Nagy J. Béla - Kovalovszky Miklós (szerk.): MAGYAROSAN - NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT 14-15. évfolyam (1945-1946)
14-15. kötet / 1. füzet - Kovalovszky Miklós: Olvasóinkhoz
XIV—XV. ÉVF. 1945—1946 MAGYAROSAN NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT OLVASÓINKHOZ. Másfél évtizedes múltra tekinthet immár vissza a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvművelő Bizottsága és ennek folyóirata, a Magyarosan. A velük kezdődő új nyelvművelő mozgalomnak közvetlen előzménye Zolnai Gyulának egy cikke volt (Szeressük jobban, a magyar szót, Bp. Hírlap ,1931. március 20.), amely egy nyelvművelő bizottság és folyóirat létesítését sürgette. Az Akadémia 1931. május 4-i ülésén Négyesy László indítványozta: mondja ki az Akadémia, hogy a nyelvművelést sürgős és elsőrendű feladatának tekinti, s erre a célra bizottságot küld ki. Az akkori közoktatásügyi miniszter, Klebelsberg Kunó is felkérte az Akadémiát az erőteljes nyelvművelő munka megindítására. 1931. június 22-én az Akadémia Nyelvtudományi Bizottságának kebelében megalakult a Nyelvművelő Szakosztály, a későbbi Nyelvművelő Bizottság alapja. Elhatározták a sajtó, a hatóságok, a tudomány, különböző szakmák, az egész magyarság nyelvi öntudatának felébresztését, s ebből a célból egy nyelvművelő folyóirat kiadását. Így indult meg a Magyarosan 1932 elején. Amikor Magyarosan két esztendő aléltsága után újból megszólal, újjászületése egyúttal a nemzethalál szakadékából életre támadó magyarság ébredő öntudatának jelképe is. A némaság, igaz, hosszú volt, de a zuhanás sebeiből eszmélő nemzet először lélekzeni, nem beszélni akart. Irodalmunk és szellemi életünk is gátlásokkal küzd, nehezen tér magához, nem csoda hát, ha finom eszközük, a nyelv, a háború pusztításai után elárvultan rozsdásodik, vagy az épségével nem törődök kezében rongálódik. A Magyarosan cím, amelyet annak idején többen kifogásoltak, nem magyarkodást jelent, sallangos, erőltetett, vitézkötéses, körülteremtettezett álmagyarságot, hanem csupán annyit, hogy magyarán, magyar módra, a magyar lélek és észjárás szerint s az ehhez illő formában fejezzük ki magunkat. Megbecsüljük a világ minden nyelvét és bármely népének műveltségét, de jól tudjuk, hogy ha a magunk saját, egyéni szellemiségét akarjuk kifejezni, leghívebben és legtökéletesebben a mi nyelvünk ősi formái és törvényei szerint Magyarosan.