MAGYAR FIZIKAI FOLYÓIRAT - A MTA III. OSZTÁLYÁNAK FIZIKAI KÖZLEMÉNYEI 2. KÖTET (1954)

2. kötet / 5. sz. - AZ I. MAGYAR FIZIKUS KONGRESSZUS. Ötödik nap. 1953. augusztus 28., péntek - Hozzászólások

440 HOZZÁSZÓLÁSOK ТОМКА PÁL: Tarján Imre az előadásában ismertetett új vizsgálatokat frissen röntge­nezett NaCI kristályokon végezte, tehát olyan kristályokon, amelyeken mi kvantumegyenest kaptunk. Kívánatos volna a vörös megvilágítás utáni és a „pihent" fotoáramoknak a kimérése régi röntgenezésű (a hosszabb hullámok­nál megnagyobbodott abszorpciót mutató) NaCI kristályokon, mert a mi kvan­tumméréseinknek az előadásban ismertetett új rendszerű mérésekkel való pár­huzamba állítása így lenne teljes. Feltűnő, hogy az előadásban ismertetett új fényhatások az abszorpció­ban legfeljebb csak olyan méretekben lépnek fel, hogy a mérési hibák az esetleges hatásokat elfedik. Kívánatos volna a mérési hibák csökkentésével részletesebb vizsgálatokat végezni az abszorpcióra vonatkozólag is. TARJÁN IMRE válasza: A hozzászólásokban említés történt a kvantum­szerűségre vonatkozó mé­résekről. Szeretnék egy gondolatot hozzáfűzni ezekhez a mérésekhez, különös tekintettel a Gyulai—Tonika dolgozatra. A szerzők régebben röntgenezett kris­tályok esetében „kvantumegyenes" helyett a hosszabb hullámoknál erősen lefelé hajló görbét kaptak. Méréseiket úgy végezték, hogy minden egyes ab­szorpciós és vezetési mérés előtt a rövidre zárt kristályt vörös fénnyel világí­tották meg. Érdemes most meggondolni, hogy milyen eredményhez jutha­tunk, ha a kvantumszerűségre vonatkozó méréseket pihent kristályon végez­zük. A kvantumegyenesben mutatkozó törés ugyanis a hosszabb hullámoknál következik be és ugyancsak a hosszabb hullámoknál a pihent kristályon mért fotoáramok megemelkednek a vörös megvilágítás után közvetlenül mért áram­erősségekhez képest (lásd a 7. ábrát). Ha tehát pihent kristályon végezzük el a méréseket, lehetségesnek látszik, hogy a régebben röntgenezett kristályok esetében is közelebb juthatnánk a kvantumegyeneshez. Valóban igen lényeges lenne a kvantumhatásfok és az eltolódási út meg­határozása külön-külön, ez azonban nem egyszerű probléma. Flechsig kimérte a fotoáram függését a térerősségtől igen nagy térerősségek esetében is és így sikerült megmérnie az eltolódási utakat­. Arról azonban nem tudok, hogy mágneses térben végzett mérések érdekes eredményekre vezettek volna. Annak eldöntése céljából, hogy az előadásban ismertetett jelenséggel kapcsolatban az eltolódási utaknak vagy a kvantumhatásfoknak a megváltozásáról van-e szó, megismételtem Flechsig méréseit. Eddig azonban nem sikerült a tér­erősség-fotoáramerősség görbe telítettségi szakaszáig eljutni. Úgy látszik, hogy még nagyobb térerősségek alkalmazására van szükség, mint amilyenekkel Flechsig dolgozott. Ezeket a vizsgálatokat a jövőben megismételjük. A természetes kristályok, amelyek sok év alatt növekedtek, tökéletesebb­nek mutatkoznak, mint az olvadékból növesztett kristályok, utóbbiak viszont kevésbé szennyezettek a természetes kristályoknál. Az általunk alkalmazott hőkezelés durva beavatkozásnak tekinthető, amely a struktúrát inkább rontja, mint javítja. Kristályainkat ugyanis olvadáspontig melegítettük és valószínűleg ezért viselkedtek azok az olvadékból növesztett kristályokhoz hasonlóan. Ezzel az eljárással, valamint a felhevített kristály hirtelen lehűtésével, továbbá nagyobb nyomások alkalmazásával a hibák számát kívántuk növelni és meg­vizsgálni ezek befolyását az ismertetett effektussal kapcsolatban. Mint előadá­somban említettem, a jelenség az ilyen „kezelt" kristályok esetében is hasonló * W. Flechsig, Zs. f. Phys. 46, 788, 1928.

Next