Pintér Jenő - Putnoky Imre (szerk.): MAGYAROSAN - NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT 7. évfolyam (1938)
7. kötet / 1-2. szám - Szarvas Gábor: Neológiai kurjantások
kosságot, melyet a beszédnek az új szó s az új szólás még akkor is ad, mikor ez szükséges, stílusunk szépséges kecsei által kedvességbe hozni nem tudjuk. Ilyen, midőn messze vitt purizmusunk annyira ragad el, hogy mindent magyar névvel igyekezünk adni, bár kétségesen, csonkán, nevetségesen. Az új szónak és az új szólásnak nem a mindennapi vagy ahhoz hasonlító beszédben van helye s még ahol van is, csak úgy van, ha a szó és szólás érthető, kedves, használó ... A mi nyelvünk anya, leány s ismert rokon nélkül úgy áll a több nyelvek között, mint a főnix az ég madarainak számában; s emiatt is, hogy minden új nyelvek közt ez zengheti el egész tisztaságában a görög és a római lant mennyei zengzeteit, valamint azért, hogy ez a görög nyelv bájait, a rómainak méltóságát, az olasznak hevét, a franciának könnyűségét, az angolnak és németnek erejét igen nagy mértékben már most is utolérheti — méltó, hogy ha bennünket a halhatatlanok végzése valaha egy idegen győző jármű alá hajtana is, azt ez a győző, ha nem barbarus, védelembe vegye, fenntartsa, virágzásra juttassa. S mi ezt a nyelvet szeretni tartoznánk, ha ily szép és a maga nemében egyetlen nem volna is, mert a miénk. Vizsgáljuk, mely szerek által gyarapodhatik; elmélkedjünk, tanuljunk s tekintsük, mit csináltak mások s mi használ nekünk. A maradék tanúja lesz tetteinknek: rettegjük ítéletét (Szemelvények az írónak a Tudományos Gyűjtemény 1819. évfolyamában megjelent következő című értekezéséből: Orthologus és neologus: nálunk és más nemzeteknél.) NEOLÓGIAI KURJANTÁSOK. Irta: Szarvas Gábor. Egy virtusát a neológia híveinek nem lehet megtagadnunk — a merészséget. Nem tudni és merészen állítani, tudni és merészen eltagadni, tájékozatlannak lenni és merészen tanítani, látni az igazságot és merészen elferdíteni s mindezt más téren szerzett érdemek nimbusába burkolózva a tekintély harsány hangján hirdetni a tudománytalan nagy közönségnek, ez az érdemük van, ezt senki el nem vitathatja tőlük. Más tudományszak tilalomfája előtt az avatatlan egész tisztelettel megáll. Érzi tájékozatlanságát. Tudja, hogy a bemerészkedésnek szégyenletes megcsúfolás s még szégyenletesebb kitaszítás volna a büntetése. A nyelvtudomány? Az már egészen más, az édes mindegyikünk országa. Olyan mint a sírás; azzal köszöntjük, mikor beléje lépünk, a világot. Mindent tanulni kell, még a tájékozatlanságunk tudatában való hetvenkedést is; csak a nyelvtudomány megszerzéséhez nem kell semmi fáradság, semmi