Szinnyei Ferenc - Putnoky Imre (szerk.): MAGYAROSAN - NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT 13. évfolyam (1944)
13. kötet / 1. füzet - Nagyobb cikkek - Madzsar Imre: Történet és történelem
XIII. ÉVF. 1944. 1. FÜZET. MAGYAROSAK NYELVNŰVELŐ FOLYÓIRAT NAGYOBB CIKKEK TÖRTÉNET ÉS TÖRTÉNELEM. Irta: Madzsar Imre. A Magyar Nyelv 1925-i évfolyamában (220.) azt kérdezi az S. R. betűs olvasó, hogy „van-e, s ha van, mi a különbség a történet és a történelem szó közt". Kissé szabatosabban persze e szavak jelentéséről van itt szó. Nem alakjukról, képzésükről vagy történetükről s értelmüket tekintve is nyilván a mai használat érdekli a kérdezőt. Hiszen a történelem mindössze százéves szó. A szerkesztőségi válasz Kornis Gyula egy évvel azelőtt Történetfilozófia címen megjelent művéhez (5.) utasítja a felvilágosítást kérőt, illetőleg rövid összefoglalásban megismétli e műnek (vö. még szerzőnktől: Történelem és psychologia 1914., 12. 1., jegyzet) idevágó fejtegetéseit. Egy-két példa módosításán kívül a két szövegnek csupán legutolsó mondatában találhatunk némi, alább még megemlítendő eltérést, de lehet, hogy ez sem szándékos a szerkesztőség részéről, hanem inkább csak a fogalmazás ad okot föltevésére. Mit mond tehát hazai irodalmunk kitűnő történetelméleti kézikönyve az idézett szópárról, illetőleg a „történet vagy történelem?" problémájáról! Kiemeli más nyelvekkel (vö. pl. Geschichte) szemben a magyarnak „szerencsés" tulajdonságát, hogy szóban is ki tudja fejezni azt a fogalmi különbséget, amelyet a valósággal megtörtént esemény „objektív" ténye s ennek „szubjektív" feldolgozása és előadása, azaz történés, ill. történet és történettudomány között kell tennünk. Hozzáteszi azonban, hogy mégis sokszor találkozunk a ,történet és ,történelem" dolgában fölcseréléssel. Mikor ilyesmit főleg összetételekben talál, mint például abban, hogy ,művészettörténet'-ről beszélünk, amikor a fönt említett fogalmi különbség alapján ,művészettörténelem'-ről kellene igazán szólnunk, vagy ,gazdaságtörténelem'-ről ,gazdaságtörténet' helyett, ezzel kapcsolatban mindjárt egy megjegyzés kívánkozik tollunkra. Nem működik-e közre ezekben az esetekben tudat alatt a nyelvzeneiség ösztönszerű hatása is? Legalább is a művészettörténelem túl hosszú s unalmas hang-