Állami főgimnázium, Lugos, 1887

melyet csak hosszú fárasztó hajsz után talált meg a Tempe völgyében. Apolló fogott egy tengeri gyöngyöt, átlyuggatta és ly­ró­jának egyik ezüst húrját feszítette ki a gyöngybe ; ezzel olyan fü­let adott az embernek, melyen az Igazság szava behatol az agyba. — Elrontottad mulatságomat, monda Hermes bosszúsan pityeregve. — Ne busulj, felelt bátyja mosolyogva. Az érczkürtök bizonyosan túl fogják harsogni a kútból jövő suttogást és bizonyára tízezer halandó közül csak egy fog azzal a füllel hallani, melyet én teremtettem. A többi mind csak a te álta­lad alkotott fület fogja nyitva tartani.* És ez csakugyan igy is van. A .Hazugság1 hízelgő sza­vaival, fényes ígéreteivel sokak lelkét megvesztegeti, kik az­után az ,Igazság1 egyszerű suttogó s keresetlen szavait nem hallják. Kevés olyan kor van, melyben a .Hazugság1 hízelgő szava az emberek értelmét, érzelmét és ízlését úgy megvesztegette volna, mint a jelen. Az a kalmár, lármás üresség, gőg, ízlés­telenség, képmutatás és blazirtság, mely a mai divat szerint mindenhol felüti fejét, valóban visszataszító. A szépirodalom ledér iránya, a művészet eszmeszegénysége, a műipar pangása, a divat otrombaságai s félszeg kinövései, a duhaj szokások, melyektől gyakran még a jobb körök sem mentek s melyek a szív és szellem finomabb miveltségének hiányait elárulják, az ifjúság ernyedő erkölcsisége s a társadalom különféle ki­növései és betegségének egyéb kóros jelei, mind arra mutat­nak, hogy a ,Hazugság­ hízelgő" szavai könnyen jutnak fülünkbe s félrevezetik értelmünket, eltompítják lelkiismeretünket s meg­vesztegetik ízlésünket. Pedig van az embernek olyan füle, melyen az .Igazsági szavai behatolnak, mert lelkünk az igaz, jó és szép iránt fogé­konysággal, bizonyos lelki érzékkel bir. S midőn azt mond­juk, hogy az igaznak érzéke az értelem, a jóé a lelkiismeret.

Next