Makkay Pál (szerk.): A 101-es zászló alatt - A volt békéscsabai cs. és k. 101. gy. e. emlékalbuma (Budapest, 1934)
ÉLETRAJZI ADATOK
Mák István t. szkv. — Szcsev. alt., Kétegyháza. 1910 októberében vonult be tényleges katonai szolgálatra a 101. gy. e.-hez. Nagyváradon elvégezte az altiszti iskolát és mint szkv. szerelt le. A Balkán mozgósításkor alagút-őrszolgálatot teljesített. A világháború kitörésekor a szerb fronton mint önként jelentkező felderítő teljesített értékes járőrszolgálatot. 1914 szeptemberében a 101. gy. e.-del részt vett az orosz harctéren a Rohatyn-i ütközetben és a nagy visszavonulás alkalmával a 115. tábori hidászokhoz osztották be. 1915 aug. 25-én a vasút részére felmentették. Kitüntetései: Igjj, OHj. Maros Dezső t. hdgy. — gyógyszerész, Békéscsaba. A cs. és k. 101. gy. e.-hez mint e. é. e. 1915-ben vonult be Budweisba. A Pilsen-i t. tisztiiskola elvégzése után 1916 őszén az orosz hadszíntéren küzdő ezredhez lett beosztva és 1918 januárjáig megszakítás nélkül részt vesz az összes ütközetekben. A Tatár-szorosi állásharcokban, továbbá az 1917 nyarán bekövetkezett előnyomulás közben a Ceremos-i átkelés kierőszakolásában, a Komaresti-Slobodzia-i ütközetekben és a Czardaki csatákban harcolt ezredével. 1918 január végén megbetegedvén, kórházba került, majd felgyógyulása után Neuhausba vonult be és itt élt az összeomlás. Harctéri szolgálata 15 hónap. Kitüntetései: 02., OHI. Varga Gyula, előbbinek unokabátyja, özv. Varga Istvánné (Vésztő) fia, 1917 szeptember 3-ig hősiesen küzdött ezredünk minden ütközetében, míg a Czardaki csatában 1917 szeptember 13-án bátor és önfeláldozó magatartása következtében hősihalált halt. Máté István t. gyal. — kerékgyártómester, Gyoma. 1911—1913-ig teljesített szolgálatot Nagyváradon a 101. gy. e.-nél. Ezen idő alatt elvégezte a Temesvári 7-ik hadtest főparancsnokságánál a litográfiai tanfolyamot és mint litográfus teljesített szolgálatot tovább az ezredparancsnokság irodájában. A mozgósításkor Békéscsabára vonult be és rövid ideig a szerb fronton, majd az orosz harctéren küzdött megsebesüléséig. Felgyógyulása után 1915 áprilisában a IX-ik menetszázaddal újra az orosz frontra vonult. Két hónap múlva másodszor is megsebesült. Felgyógyulása után az orosz hadszíntéren teljesített szolgálatot ismét 1917 március 28-ig mint bognár. Ekkor az 5-ik gy. e.-hez, majd saját kérésére a 4-es honv. gy. e.-hez helyezték át. Másfél hónap múlva a Zólyomi gyalogsági ágyús tanfolyamra vezényelték, ahol 6 hónapig szolgált mint bognár, majd betegsége miatt kórházba került. Végül a 19-ik honv. gy. e.-nél nyert beosztást, ahol előbb mint telefonista, majd mint bognár működött. 1918 október 31-én szerelt le. Kitüntetései: ifj. OS 21, OHj. Marczin György t. őrm. , ny. áll. rend. felügy. h., Szeged. 1891-ben vonult be tényleges katonai szolgálatra a 101. gy. e.-hez Zágrábba, ahol 3 évig szolgált, majd 3 évig Petrinyában, 1897-től 1903-ig Fehértemplomban, 1903 okt. 1-től 1904 ápr. 4-ig Békéscsabán, végül 1907 szept. 14-ig Wienben. Ekkor a határrendőrség kötelékébe lépett és a világháború alatt Trsztinán, Csaczán és Orsován teljesített megfeszített háborús szolgálatot. A forradalom alatt és után is megállta a helyét. Kitüntetése: OHj. mmm Mák István Maros Dezső Máté István Marczin György