MAGYAR FIZIKAI FOLYÓIRAT - A MTA III. OSZTÁLYÁNAK FIZIKAI KÖZLEMÉNYEI 28. KÖTET (1980)

28. kötet / 1. sz. - A KÉPLÉKENY ALAKÍTÁS VIZSGÁLATI MÓDSZEREI. Szerkesztette. Kovács István ELTE, Általános Fizika Tanszék - KOVÁCS ISTVÁN: Az egytengelyű nyújtás

A KÉPLÉKENY ALAKÍTÁS VIZSGÁLATI MÓDSZEREI 1. AZ EGYTENGELYŰ NYÚJTÁS KOVÁCS ISTVÁN ELTE: Általános Fizika Tanszék TARTALOM 1. Bevezetés 3 2. A képlékeny testek tulajdonságai 6 3. A nyújtásvizsgálat általános tárgyalása 8 3.1. Állandó nyújtási sebesség 8 3.2. Állandó terhelésű kúszás 9 3.3. Állandó feszültségű kúszás 9 3.4. A rugalmas alakváltozások figyelembevétele 9 3.5. Feszültségrelaxáció 10 4. Az alakváltozás stabilitása 10 4.1. Stabilitási kritériumok 11 4.1.1. Mechanikai hibák 12 4.1.2. Szuperplaszticitás 12 4.1.3. Geometriai hibák 13 4.1.4. Stabilitási feltételek a maximális erő alapján 13 5. Irodalom 13 1. Bevezetés A szilárd testek mechanikai erőhatásokkal szemben többféleképpen viselkednek. Ha az erőhatás nem túl nagy, a test alakja rugalmasan változik meg, más szóval az erőhatás megszűnte után visszanyeri eredeti alakját. Elég nagy erők hatására azon­ban az alakváltozás egy része nem rugalmas, illetve maradó lesz. Ez utóbbit nevez­zük képlékeny alakváltozásnak vagy plasztikus deformációnak. Nem rugalmas vagy anelasztikus az alakváltozás, ha az erőhatás megszűnte után eltűnik ugyan, de az erőhatáshoz képest időben lemaradva. A következőkben csak a képlékeny alakválto­zással foglalkozunk. Az átmenet a rugalmas és képlékeny alakváltozás között nem éles. Ha az alak­változást nagy pontossággal mérjük, akkor már viszonylag kis erők alkalmazása és megszüntetése után is megfigyelhetünk képlékeny alakváltozást. Ezért mind a rugal­massági határ — az a legnagyobb erő, amelynél kisebbek hatására a test csak rugal­mas alakváltozást szenved —, mind a képlékeny alakváltozás megindulásához szük­séges legkisebb erő, az ún. folyáshatár, definíciója önkényes megállapodást is magá­ban foglal. A makroszkopikus viszonyok jellemzői legegyszerűbben egy polikristályos (makroszkopikusan homogén és izotrop), körkeresztmetszetű fémhenger nyújtásakor állapíthatók meg. Terheljünk meg egy ilyen rudat fokozatosan növekvő tengely­irányú erővel és rögzítsük folytonosan a P erő és a Al megnyúlás közötti össze­függést. Ekkor az 1.a) ábrán látható görbét kapjuk. A csillaggal jelzett megnyúlás

Next