Czeigler Gusztáv – Clauser Mihály et al.: A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Budapest, 1939)
III. RÉSZ - A MAGYARTÜZÉR FÉNYKÉPCSARNOKA - Tábornokok, törzstisztek, főtisztek és zászlósok.
Negyven hónapot töltött az első vonalban. Nevezetesebb ütközetek és harcok, amelyekben részt vett: Tomasow (1914 VIII. 26.), Tarnawatka (VIII. 27.), Komarow (IX. 2), Lemberg (IX. 5—12.), Jawarowi visszavonulás (IX. 13.), San menti (X. 16—XI. 2.), Krakkó körüli (XI. 15—XII. 6.), Limanova (XII. 11.), Luzna (XII. 27-1915 1. 13.), Bialamenti (1915—IV. 22.), Breszt-Litovszk körüli (VII. 1—IX. 1.), Kotuzow, Zarwanka stb. vidékén (1916 111.—Vili. 11.), Podhajce (VIII. 12.), Zlota-Lipa-menti (VII. 14—Vili. 28.), Horozánka (VIII. 31.), Oláh Bölkény és Magyar Bölkény (IX. második felében), Uz-völgyi (X— 1917. IX. 20.), Csobános-völgyi (IX. 21 okt. 20.), Uz-völgyi (X. 21—XII. 20.). Az ardei hegységben és Dolomitokban, Cividaie, Peio stb. 1918 .június 2-től az összeomlásig. Kitüntetései: III. o. Vaskorona-rend a kard., III. o. kat. érd. ker. a kard., ezüst és bronz Sign. Laud., K. cs. k., II. o. porosz Vasker., a magyar é. rend tiszti ker., bronz k. é. érem és vit. rendjel. Felszeghy Ferenc vitéz, ny. áll. tábornok. *1878, Karánsebes. A lugosi főgimnázium elvégzése után 1896-ban mint egyéves önkéntes a cs. és kir. 21. ko. t. e.-hez vonult be és 1899-ben hadnaggyá lépet elő. 1904-ben lőtértiszt volt a hajmáskéri tüzérségi főiskolákban, 1905-ben elvégezte a bécsújhelyi vívótanfolyamot s ezen évben főhadnaggyá lépett elő. 1907—09-ben elvégezte a schlosshofi Lovagló- és hajtótanári intézetet s utána a cs. és kir. 37. t. á. e.-hez lett áthelyezve. A zágrábi hadtestiskola elvégzése után a 13. t. t. dandárparancsnokság beosztott tisztje, 1910—1913-ban dandárlovaglótanfolyamok parancsnoka s közben egy próbamozgósított üteg parancsnoka volt. 1913-ban századossá lépett elő s ezrede 3. ütege élén végigküzdötte 1914-ben a szerb harctéren a Krupanj, a Drina, Kolubara és Ljig melletti harcokat a 42. horvát h. ho. kötelékében. Tífuszban megbetegedvén, öt hónapot mögöttes országrészben tölött s felépülése után régi ütegét 1915-ben a Dnyeszter-menti harcokban, a Toporoutz-Rarancei téri csatában és 1916-ban a Lucki csatában és a Styr-Lipa és Ikvamenti harcokban vezette. Júl. 20-án megsebesült, 1916 őszétől kezdve különböző tüzércsoportokat vezényelt és pedig a 7. ho. kötelékében a Lipa meleltt (közben a német 274. t. t. e. egyik csoportját 3 hónapig), 1917-ben a bécsi 25. ho. kötelékében a Boldurka mellett és Brody előtt, majd a 72. h. ho. kötelékében a Gyergyóbékás melletti harcokban és 1917—18 telén a 16. h. gy. dandár és a 7. ho. kötelékében a Trotus- és Suka-völgyben. 1918-ban a cs. és kir. 61. tart. t. t. e.-hez (később 147. t. t. e.) lett áthelyezve, melynek egyik csoportját a piavei csatában vezette, majd mint ezen ezred parancsnoka ütegeit hajószállítással San Giovanni di Medua-ig s innen menetekben a Tomorica hegység lábáig vezette. Itt részt vett az albániai entente-csapatok arcvonala áttörésénél s utána állandó utóvédharcok közben ezredét Durazzó, Skutari, Bar, Virpazar, Cetinje, Cattaron át Uskoplje vasútállomásig vezette, majd vasútszállítással a szlavén határig. Kitüntetései: Magyar érdemrend középkeresztje, 3. oszt. Vaskoronarend h. é. és kardokkal, 3. oszt. kat. érdemkereszt h. é. és kardokkal, br. kat. érd. érem a kat. érd. ker. szalagján kardokkal, kormányzói dicsérő elismerés a 3. oszt. Vaskoronarend kisebbített alakjával 1 pánttal h. é. és kardokkal, korm. dicsérő elismerés, koronás br. érdeméreme, Károly-csapatkereszt, sebesültek érme, háborús emlékérem, II. oszt. tiszti szolg. jel, Vöröskereszt II. oszt. díszjelvénye h. é., jubileumi emlékérem a fegyv.ere számára, kat. jubileumi kereszt, 1912—13. emlékkereszt, Kagerer József nyug. tábornok. *1875, Pécs. A pécsi tüzérhadapródiskola elvégzése után 1896 mint hadapród a 4. hadtest lov. tüzérosztályához nyert beosztást. 1912-ben lett százados. Ekkor a miskolci 6. k. lov. tüzérosztihoz helyezték át. 1913 máj.-ban a honvédséghez került. U. e. év nov.-ben a 7. h. tüzéroszt.-nál megbízták a honvéd lov. tüzérosztály megszervezésével. — 1914 ápr.-tól az 1. h. lov. tüzéroszt. 3. ütegének parancsnoka 1916 jan. végéig. 1916 febr.-tól a 20. h. ágyúsezrednél mint osztályparancsnok teljesített hadiszolgálatot. 1916 májban a felállított 2. h. bv. tüzérosztály parancsnoka lett. 1917 szeptemberben az osztály ezreddé alakult, amelynek szintén parancsnoka volt a háború végéig. 1918 májusban soronkívül őrnagy lett. A harctérről 1918 dec.-ben tért haza ezredével. Kitüntetései: III. o. Vaskoronarend a kard., kat. érd. ker. a kard., ezüst Sign. Laud, a kard. kétszer, bronz Sign. Laud, a kard., k. cs. k. és II. o. német Vaskereszt. Kéler Ödön nemes, ny. tábornok. *1878, Tállya. Mint a 17. k. táb. ezred 5. ütegének parancsnoka a 15. ho. kötelékében 1914 aug. 7-től 1916 márc.-ig részt vett a Tomasov felé való előnyomulásban, a Hopkie és Pukarzon körüli ütközetekben, a San felé való előnyomulásban, a tatorikai és egyéb harcokban; a 4. ho. kötelékében a német határtól Ény-ra; a 15. ho.-hoz beosztva a Limanova-Neusandec-Uroblovice felé, az ottani állásharcokban. Harcolt a bukovinai offenzívában 1915 tavaszán: Ottynia, Puzniki, Zaborkrukinál; visszavonulás a Pruth-hoz; előnyomulás a Dnyeszter felé, állásharc a Strypánál. Előnyomulás a Szeretig. Visszavonulás, állásharc a Strypánál, Brovary, Jaslonicz mellett. Mint a 27-es k. nehéz táb. tüzérezred 3. ütegének a parancsnoka 1916 márc.-tól 1916 nov. 10-ig a 27. ho. kötelékében állásharcokat az Ikvánál, visszavonulást az országhatárra és állásharcokat Jazionownál küzdött végig. Mint a 38. honv. táb. tarackosezred 3. osztályának a parancsnoka a 38. h. ho. kötelékében 1916 nov. 10-től 1917 júl. 20-ig a Konjucki-Augusztowkánál, Halicsnál, Kuripow-Bludinski körüli harcokban találjuk. 1917 júl. 20-tól 1917 okt.-ig a hajmáskéri főiskolába volt vezényelve. Mint a 2. sz. tüzér főisk. ezred 2. osztályának parancsnoka 1917 okt. 1-től 1918 febr. l-ig az I. kdlt. kötelékében részt vett az olasz harctéren Javorcektől (Flitsch) a Cividaie, Feltre, Alano, Spinuzzia körüli harcokban. 1918 febr.-tól 1918 okt. 30-ig tanár, osztály- és részben lőtérparancsnok a spilimbergói tüzérlőiskolában. Kitüntetései: II. o. magy. érd. ker., III. o. magy. érd. ker., Lipót-rend lovagker. h. é. és kard., III. o. Vaskorona-rend h. é. és kard., III. o. kat. érd. ker. pirosfehér szal. a kard., ezüst kat. érd. é. a kard., bronz kat. érd. é. a kard., bronz kat. érd. é. piros szal., cs. k., jub. érd. é. piros szal. és II. o. német Vaskereszt. Kisujfalusi Wildner Károly ny. tábornok. *1872, Kassa. A bécsi Műszaki Katonai Akadémia elvégzése után 1892-ben avatták fel. — 1907-ig a budapesti 4. lovagló tüzérosztálynál szolgált. 1914-ben mint százados ütegparancsnok a kassai 6. tarackos ezreddel ment a harctérre, 53 hónapi szakadatlan arcvonalbeli szolgálatot teljesített az orosz, olasz és litván harctereken. 1915-ben a Komarowi csatában és a Krakkó melletti harcokban tanúsított kiválóan eredményes és bátor magatartásáért soronkívül őrnaggyá, majd 1917-ben a Rigától délre dúló harcokban — német kötelékben — eredményes szolgálataiért és vitéz magatartásáért soronkívül alezredessé lépett elő. A román fegyverszünet után előbb Kézdivásárhelyen a VIII. hadtest, majd Fogarason az I. hadsereg tüzérségi főiskolájának parancsnoka volt. 1918 szeptember 3-án az olasz hadszíntéren a 22. lövészhadosztállyal mint egy kombinált nagy tüzércsoport parancsnoka az Örtler-csúcstól délre fekvő gleccsereken a 3600 m magas Pia di S. Matteo és Montello-csúcsok elfoglalását hajtotta végre. Az összeomlás a Brüssel melletti Beverloo-i német tüzérségi főiskolában érte. „Elismert" tulajdonosa a hadidíszítményes és kardos Lipótrend lovagkeresztjének és számos hadi, valamint békebeli kitüntetésnek. Lupkovics Miklós nemes vitéz, ny. tábornok. *1880, Prakfalva. 1914-ben a mozgósításkor Kassán a 6/II. tarackos u. 4. ütegének volt a parancsnoka. Ezzel ment ki az orosz, harctérre a 27. hadosztály kötelékében. Részt vett a IV. hadsereg harcaiban: Komarownál a második lembergi csatában, a San melletti harcokban 1914 végéig. Később a Gallwitz-csoportban harcolt. 1915 tavaszától a Kárpátokban küzdött s részt vett a gorlicei áttörésben és az ezt követő nagy előnyomulásban Lembergen keresztül az Ikváig, majd mint kinevezett osztályparancsnokot a 39. h. h. o.-hoz helyezték át. A román fronton az Uz-völgyi és Ojtozi-szorosi harcokban vett részt 1918 tavaszáig. 1918 ápr.-ban a 42. hegyi osztály parancsnoka lett. Részt vett a jún.-i offenzívában a 2. rohamüteggel, majd pedig a lugosi hadosztály kötelékében a Piave melletti harcokban vett részt ugyancsak mint a hegyi osztály parancsnoka. Az összeomlás az olasz fronton érte. Kitüntetései: TIT. oszt. Vaskor, rend TIT. o. kat. érd. ker. a hadiékítm. és kard. 2-szer, ezüst és bronz Sign. Laud., II. o. német vaskereszt, arany érd. ker. parancsnoki keresztje és számos egyéb kitüntetés. 2