Szinnyei József - Zsirai Miklós (szerk.): MAGYAROSAN - NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT 4. évfolyam (1935)
4. kötet / 1-2. szám - Nagy J. Béla: Hogy ragozzuk a magyar igét?
IV. ÉVF. 1935. JAN.-FEBR. 1-2. SZÁM MAGYAROSAI NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT Hogy ragozzuk a magyar igét ? Hát ilyet is lehet kérdezni"] Lehet bizony! Némely olvasónk bizonyára azt gondolja ugyan, hogy a magyar ige ragozásának módja csak nem tartozik a vitás kérdések közé, hiszen benne van minden nyelvtanban, tudja minden iskolásgyerek, aki pedig mégse tudná, vegye elő a nyelvtant és tanulja meg belőle. Akik így vélekednek, azok abban a friszemben élnek, hogy a nyelvtan szabja meg, milyen legyen a nyelv. Pedig dehogy! A nyelvtan nem szabályozója a nyelvnek, nem parancsol neki, nem ura és királya, hanem csak udvari festője vagy inkább udvari fényképésze. Képet rajzol a nyelvről, leírja sajátságait, szép rendbe szedve elmondja, milyen jelenségek mutatkoznak benne egy-egy korban. Minthogy pedig a nyelvben folytonfolyvást változások mennek végbe, időnként más-más képet rajzol a nyelvről a nyelvtan is, azaz maguk a nyelvtani szabályok sem állandók. Könnyű volna ezt az állítást a példáknak nagy sokaságával igazolni, de legyen elég itt csupán egyetlen példa, mégpedig éppen az igeragozás köréből. Előttem van egy 1847-ből való magyar nyelvtan: ,,A magyar