővel egyik parkból a másikba. A szállo­dákban, a szórakozóhelye­ken, az áruházakban oxigén­palackos pincérek, eladók, hivatalnokok foglalkoznak velük... Elönt majd bennün­ket a kemény valuta... Csak egyvalami aggaszt, profesz­­szor úr. - Éspedig? - Attól tartok, hogy amíg beszerezzük a gólyalábakat, elkészítjük a sárkányrepülő­ket, megtöltjük az oxigénpa­lackokat az egész lakosság részére... öhö... hírre... gluglu... már nem lesz, aki használja. Kürti András FELDOBÓSDI X MAGYAR (MŰSORSZÓRÓ) MŰHOLD - Lajos bácsit küldtük fel, ugyanis minimális a fogyasz­tása, és szinte légüres térben él - Aztán, most már ne hagyd magad, ha megint valaki azt mondja, hogy ő a magyar közélet legtisztább alakja TÖRÖK ÁTUTAZÓK -KILOMÉTERES KOCSISOROK NEM IS TUDTUK, HOGY A TÖRÖKVÉSZI ÚT HEGYES­HALOMNÁL KEZDŐDIK... MAGYAR GAZDASÁGI HELYZET - Azt mondták, amikor átvettem a nyereményt - a jugo­szláv turistautat - izgalmas két hetünk lesz 11

Next