A MTA MATEMATIKAI ÉS FIZIKAI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 5. KÖTET (1955)
5. kötet / 3. sz. - SIMONYI KÁROLY: Magfizikai gyorsító berendezések tervezésének és kivitelezésének néhány problémája
MAGFIZIKAI GYORSÍTÓ BERENDEZÉSEK TERVEZÉSÉNEK ÉS KIVITELEZÉSÉNEK NÉHÁNY PROBLÉMÁJA SIMONYI KÁROLY Minthogy ma már üzemben van olyan berendezés, amely nehéz részeket néhányszor 106eV energiára tud felgyorsítani, felmerül a kérdés, van-e értelme egyáltalán néhányszor 106eV energiájú részecskéket adó készülékeket építeni. Az alábbiakban ezzel kapcsolatban bevezetőül éppen egy készüléktípus használhatóságának megítélésénél felmerült szempontokat szeretném megemlíteni. Hogy egy készülék használhatóságának — bár igen fontos — de nem egyetlen jellemzője a részecskék végenergiája, mutatja az a körülmény, hogy a kozmikus sugarak akár 10k,eV energiájú részecskéket is adnak a kísérletező kezébe , ilyen szempontból tehát a kozmotron építése is megkérdőjelezhető. A válasz természetesen könnyű: a kozmotron 10" részecske/sec intenzitású, míg a kozmikus sugárzás intenzitása ennél sok milliószor kisebb. A másik ok : a mesterségesen gyorsított részecskék energiája, minősége kézben tartható, szabályozható, tehát beállítható a bennünket érdeklő ionféleségre és energia tartományra. Tisztán fizikai szempontból tehát a következő szempontok döntőek egy készülék használhatóságának megítéléséhez: 1. A készülékkel elérhető energia-tartományban elvégezhetők-e akár gyakorlati, akár elvi szempontból jelentős kísérletek. 2. Azonos energia tartományban dolgozó készülékek közül melyik intenzitás a legnagyobb. 3. Melyik energiája tartható legjobban kézben, tehát melyik szabályozható legpontosabban, melyik energiája a leghomogénebb. Végül természetesen figyelembe kell vennünk a gazdasági és gazdaságpolitikai kérdéseket is: melyik milyen költséggel milyen külföldi ill. belföldi anyagokkal, illetve segédberendezésekkel valósítható meg. A tudományos irodalomból megállapítható, hogy akár gyorsított elektron, akár nehéz részecske nyalábbal 0,1 MeV energiától fél, akármekkora energiaértékig mind elméleti, mind gyakorlati szempontból igen érdekes kérdések vizsgálhatók. A mellékelt táblázatban megtalálhatjuk az utolsó évek érdekesebb problémáit (1. ábra). Látjuk, hogy éppen a viszonylag alacsony energiatartomány nyújt nagyon sokrétű kutatási lehetőséget. Természetesen az egészen nagy energiákat adó készülékektől sokkal fontosabb elvi jelentőségű eredmények várhatók.