Radák Lajos (szerk.): A m. kir. debreceni 2. honvéd huszárezred története 1869-1918 (Budapest, 1939)

I. RÉSZ - II. FEJEZET.TELI HARCOK A KÁRPÁTOKBAN

lekeztek. Itt álltak egész nap készültségi állásban, sőt az éjszakát is itt töltötték el táborozva. A tábort az oroszoknak pompásan kiépített régebbi állása ké­pezte s az tele volt oszlásnak induló, temetetlen holt­testekkel, melyek borzalmas bűzt árasztottak szét. A döglesztő levegőben senki sem tudott aludni. Napközben bejártuk az oroszoknak mondhatni erődépítményszerű állását s ezen láttuk, hogy csa­pataink támadása hogyan és miképpen folyt le. Pon­tosan meg lehetett állapítani, hol voltak a betörési helyek, melyik állásiban állottak ellen a védők a végsőkig. Borzalmas harc dúlhatott! Július 23-án 4 órakor ezredünk II. osztálya Uj­falussy százados parancsnoksága alatt elindult északi irányba felderítésre, de csak Mondatyce-ig tudott eljutni, mert a falutól északra a német gya­logság támadása, noha ezt óriási tüzérségi előkészí­tés előzte meg, elakadt. Négy járőr állandóan kint volt az ellenség megfigyelésére. A hadosztály 5 órakor folytatta menetét észak felé, de a rengeteg vonatoszlop miatt csak az út mellett, a mezőkön menetelhetett. A kolerával fer­tőzött Grubieszow-on áthaladt s Nowosielki-től délre az erdőben tábort ütött. Július 24. Kende György hadnagy parancsnok­sága alatt 80 fő lovas pótlás érkezett. Július 25-én 8 órakor az I. osztályt Certowice-re rendelték mint hadtesttartalékot. Zuhogó esőben egész nap ott állt, mígnem 20 órakor Grubieszow-on át Podgorze-ra rendelték. Innen az utászszakasz-­zal együtt gyalog Swiety-Duch majorig ment és éj­félkor felváltotta a Bug mentén állásban levő zászlóaljat. Július 26. A II. osztály is bevonult és a Békéssy­csoporttól délre M. H. Lou­szin-on gyalogsági tarta­lék lett. Az utászszakasz éjjelenként az első vonal akadályainak kiépítésén fáradozott. Július 27. Az ezred este az első vonal jobb­szárnyára ment és július 31-ig ebben az állásban maradt. Az ellenség tüzérségének tüze gyenge volt, de azért az állásban csak éjjel lehetett dolgozni, mert a Bug keleti partján állásban levő oroszok a legkisebb mozgásra össztüzet adtak. Július 31. A hadosztály Kövendy hadnagyot a lövészosztálytól bevonultatta ezredéhez és a had­osztály ez alkalomból következő dicsérő parancsot adta ki: „Kövendy Gyula hadnagy a lövészosztálytól ez­redéhez bevonul. Ezen alkalmat felhasználom arra, hogy a huszár lövészosztálynál gyakran rendkívül nehéz körülmények között önfeláldozóan, fáradha­tatlanul és kiváló eredménnyel teljesített szolgála­taiért, valamint vitéz magatartásáért a Legfelsőbb szolgálat nevében köszönetemet fejezzem ki neki. Bissingen altábornagy." Kövendy hadnagy a Kovách-századhoz került beosztásba. József Ferdinánd hadserege bevonult Lub­lin­ba. Ennek a városnak elfoglalásával a szövetsé­gesek offenzívája óriási lépéssel haladt előre. Ivan­gorod körülzárása már csak néhány nap kérdése volt. Az utóbbi időben úgyszólván mindennap ré­szünk volt az orosz repülők támadásában. Ezek géppuskatüze több sebesülést okozott, bombáik vi­szont teljesen hatástalanok voltak. Bár éreztük, hogy az előnyomulás újbóli megindulása napok kérdése, az állások megerődítésén éjjelente mégis szorgalmasan dolgoztunk. Érdekes volt, hogy fede­zékásás közben számos emberi csontvázra bukkan­tunk. Valamikor temető lehetett itt. Július végén a keleti harcvonal fekvése a köz­ponti hatalmak hadvezetősége számára sikerdús lehetőségeket rejtegetett. Északon a Keleti-tengertől (Windau környéké­ről) kiinduló harcvonal a Narew felső folyásáig nagyjában déli irányban futott. Délen a román ha­tártól a Zlota Lipa és a Bug mentén a Grubieszow-Bug hajlatig viszont nagyjában északi irányú volt. Az északon és délen említett két pont között nyu­gat felé erősen kizsákosodott. Ennek a zsáknak kö­zéppontja Breszt-Litovszk volt és magába zárta Cholm-ot, Lublin-t, Ivangorod-ot, Varsó-t és a Na­rew-menti erődöket. A harcvonal közepe tehát még a Visztula nyugati partján túl is messze benyúlt Orosz-Lengyelország területére. Bár a zsák két szár­nyát erős állások, sőt várak védték, ez a hadműve­leti helyzet az orosz hadvezetőség számára mégis kényelmetlen lehetett, mert nyilvánvaló volt, hogy ezt az állásrészt erélyes támadás ellen nem lehet sokáig megvédeni. Július végén a repülők már jelentették is, hogy az oroszok ebből a kétoldali átkarolással fenyegetett zsákból szabadulni igyekeznek. Viszont a központi hatalmak hadvezetőségének az adott helyzetben nem lehetett más feladata, mint az, hogy délről és északról egyidejűleg végrehajtott erélyes támadás­sal amit csak lehet, beszorítson ebbe a zsákba. Délen a 4., a 11. és a Bug-hadseregre, északon Gallwitz tábornokra és a 8. hadseregre hárult ez a feladat. De a támadások nem váltották valóra a hozzájuk fűzött reményeket, mert az oroszok pom­pásan kiépített védelmi vonalukban rendkívül terv­szerűen védekeztek. A Bug-hadsereg július 31-én indult támadásra az oroszoknak Grubieszow­tól északra levő kitű­nően megerősített állása ellen és azt áttörte. Az oro­szok szakadatlan kemény ellenállás közepette vo­nultak vissza észak felé. A mi arcvonalszakaszun­kon is kiürítették a Bug-menti állásukat. Augusztus 1-én a hadosztályparancsnokság az oroszok üldözésére Flohr ezredest ezredével, két lö­veggel és egy géppuskával Ustilug—Wladimir Wo­lynskij irányába rendelte ki azzal a feladattal, hogy a Bug­hajlatban kelet felé előnyomuló német 82. hadosztállyal érintkezésben, előretörjön. Tőle délre a 4. közös lovashadosztálynak kellett előnyomulnia. Az utászszakasz gyorsan átjárókat készített a Bug­on Wogondanka-nál. Az utászok gyors munkájának eredményeképp a főcsapat még délelőtt átkelhe­tett a folyón és megindulhatott­ Szow irányába. A felderítésre már előbb útnak indított Pintér főhad­nagy Szow-nál az ellenség utóvédjére bukkant. Az elővéd tűzharchoz rögtön lóról szállt és az oroszokat 7 órakor Ustilug—Oranje vonaláig ker­gette. Itt nagyobb orosz erő volt már állásban. Az ezred tűzharchoz lóról szállt és támadásba fogott, de a számbeli fölényben lévő ellenséggel nem boldogult és így szorosan az ellenség állása előtt töltötte el az éjszakát.

Next