Radák Lajos (szerk.): A m. kir. debreceni 2. honvéd huszárezred története 1869-1918 (Budapest, 1939)
I. RÉSZ - II. FEJEZET.TELI HARCOK A KÁRPÁTOKBAN
lekeztek. Itt álltak egész nap készültségi állásban, sőt az éjszakát is itt töltötték el táborozva. A tábort az oroszoknak pompásan kiépített régebbi állása képezte s az tele volt oszlásnak induló, temetetlen holttestekkel, melyek borzalmas bűzt árasztottak szét. A döglesztő levegőben senki sem tudott aludni. Napközben bejártuk az oroszoknak mondhatni erődépítményszerű állását s ezen láttuk, hogy csapataink támadása hogyan és miképpen folyt le. Pontosan meg lehetett állapítani, hol voltak a betörési helyek, melyik állásiban állottak ellen a védők a végsőkig. Borzalmas harc dúlhatott! Július 23-án 4 órakor ezredünk II. osztálya Ujfalussy százados parancsnoksága alatt elindult északi irányba felderítésre, de csak Mondatyce-ig tudott eljutni, mert a falutól északra a német gyalogság támadása, noha ezt óriási tüzérségi előkészítés előzte meg, elakadt. Négy járőr állandóan kint volt az ellenség megfigyelésére. A hadosztály 5 órakor folytatta menetét észak felé, de a rengeteg vonatoszlop miatt csak az út mellett, a mezőkön menetelhetett. A kolerával fertőzött Grubieszow-on áthaladt s Nowosielki-től délre az erdőben tábort ütött. Július 24. Kende György hadnagy parancsnoksága alatt 80 fő lovas pótlás érkezett. Július 25-én 8 órakor az I. osztályt Certowice-re rendelték mint hadtesttartalékot. Zuhogó esőben egész nap ott állt, mígnem 20 órakor Grubieszow-on át Podgorze-ra rendelték. Innen az utászszakasz-zal együtt gyalog Swiety-Duch majorig ment és éjfélkor felváltotta a Bug mentén állásban levő zászlóaljat. Július 26. A II. osztály is bevonult és a Békéssycsoporttól délre M. H. Louszin-on gyalogsági tartalék lett. Az utászszakasz éjjelenként az első vonal akadályainak kiépítésén fáradozott. Július 27. Az ezred este az első vonal jobbszárnyára ment és július 31-ig ebben az állásban maradt. Az ellenség tüzérségének tüze gyenge volt, de azért az állásban csak éjjel lehetett dolgozni, mert a Bug keleti partján állásban levő oroszok a legkisebb mozgásra össztüzet adtak. Július 31. A hadosztály Kövendy hadnagyot a lövészosztálytól bevonultatta ezredéhez és a hadosztály ez alkalomból következő dicsérő parancsot adta ki: „Kövendy Gyula hadnagy a lövészosztálytól ezredéhez bevonul. Ezen alkalmat felhasználom arra, hogy a huszár lövészosztálynál gyakran rendkívül nehéz körülmények között önfeláldozóan, fáradhatatlanul és kiváló eredménnyel teljesített szolgálataiért, valamint vitéz magatartásáért a Legfelsőbb szolgálat nevében köszönetemet fejezzem ki neki. Bissingen altábornagy." Kövendy hadnagy a Kovách-századhoz került beosztásba. József Ferdinánd hadserege bevonult Lublinba. Ennek a városnak elfoglalásával a szövetségesek offenzívája óriási lépéssel haladt előre. Ivangorod körülzárása már csak néhány nap kérdése volt. Az utóbbi időben úgyszólván mindennap részünk volt az orosz repülők támadásában. Ezek géppuskatüze több sebesülést okozott, bombáik viszont teljesen hatástalanok voltak. Bár éreztük, hogy az előnyomulás újbóli megindulása napok kérdése, az állások megerődítésén éjjelente mégis szorgalmasan dolgoztunk. Érdekes volt, hogy fedezékásás közben számos emberi csontvázra bukkantunk. Valamikor temető lehetett itt. Július végén a keleti harcvonal fekvése a központi hatalmak hadvezetősége számára sikerdús lehetőségeket rejtegetett. Északon a Keleti-tengertől (Windau környékéről) kiinduló harcvonal a Narew felső folyásáig nagyjában déli irányban futott. Délen a román határtól a Zlota Lipa és a Bug mentén a Grubieszow-Bug hajlatig viszont nagyjában északi irányú volt. Az északon és délen említett két pont között nyugat felé erősen kizsákosodott. Ennek a zsáknak középpontja Breszt-Litovszk volt és magába zárta Cholm-ot, Lublin-t, Ivangorod-ot, Varsó-t és a Narew-menti erődöket. A harcvonal közepe tehát még a Visztula nyugati partján túl is messze benyúlt Orosz-Lengyelország területére. Bár a zsák két szárnyát erős állások, sőt várak védték, ez a hadműveleti helyzet az orosz hadvezetőség számára mégis kényelmetlen lehetett, mert nyilvánvaló volt, hogy ezt az állásrészt erélyes támadás ellen nem lehet sokáig megvédeni. Július végén a repülők már jelentették is, hogy az oroszok ebből a kétoldali átkarolással fenyegetett zsákból szabadulni igyekeznek. Viszont a központi hatalmak hadvezetőségének az adott helyzetben nem lehetett más feladata, mint az, hogy délről és északról egyidejűleg végrehajtott erélyes támadással amit csak lehet, beszorítson ebbe a zsákba. Délen a 4., a 11. és a Bug-hadseregre, északon Gallwitz tábornokra és a 8. hadseregre hárult ez a feladat. De a támadások nem váltották valóra a hozzájuk fűzött reményeket, mert az oroszok pompásan kiépített védelmi vonalukban rendkívül tervszerűen védekeztek. A Bug-hadsereg július 31-én indult támadásra az oroszoknak Grubieszowtól északra levő kitűnően megerősített állása ellen és azt áttörte. Az oroszok szakadatlan kemény ellenállás közepette vonultak vissza észak felé. A mi arcvonalszakaszunkon is kiürítették a Bug-menti állásukat. Augusztus 1-én a hadosztályparancsnokság az oroszok üldözésére Flohr ezredest ezredével, két löveggel és egy géppuskával Ustilug—Wladimir Wolynskij irányába rendelte ki azzal a feladattal, hogy a Bughajlatban kelet felé előnyomuló német 82. hadosztállyal érintkezésben, előretörjön. Tőle délre a 4. közös lovashadosztálynak kellett előnyomulnia. Az utászszakasz gyorsan átjárókat készített a Bugon Wogondanka-nál. Az utászok gyors munkájának eredményeképp a főcsapat még délelőtt átkelhetett a folyón és megindulhatott Szow irányába. A felderítésre már előbb útnak indított Pintér főhadnagy Szow-nál az ellenség utóvédjére bukkant. Az elővéd tűzharchoz rögtön lóról szállt és az oroszokat 7 órakor Ustilug—Oranje vonaláig kergette. Itt nagyobb orosz erő volt már állásban. Az ezred tűzharchoz lóról szállt és támadásba fogott, de a számbeli fölényben lévő ellenséggel nem boldogult és így szorosan az ellenség állása előtt töltötte el az éjszakát.