Ludas Matyi, 1991 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1991-12-04 / 49. szám

Gombócevők, előre!!! Töredelmesen bevallom, amikor először olvas­­tam-hallottam a hírt, nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, ha megette, hát megette, váljon egészségére, kész. Igen, igen, arról van szó, hogy Tiszaújvároson egy fiatalember 165 gombócot fogyasztott el együttében, miáltal új csúcstartóként került be a Guinness-be, a rekordok könyvébe. Talán ő maga sem tudta, hogy ezzel a mutat­vánnyal fénylő szakaszt nyitott meg a magyar gazdasági élet fejlődésében. Hogy rövidesen kötésig fogunk járni devizában vagy valutában, ezeket mindig összekeverem. Annyi jen, dollár, márka áramlik be ide, hogy csak győzzük kapkodni őket A gombócevő hőstette nyomán. - Kérem - mondta Sose Csóró, a japán multimil­liárdos bankár, akivel a Lehel téri lángossütő előtt futottam össze -, én nem azt mondom, hogy az önök diplomatáinak, üzletembereinek gyakori tokiói látogatásai semmilyen hatást nem tettek rám oly vonatkozásban, hogy a világpiacon épp a pannon standon alapítsak néhány gyárat építsek féltucat szállodát és mosodát De a végső lökést a gombócevő adta. Nem azzal, hogy tizenkét gom­bóccal múlta felül a korábbi bajnokot Hanem az idő! Az idő! Míg a másik, a szlovák gombócevő szinte teljes munkanapját erre a műveletre fordítot­ta, az önök embere ezt feleannyi idő alatt végezte el! Ami azt jelenti, hogy nála a szakmai tudás roppant szorgalommal párosul. Ahol ilyen szamurá­jok eszik a gombócot, az én tőkémnek ott a helye! Báró Sírai von Reichmann, a világhírű összné­­met nagyvállalkozó, és iparilag is mágnás, a 6-os busz peronján, a bliccelők feje fotott kiáltotta oda nekem: "­­ Döntöttem! Beszállok! Azért vaciiláltam eddig, mert nem láttam világosan, hogy biztonságos helye lesz-e a befektetéseimnek önöknél. De a gombóc­­evő bravúrja minden aggályomat eloszlatta. Min­dent meggondoltam, mindent megfontoltam. Egy gombóc - három deka volt Tehát a 165 gombóc - 495 deka! Majdnem öt kió! Hol van még egy olyan gazdag ország, ahol ezt a luxust egy gyári dolgozó 32 éves korában már megengedheti magá­nak?! Jövő kedden hozom a gubát! Az amerikai világmenedzserrel, Jen McTessie­­vel természetesen az Amerikai úton találkoztam, persze az északi részen. Szinte kirobbant a leixesepestol és a tenvagytoi.­­ Az utolsó centemet is fölteszem a gombócevő­­re! A világ még nem látott akkora sót amit a Népstadionban rendezek majd vele! Rengeteg bizniszt hoz, az fix. Összeengedem a fickót a rotósokkal!... Mi az, nem értesült róla?! Ugyanaz­nap egy másik világcsúcs is született maguknál. A legesleghosszabb habroló! Mosonmagyaróváron. Három centi híján négy és fél méter hosszú. Több mint tizenöt kiló csak a vajastészta! Érti? Leszer­ződtetem a gombócévá, hogy kivételesen ne gombócot egyen, hanem habrolót Az egyik rekord felfalja a másikat! Győzzön a jobb! Özönleni fog ide a külföld! Milliós fogadásokat kötnek, milliókat költenek. Az Expo, ha megcsinálják, kismiska lesz ehhez képest. Hát ezért mondom én, hogy a mi boldogabb jövőnk záloga­­ a fáradhatatlan gombócevő. Már csak add­g kel győznünk cérnával meg gombóccal ameddig a valutalavina me­ndid! (KÜRTI) KÁR­PÓTLÁS­­ÚKM - Higgye el jóember, a pénz nem boldogít... LÉTSZÁMELLENŐRZÉS A PIPSÓBAN KÁRPÓTLÁS ENERGIATAKARÉKOSSÁG - Áramot, meleg vizet egyáltalán nem használok, rengeteg így a megtaka­rításom!...

Next