Lyukasóra, 2013 (22. évfolyam, 1-10. szám)
2013-06-01 / 6. szám
Taps Divat 1995 nyarán, hogy a divatcégek szívét a Taps érdekében meglágyítsuk, Medgyessy Ildikó, az Ez a Divat főszerkesztője szerkesztett nekünk különszámot Taps Divat címmel. Kováts Adélról és Papadimitriu Athináról Novotta Ferenc fotóművész készítette a felvételeket. KÖRMENDI JÁNOS Felléptem Délegyházán (Körmendi János, a népszerű színész, humorista és író szerencsére a Taps „humorfelelősei" közé tartozott. Ezt az írását 1989 nyarán közöltük.) Felkért a Magyar Rádió, hogy vegyek részt a rádiókabaré nyilvános felvételén. Nem ugráltam örömömben. Nyáron? Vasárnap? Külső helyszínen? A rendező, látva húzódozásomat, kivágta az aduászt. - A felvétel Délegyházán lesz, a nudistatelepen. - A színészek is levetkőznek? - kérdeztem könnyedén. - Nincs tiltva felette a rendező, s nem kötelező. - És a közönség? - Azok, mint akiket anya szült. Az illendőség kedvéért kissé megütköztem, majd gyorsan elvállaltam. Az ember mármár hozzászokik, hogy a színészek pucéran szerepelnek, de hogy a néző legyen meztelen. Micsoda világ! A stúdióbeli próbán igen élénk hangulat uralkodott. Lukács Sanyi aziránt érdeklődött, hogy vajon mi történik, ha a férfi művészre túlságosan erős hatást tesz a halmozott meztelenség látványa. Straub Dezső azt firtatta, hogy felhőszakadás esetén hol lesz megtartva a szabadtérre tervezett felvétel. Schubert Évinek az okozott gondot, hogy a kedves, meztelen publikum padon ül-e vagy a homokon. Én pedig azt kérdeztem, hogy mennyit fizetnek. És elérkezett a várt vasárnap. Kocsink nyelte a kilométereket. Utasaink gondolatai ezúttal nem színházi életünk visszásságai körül kavarogtak, hanem a nudizmust járták körül társadalmilag, történelmileg, esztétikailag, kis híján politikailag. De már meg is érkeztünk. A rezervátum határát egy monumentális férfiülep jelezte, amelynek birtokosa bizonnyal vadvirágot szedett, mert különben mi a nyavalyának matatott volna a fűben, lehajolva, háttal. Valaki meg is jegyezte, hogy talán nincs pénzük cégtáblára! Behajtottunk az ígéret portengerébe. Mögöttünk egy Skoda sorolt be, tulajdonosa már a kapuban kiugrott a kocsiból, s lerántotta a nadrágját. Nem bírta kivárni, amíg beljebb kerül. Választékos modorú, igen jól vetkőzött férfiú sietett felénk. Nem volt nehéz megállapítani, hogy ő is nudista. Azaz, pardon, naturista. Tőle tudtuk meg, hogy a naturista több, mint a nudista. A nudista levetkőzik, s kész. A naturista is levetkőzik, de nála a meztelenség nem pajzánkodás, nem kesztyűdobás a társadalom arcába, hanem filozófia, emelkedettebb létforma. Szóval, több rajta az ideológia. De a ruha ugyanannyi. Készséges vezetőnk mindent megmutatott a telepen. A nap forrón sütött, enyhe szellő himbálta a lelógó ágakat. Igazi strandidő. - Nincs kedvük levetkőzni? - kérdezte vendéglátónk. - Köszönjük, előbb egy kicsit akklimatizálódunk. Gyülekezik a közönség. Pokrócot terítenek le, kempingszékeket állítanak fel. Bimbózó leánykák használják ki az alkalmat, s a művészeket autogramért ostromolják. Az út kellős közepén állva napozik a telep szépe, sudár termetű, ifjú hölgy, kellő domborzatokkal. Antik szobor, akármi legyek. A hölgy jó apostola az eszmének. És elkezdődik a felvétel, amelyet azonban helikopterzümmögés szakít félbe. Várni kell, amíg tovarepül a gép. A bennszülöttek már megszokták a negyedóránként, alacsony repülésben elsuhanó kukkolójáratokat. A levegő a tűző naptól felforrósodik, az elpuhult színészekről sorra lekerülnek a zakók, talán még az ingek is. A jó értelemben vett szabadosság engem is elragad, s meglazítom a nyakkendőmet. A naturisták elveik szilárd védelmezői, a francia forradalom sansculotte-jeinek kései utódai. Modern nadrágtalanok. Sőt, alsónadrágtalanok. Megannyi Gandhi. Rabindranath Tagore. Szép példáját adták az elvek melletti kiállásnak, győzött a kitartásuk és a hűségük. Itt mindent maguk hoztak létre. Ástak, kapáltak, füvet ültettek és fákat telepítettek. A vízpartot kellemes stranddá alakították. Az előítéleten alapuló, rosszindulatú gyanú, hogy itt valami buja, laza erkölcsű televény lenne, teljesen eloszlott bennünk. Állítom - és ezt Lukács Sanyi is megerősítheti, senkiben sem támadtak pikáns gondolatok. Summa summarum, a naturisták szeretetre méltó, őszinte emberek. Azt hiszem, értem őket. Csak egyet nem értek. Miért vannak meztelenül?