MAGYAR FIZIKAI FOLYÓIRAT - A MTA III. OSZTÁLYÁNAK FIZIKAI KÖZLEMÉNYEI 28. KÖTET (1980)
28. kötet / 1. sz. - A KÉPLÉKENY ALAKÍTÁS VIZSGÁLATI MÓDSZEREI. Szerkesztette. Kovács István ELTE, Általános Fizika Tanszék - KOVÁCS ISTVÁN: Az egytengelyű nyújtás
A KÉPLÉKENY ALAKÍTÁS VIZSGÁLATI MÓDSZEREI 1. AZ EGYTENGELYŰ NYÚJTÁS KOVÁCS ISTVÁN ELTE: Általános Fizika Tanszék TARTALOM 1. Bevezetés 3 2. A képlékeny testek tulajdonságai 6 3. A nyújtásvizsgálat általános tárgyalása 8 3.1. Állandó nyújtási sebesség 8 3.2. Állandó terhelésű kúszás 9 3.3. Állandó feszültségű kúszás 9 3.4. A rugalmas alakváltozások figyelembevétele 9 3.5. Feszültségrelaxáció 10 4. Az alakváltozás stabilitása 10 4.1. Stabilitási kritériumok 11 4.1.1. Mechanikai hibák 12 4.1.2. Szuperplaszticitás 12 4.1.3. Geometriai hibák 13 4.1.4. Stabilitási feltételek a maximális erő alapján 13 5. Irodalom 13 1. Bevezetés A szilárd testek mechanikai erőhatásokkal szemben többféleképpen viselkednek. Ha az erőhatás nem túl nagy, a test alakja rugalmasan változik meg, más szóval az erőhatás megszűnte után visszanyeri eredeti alakját. Elég nagy erők hatására azonban az alakváltozás egy része nem rugalmas, illetve maradó lesz. Ez utóbbit nevezzük képlékeny alakváltozásnak vagy plasztikus deformációnak. Nem rugalmas vagy anelasztikus az alakváltozás, ha az erőhatás megszűnte után eltűnik ugyan, de az erőhatáshoz képest időben lemaradva. A következőkben csak a képlékeny alakváltozással foglalkozunk. Az átmenet a rugalmas és képlékeny alakváltozás között nem éles. Ha az alakváltozást nagy pontossággal mérjük, akkor már viszonylag kis erők alkalmazása és megszüntetése után is megfigyelhetünk képlékeny alakváltozást. Ezért mind a rugalmassági határ — az a legnagyobb erő, amelynél kisebbek hatására a test csak rugalmas alakváltozást szenved —, mind a képlékeny alakváltozás megindulásához szükséges legkisebb erő, az ún. folyáshatár, definíciója önkényes megállapodást is magában foglal. A makroszkopikus viszonyok jellemzői legegyszerűbben egy polikristályos (makroszkopikusan homogén és izotrop), körkeresztmetszetű fémhenger nyújtásakor állapíthatók meg. Terheljünk meg egy ilyen rudat fokozatosan növekvő tengelyirányú erővel és rögzítsük folytonosan a P erő és a Al megnyúlás közötti összefüggést. Ekkor az 1.a) ábrán látható görbét kapjuk. A csillaggal jelzett megnyúlás