Légrády Elek (összeáll.): A volt magy. kir. pécsi 19. honvéd gyalogezred és alakulatainak […] története (Pécs, 1938)
EZERKILENCSZÁZTIZENNÉGY ELŐTT
sok ellenséges hajót sülyesztenek el, így ismét meglehetett kezdeni Montenegró blokádját. Németország az Angliát körülvevő tengerrészt haditerületnek nyilvánította február 18-tól kezdve és megkezdi a kereskedelmi hajók ellen a búvárhajóharcot. Kiváló eredményeket érnek el. Az entente propaganda igen jelentős eredményeket ér el olyan téren, hogy a saját országaiban a harci kedvet és a kitartást fokozza, illetve a központi hatalmak országaiban a munkásokat felizgassa, a nemzetiségeket elszakadásra ösztökélje stb. Harmadik időszak, azaz a gorlicei csata, Szerbia leverése, a verduni csata és a déltiroli támadás időszaka. (1915 májustól 1916 júniusig.) Ezt az időszakot úgy lehetne röviden jellemezni, hogy bár kezdetben a központi hatalmak igen jelentős katonai eredményt értek el minden hadszíntéren, ezt azonban sem politikai, sem katonai téren nem tudták hasznosítani. A döntést pedig még mindig nem tudták kivívni, az idő pedig az ententenak dolgozott. Ebben az időszakban a központi hatalmak, hogy a kárpáti arcvonalat megerősítsék s hogy az oroszszal szembeni eddigi sikereiket kihasználják, továbbá amiatt a politikai cél miatt, hogy az oláhok és az olaszok ne csatlakozzanak az ententehoz, megindítják az igen nagysikerű, de kellőleg ki nem használt gorliczei csatát, majd ennek folytatásaként a lembergi és az oroszországi nagy nyári hadjáratot. Ennek következtében az orosz igen súlyos veszteségeket szenved, de nem engedi magát megverni, visszavonul — mint Napóleon ellen is tette — a végtelen orosz mezőkre. Igaz, hogy hosszú időre nem képes támadni. Azt azonban még ez a siker sem akadályozza meg, hogy az olasz a nagy entente nyomásra fegyverrel is ellenünk ne forduljon. A török is ingadozik már. Meg kellett szerezni a hozzávezető utat, hogy segítséget kapjon. Ezért — a közben a központi hatalmak mellé állt bolgárokkal együtt— megverik a szerbet és elfoglalják Szerbián kívül Montenegrót, Albániát és Macedóniát. Evvel sikerül az enteiket a Dardanellák ostronuk abbahagyására kényszeríteni. Közben azonban a német vezérkari főnök, a hiú és nem kellő hadvezéri képességgel rendelkező Falkenhayn, valamint Conrád összekülönböztek. Ennek pedig a közös ügy itta meg a levét. Külön-külön akciókban szétforgácsolták az erejüket. A német és a Monarchia egy időben támadtak, az egyik nyugaton, a másik az olasz ellen. Természetes, hogy a sikertelenség nem maradt el. Sőt az angolok megszervezik és a nyugati hadszintérre szállítják milliós hadseregüket, majd megindítják a németek elleni kiéheztetést célzó blokádot. Erre a németek a fokozottabb, kíméletlen búvárhajó harccal válaszolnak, ami ugyan rengeteg veszteséget okoz az angoloknak, de az entente háborús akaratát és a győzelembe vetett hitét nem tudja megingatni, ellenben magára haragítja a semleges országokat, főként az Egyesült Államokat. Evvel a gyűrű még szorosabbra fonódik a központi hatalmak körül. 1916. évben a hadműveletek súlya ismét a nyugati hadszíntéré tolódott át. Haditervek: A központi hatalmak az oroszok gyengeségét kihasználva, ennek az időszaknak a kezdetén őket a Kárpátoktól el akarták szorítani, nem tervezték azonban azt, hogy meg is verjék az oroszt. Conrád mégis mindig erre törekedett. Német támogatás nélkül azonban maga teljes sikert nem arathatott, így a kezdetben nagysikerű támadás kellő előkészítés híján, bizonyos idő után elakadt. Az entente a rég tervezett nagy támadásra akart előkészülni. Ennek kellő megalapozása végett először el akarta foglalni a Dardanellákat, hogy az oroszt hadianyaggal tudja ellátni és ennek fejében a nagy orosz emberanyagot a nyugati hadszintérre hozza. Azután minden irányból egy időben kíván döntő támadást végrehajtani. Keleti hadszintér. (12. sz. vázlat.) A tervezett gorlicei áttörési csatának az előkészületeit a magyar—osztrák csapatoknak leplezni kellett. Azután arra kellett törekedni, hogy az áttörés helyéről az orosz minél több erőt szállítson és ott gyenge legyen. Ezért április végén a m.o. (Magyar—osztrák) 7. hadsereg tüntető támadást hajt végre a Dnyszter mentén, Hindenburg pedig északon Svarlandba nyomult elő IV. 27— V. 15-ig és előretolja evvel az É. (északi) szárnyát a K. (keleti) arcvonalnak. Ezután következik május 2-án a gorlicei áttörési csata nem várt nagy eredménnyel. Az orosz visszaözönlés közben merült fel az a gondolat, hogy a betört helyről É. felé kanyarodva sikerül egy óriási átkarolással az oroszt bekeríteni. Azonban az orosz mestere a visszavonulásnak és sehol sem fogadta el a csatát úgy, hogy teljesen megállt volna, így mindig kisiklott. A gorlicei csata után Mackensen, az ottani