Ludas Matyi, 1993 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1993-03-17 / 11. szám

HAZA ÉS HALADÁS „Bezzeg 48-ban még nem volt baj a tévével!” (K. F. nemzetőr) KÉSÖNJÖVŐ SZUHAY BALÁZS: VEZÉRCIKI A játékteremben kitört a békétlenség. Hogy ki kezdte, ma már nehéz lenne megállapítani. De egy biztos: a magyar kártya és a francia kártya ölre ment. -Vegye tudomásul, a nép engem szeret! - mondta a magyar kártya. - Mert velem igazi magyar játékokat lehet játszani: ultit, snapszert, zsírozást... -Ne zsírozzon, maga disznó - tromfolta le a francia kártya. - Az értelmiség csak velem játszik. Mert a bridzshez, römihez, kanasztához ész kell! Szürkeállomány! -Na, na! A romi és a kanaszta nem is olyan bonyolult! Azt bárki játszhatja! - Ezzel bizonyítom, hogy demokratikus kártya vagyok! - Az ám! Magával szegény és gazdag egyaránt tönkreme­het! Mert magával lehet játszani pókert, chemin de fairt... vagy inkább chemin de unfairt... -Maga viszont csak a szegényeket teszi tönkre! Mert a huszonegy nem a gazdagok játéka! - Viszont én magyar vagyok! - De ha utánakeverünk, kiderül, hogy a maga paklijában van Rudenz Ulrich, Fürst Walter, hogy a Kuoni pásztort ne is említsem... -Nézzen csak maga is magába! A maga paklijában egy csomó kártya fordítva van bekeverve. Tudja, hogy hívják mifelénk az ilyet? -Nem érdekel. Az én paklimban viszont hiába keres tökfilkót! -Szálljon le a Stüszi vadászról, jó? Az egy rendes becsületes magyar kártya! - De már vadász volt a múlt rendszerben is, nem? -Hagyjuk ezt! Maguknál, demokratikus kártyánknál sokkal több a piros! Mert maguknál nemcsak a piros a piros, hanem a káró is! -Téved! Mert nálunk a piros se piros, hanem coeur! Ejtsd: kör - mert maguk, mucsaiak, biztosan nem is tudják! És ha nem tudná, mi többen is vagyunk! Ötvenketten! Sőt! Jokerrel - ejtsd: dzsóker - ötvennégyen! Maguk meg csak harmincketten! -Lesz még maguknak kisebb hangjuk is! - Fenyeget? Tudja, mit? Vegye tudomásul, a demokrati­kus kártya ki fog vonulni az utcára! - Ha nyílt lapokkal játszik, ám vonuljon! Csakhogy az magának nem szokása! Mindig a pókerarcát mutatja! Különben is, senki sem fenyegeti magát! -Nem?! Hiszen most mondta, hogy lesz még kisebb hangom is! -És hogy maga miket mondott nekem, az semmi?! Én csak azt mondtam ezzel, hogy legyen egyforma hangunk! Maga se beszélhessen többet mint én! - Szóval korlátozni akarja a szólásszabadságomat! Kivo­nulok! Ki én! Majd megmutatom magának, hogy beterítem a lapjaimmal a pesti utcát! -Tegye! Akkor is mi vagyunk többen! Mert ha nem tudná, én koalícióban vagyok természetes szövetségesem­mel, a tarokk-kártyával! - De hiszen annak a hangját se hallani .­­Persze! Mert ő a hallgatag többség! A demokratikus kártya tartotta a szavát. Kivonult. Aztán nem történt semmi. Minden maradt a régiben. Ami meg­történt, az pontosan az volt, ami a kivonulás nélkül is történt volna. A külföldi kártyalapok ujjongó cikkeket közöltek a demokratikus kártya kivonulásáról. Tehették. A kibicnek semmi se drága. ____________________________ MAGYAR-MAGYAR TÁRGYALÁSOK

Next