MAGYAR FIZIKAI FOLYÓIRAT - A MTA III. OSZTÁLYÁNAK FIZIKAI KÖZLEMÉNYEI 4. KÖTET (1956)

4. kötet / 1. sz. - BARDÓCZ ÁRPÁD: Újrendszerű mechanikus vezérlésű nagyfeszültségű spektroszkópiai szikrafényforrás

BARDÓCZ Á.: MECHANIKUS VEZÉRLÉSŰ SZIKRAFÉNYFORRÁS A forgó szikraközzel vezérelt szikragerjesztőknél a töltőáramkör meg­felelő méretezése mellett [6, 7] a hálózat és az elemzőszikraközben uralkodó gerjesztési viszonyok között mintegy kényszerkapcsolat áll fenn. A forgó­kapcsoló gondoskodik arról, hogy a kisülési áramkörbe jutó energia és az időegységre eső szikrák száma mindig azonos legyen. A forgó vezérlő­szikrakör a kisülési körben lejátszódó nagyfrekvenciás kisülés után a töltő­áramkör és kisülési áramkör között a villamos kapcsolatot megszakítja és ha a töltőáramkör méretezése villamos szempontból helyes, a vezérlés teljes mér­tékben biztosítva van. A vezérlőszikrakörök betonozását a forgókapcsoló elektródok egymástól való eltávolodásán kívül még a forgás által létrehozott levegőáramlás is elősegíti. A forgókapcsolónak ez a tulajdonsága olyan nagy energiákkal és önindukciókkal való gerjesztést tesz lehetővé, amely az eddigi kivitelű rögzített szikraközzel vezérelt gerjesztőknél lehetetlen. Nem kismértékben járult hozzá a forgókapcsolóval vezérelt gerjesztők elterjedéséhez azok aránylag könnyű beállíthatósága. A berendezés bármely munkaviszonyra megismételhetően beállítható. A forgó vezérlőszikraköznek előnyös tulajdonságai mellett hátrányai is vannak. Ilyen hátrány az, hogy a forgókapcsoló szikraközeinek hossza szik­ráról szikrára változik. Ennek azután az lesz a következménye, hogy a ger­jesztő energia nem minden kisülés alkalmával oszlik meg ugyanúgy az elemző- és vezérlőszikraközök között. Ilyen módon az elemzőszikraközre jutó gerjesztési energia kisülésről kisülésre változásoknak van kitéve. Az" ebből származó bizonytalanságok kiküszöbölésére különböző tökéletesítő fogásokat alkalmaztak. Ezeket a fogásokat itt megemlítjük, mert ezek részben az ismer­tetendő gerjesztőrendszernél is eredményesen alkalmazhatók. Az egyik ilyen fogás abból áll, hogy a forgókapcsoló két szikraközét a kapcsolás megfelelő kialakításával egyre csökkentik [9, 17]. További tökéletesítés az elemző szikra­köznek nagyértékű ohmos ellenállással [10] vagy önindukcióval [1,3] való áthidalása. Ebben az esetben a kondenzátor töltőfeszültsége átütés előtt teljes egészében a vezérlőszikraközön jelentkezik, minek következtében az átütési bizonytalanság csökken. A kondenzátor feszültségének a forgókapcsoló két szikraközén való egyenletes eloszlása végett ezt a két szikraközt nagyértékű ohmos ellenállással lehet áthidalni [11]. Még tovább lehet a kisülési viszo­nyokat javítani az elemző és vezérlőszikraköröknek ultraibolya fénnyel való besugárzásával [12—14, 17] vagy ionozó tű alkalmazásával [15]. A töltő és kisülési áramköröket teljesen el lehet választani egymástól a töltőáramkörbe helyezett egyenirányító elemekkel [16—18]. A felsorolt tökéletesítések természetesen értelemszerűen alkalmazhatók a rögzített vezérlőszikraközzel bíró gerjesztő berendezéseknél is.

Next