Légrády Elek (összeáll.): A volt magy. kir. pécsi 19. honvéd gyalogezred és alakulatainak […] története (Pécs, 1938)
EZERKILENCSZÁZTIZENNÉGY ELŐTT
1916-ban a meginduló fokozottabb tengeralattjáró háborúban sülyesztették el a németek a Lusitaniát, melyen igen sok amerikai állampolgár utazott, melyért az Egyesült Államok igen megnehezteltek, úgyhogy a németek lemondtak a korlátlan tengeralattjáró háborúról. 1916. május 31-én történt a legnagyobb világháborús tengeri csata a németek és angolok flottája között Skagerrak nál, mely eldöntetlen maradt ugyan, de az angolok hajótérben és emberben is lényegesen több veszteséget szenvedtek, mint a németek, majd mégegyszer annyit. A légiháború is megindult mindkét fél részéről, különösen az olasz és a nyugati arcvonalon. Ebben az időben bombázták a németek Anglia fontosabb városait és Londont is. Később azonban az entente, melynek az egész világ szállított, ebben is túlsúlyra tett szert, bár repülőink kevesebb és rosszabb gépeikkel kiváló eredményeket értek el. Negyedik időszak, az oláhországi hadjáratnak, a nagy nyugati entente támadásoknak és korlátlan tengeralattjáró háborúnak időszaka. (1916. június—1917. végéig.) A korábban már említett és a nagy, döntő győzelemért folyó entente támadás ebben az időszakban indul meg. Nem éri el a célját, bár a déltiroli és verduni támadást a központi hatalmak kénytelenek abbahagyni, bár a Somme-i csata, az Isonzó-i csaták, de legfőképen a Luck-i áttörés, amiket az entente hajt végre az oláhokat is Erdélybe való betörésre csábítja és ezzel igen válságos idők következnek a központi hatalmak számára. Ezt azonban nemcsak hogy átélik, hanem sikerül az oláhokat Erdélyből teljesen kiűzni. Azonban az első sikertelenségbe az entente nem nyugszik bele. Még 1917. tavaszán és nyarán két hatalmas támadásba kezd valamennyi hadszintéren. Ez annyira sikertelen, hogy a cári Oroszországban kitört a forradalom, mely később a bolsevisták kezébe adta a hatalmat. A nyugati hadszintéren azonban a németeknek vissza kellett vonulni az előre elkészített Siegfried állásokba. Ezután a korlátlan tengeralattjáró háborúval igyekeznek védekezni, ezzel azonban nem tudják megbénítani Angliát, sőt a legnagyobb veszedelmet zúdítják magukra, mert ennek hatása alatt Amerikai Egyesült Államok is az ellenségeik sorába léptek. A Monarchia megindítja a 12. Isonzói csatát, melynek váratlanul hatalmas sikere lett, mert az olaszokat az Isonzótól egészen a Pávig űzte vissza. Ezt azonban nem tudtuk kihasználni, holott kellő felkészültség mellett ekkor az olaszt végleg meg lehetett volna verni. Igaz, hogy ezt így utólag könnyű mondani. Igen nagy hiba volt azonban már ebben az időszakban az, hogy lassan kint kezd kimerülni a központi hatalmak emberanyaga, a harci kedv is mindinkább alább hagy a több éves véres küzdelmek kilátástalannak látszó folytatásán. Az entente blokádja mindinkább érezhető a gyomron, a hadianyaghiányon keresztül. Márpedig háborúban éveken keresztül emberfeletti teljesítményre csak olyanok képesek, akik az átlagember felett állnak értékben. De úgy látszott, a központi hatalmak hadseregei ilyen emberekből voltak toborozva. Mert nem ők, hanem a mögöttes országrészben kezdődött az elégedetlenség. Az entente-nek is óriási veszteségei voltak, nagyobbak, mint nekünk, de az egész világ rendelkezésükre állt, bírták. Sőt ennek tudatában harci kedvük egyre fokozódott. Látták, hogy az idő nekik dolgozik. Orosz hadszíntér. (15. sz. vázlat.) Az orosz kezdi meg a régóta beharangozott nagy döntő támadást a Bruszilov-féle Luka -i — 76 —