Lyukasóra, 2008 (17. évfolyam, 1-5. szám)

2008-05-01 / 5. szám

40 függetlenül a mi színházunk a leglátoga­tottabbak közé tartozik a fővárosban. Néha eszembe jut, hogy talán a mi gene­rációnk volt az utolsó, amely Moliére és Shakespeare-drámákat adott elő nagy­színpadon? Bízom benne, hogy a hagyo­mányos színház életben marad, és nem szorul háttérbe a kiüresedő modernke­déssel szemben. Kollégáimmal együtt ma is a nemzeti színházi eszmét képviseljük. Végezzük a dolgunkat, ahogyan tudjuk, ahogyan lehetőségeink engedik, hiszen folyamatosan vonják el tőlünk a támoga­tásokat. Ennek dacára tartjuk az irányt, olyan nemzeti elkötelezettségű művek szerepelnek a repertoárban, mint az Ábel vagy a Liliomfi. Óriás sikerrel megy mind­kettő. Bár azt is el kell mondanom, hogy a drasztikus áremelések hatása érezhető, a közönség összetétele átalakul, s egyre ke­vesebb irodalmat kedvelő tanárnő enged­heti meg, hogy elhozza közénk a tanítványait.­­ Tavaly mutatták be a mozik a Jeli Ferenc által írt Sínjárókat és Pozsgai Zsolt Csendkút című film­jét. Az alkotók más rátekintésből, de az igazmondás szándékával néztek vissza az 1956-os ese­mé­­nyekre. A Sínjárókban egy sze­relmi háromszögön belül Évát a feleséget játszotta, a Csendkútban pedig Gérecz Attila édesanyját. Hosszú szünet után jó volt újra a filmvásznon is viszontlátni. - Köszönöm szépen. Örömmel vállal­tam el ezt a két felkérést. Nagyon szeretek forgatni, különösen olyan filmekben, amelyeknek mondanivalójuk van. Ha nincs az ötvenedik évforduló, talán ez a két film is csak álom marad. De hála isten­nek, az alkotók kaptak elegendő támoga­tást a munkához. Azt hiszem, hogy Jeli Ferenc saját magát írta meg a Sínjárókban, nekem legalábbis mindig ő jut eszembe a filmbeli Ádámról, és az az aljasság, aho­gyan 1956 miatt „kerékbe törték” sok más tehetséges fiatalemberhez hasonlóan. A történetben modern Ádám és Éva mód­jára, egy szellemi édeni állapotból kiűzetve, egymásba kapaszkodva, időn­ként a másikat megcsalva, elárulva, majd újra megtalálva zakatolnak rajtunk ke­resztül a mindennapok. A Csendkút fő­hőse Gérecz Attila, a kiváló sportoló és tehetséges költő túl sem élhette a harco­kat Szomorúan veszem észre azt, hogy róla alig tudnak valamit a fiatalok, pedig sokak számára lehetne példakép. Ered­ményesen öttusázott. 1949-ben letartóztat­ták, hadapródiskolás barátaival együtt összeesküvés és hazaárulás vádjával állí­tották bíróság elé. Kárpáti Kamil mesélte el, hogy bebörtönzött társaival, Béri Gézával, Szathmáry Györggyel, Tollas Tiborral és Tóth Bálinttal barátságukba fo­gadták, és verselésre biztatták. A váci börtönből megszökött, átúszta a jéghideg Dunát, majd elfogták és szökéséért további három évet kapott. 1956-ban a forradalmárok kiszabadították, novem­berben egy tankról leadott sorozat oltotta ki az életét. Van még egy olyan ország a földön - a miénken kívül -, amelyik megengedhetné magának, hogy nem vesz tudomást egy ilyen hősről? hogy mi „célra vagyunk a vilá­gon ”. Befejezésképpen egy játékra szeretném felkérni. A lánya, Virág körülbelül egyidős a szín­­játékbeli Ábellel, s én arra lennék kíváncsi, hogy Rubik. Anna mit mondana neki, ha mostanság, advent egyik, estéjén megkérdez­né: mondd, anya, mi dolgunk van nekünk a világban? - Akkor van értelme az életünknek, ha a szeretetünk által jelet hagyunk mások­ban. Addig létezünk, amíg egy másik ember szívében ott vagyunk. Vass Évával A két árvában Bánk bán, Gertrudis - Esténként a kamaszból felnőtté érő székely Ábel édesanyjaként, szívhez szólóan válaszolja meg. Otthon, Borbély László felvétele

Next