Főgimnázium, Lugos, 1898

I.­ ­ ERZSÉBET magyar koronás királyné,­­ 1898. szept. 10. — Gyászünnepély Erzsébet magyar kor. királyné gyászos elhunyta alkalmából. — A tanuló ifjúság 1898. évi szeptember hó 17-én Ő Felsége lelki üdvéért gyász isteni tiszteleten vett részt; 19-én pedig kegyeletes gyászünnepélyt rendeztünk az intézet tornacsarnokában, melyet Putnoky Miklós igazgató következő­ beszéddel nyitott meg : Gyászba borult Vendégek­, Gyászoló Ifjúság! Alig zajlottak le hazánk ezredéves fennállásának jubiláris öröm­napjai, máris mély gyász borul szeretett hazánkra. Királynénkat, kiben védőasszonyát imádta a magyar, szeptember 10-én d. u. idegen földön becstelen kéz meggyilkolta. Multis illa bonis flebilis . . . occidit, nubii flebilior . . . Milliók siratják halálát, de leginkább siratja a magyar nemzet és királyi férje, ki a rémhír hallatára zokogva tört ki: «Most már minden­nek vége! Igazán megfoghatatlan, hogyan gyilkolták meg azt az asz­­szonyt, ki egész életében senkit sem bántott és mindig csak jót tett!» Igen, kedves Tanuló Ifjak, egy söpredék ember, egy hiénafaj, hazánk őrangyala ellen gyilkot emelt és áldott, nemes szívébe döfte s ott halt meg idegenben, Genfben, kit itthon milliók hordanak szívökben. Minden elválás kínos, fáj és meggyötri a lelket, hanem az ilyen rettenetes csapás, a minő szeretett királyunkat érte, a legedzettebb akaratot is megtöri s fokozza a fájdalmat az, hogy szeretteitől el sem búcsúzhatott, hogy hazánkra utolsó áldást sem rebeghettek kéklő ajkai ! Végtelen mély gyászba borította Erzsébet királyné hirtelen halála hazánkat, az osztrák birodalmat, nem, egész Európát; mert, eltekintve attól, hogy a királyi családnak európaszerte nagy rokonsága van, idegen országban is tisztelték és áldották, ott is suttogták, a­mikor elhaladt: «Itt megy a legdúsabb anya, itt megy a királyi szenvedő!» Lugosi áll. főgymn. Értesítő. I*

Next