Czeigler Gusztáv – Clauser Mihály et al.: A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Budapest, 1939)

III. RÉSZ - A MAGYARTÜZÉR FÉNYKÉPCSARNOKA - Tábornokok, törzstisztek, főtisztek és zászlósok.

Negyven hónapot töltött az első vonalban. Nevezetesebb ütközetek ós harcok, amelyekben résztvett: Tomasow (1914 VIII. 26.), Tarna­watka (VIII. 27.), Komarow (IX. 2), Lemberg' (IX. 5—12.), Jawarowi visszavonulás (IX. 13.), San menti (X. 16—XI. 2.), Krakkó körüli (XI. 15—XII. 6.), Limanova (XII. 11.), Luzna (XII. 27-1915 1. 13.). Biala­menti (1.15—IV. 22.), Ereszt-Litovszk körüli (VII. 1—IX. l.)> Kotuzow, Zarwanica stb. vidékén (1916 111. 1—Vili. 11.), Podhajce (VIII. 12.), Zlota-Lipa-inenti (MII. 14—Vili. 28.), Horozánka (VIII. 31.), Oláh Bölkény és Magyar Bölkény (IX. második felében), Uz-völgyi (X— 1917. IX. 20.), Csobános-völgyi (IX. 21 okt. 20.), Uz-völgyi (X. 21—Xll. 20.). Az ürtler hegységben és Dolo­mitokban, Cividaie, Peio stb. 1918 .június 2-től az összeomlásig. Kitün­tetései: III. o. Vaskorona-rend a kard., III. o. kat. érd. ker. a kard., ezüst és bronz Sign. Laud., K. es. k., II. o. porosz Vasker., a magyar é. rend tiszti ker., bronz k. é. érem ós vit. rendjel. Felszeghy Ferenc vitéz, ny. áll. tá­bornok. *1878, Karánsebes. A iugosi főgimnázium elvégzése után 1896­ban mint egyéves önkéntes a cs. és kir. 21. ho. t. e.-hez vonult be és 1899­ben hadnaggyá lépet elő. 1904-ben lőtértiszt volt a hajmáskéri tüzér­ségi lőiskolákban, 1905-ben elvégezte a bécsújhelyi vívótanfolyamot s ezen évben főhadnaggyá lepett elő. 1907—09-ben elvégezie a schlosshofi Lovagló- és hajtotanári intézetet s utána a cs. és kir. 37. t. á. e.-hez lett áthelyezve. A zágráb bi had­testiskola elvégzése után a 13. t. t. dandárparancsnokság beosztott tiszt­je, 1910—1913-ban dandárlovaglótan­folyamok parancsnoka s közben egy próbamozgósított üteg parancsnoka volt. 1913-ban századossá lépett elő s ezrede 3. ütege élén végigküzdötte 1914-ben a szerb harctéren a Kru­panj, a Drina, Kolubara és Ljig melletti harcokat a 42. horvát h. ho. kötelékében. Tífuszban megbeteged­vén, öt hónapot mögöttes ország­részben tölött s felépülése után régi ütegét 1915-ben a Dnyeszter-menti harcokban, a Toporoutz-Rarancei téli csatában és 1916-ban a Lucki csatában és a Styr-Lipa és Ikwa­menti harcokban vezette. Júl. 20-án megsebesült, 1916 őszétől kezdve kü­lönböző tüzércsoportokat vezényelt és pedig a 7. ho. kötelékében a Lipa meleltt (közben a német 274. t. t. e. egyik csoportját 3 hónapig), 1917­ben a bécsi 25. ho. kötelékében a Boldurka mellett és Brody előtt, majd a 72. h. ho. kötelékében a Gyergyóbékás melletti harcokban és 1917—18 telén a 16. h. gy. dandár és a 7. ho. kötelékében a Trotus- és Sulta-völgyben. 1918-ban a cs. és kir. 61. tart. t. t. e.-hez (később 147. t. t. e.) lett áthelyezve, melynek egyik csoportját a piavei csatában vezette, majd mint ezen ezred pa­rancsnoka ütegeit hajószállítással San Giovanni di Medua-ig s innen menetekben a Tomorica hegység lá­báig vezette. Itt résztvett az albá­niai entente-csapatok arcvonala át­törésénél s utána állandó utóvéd­harcok közben ezredét Durazzó, Sku­tari, Bar, Vir pazar, Cetinje, Catta­ron át Uskoplje vasútállomásig ve­zette, majd vasútszállítással a szia­von határig. Kitüntetései: Magyar érdemrend középkeresztje, 3. oszt. Vaskoronarend h. é. és kardokkal, 3. oszt. kat. érdemkereszt h. é. ós kardokkal, br. kat. érd. érem a kat. érd. ker. szalagján kardokkal, kor­mányzói dicsérő elismerés a 3. oszt. Vaskoronarend kisebbített alakjá­val 1 pánttal h. é. és kardokkal, korm. dicsérő elismerés, koronás br. érdeméreme, Károly-csapatke­reszt, sebesültek érme, háborús em­lékérem, II. oszt. tiszti szolg. jel, Vöröskereszt II. oszt. díszjelvénye h. é., jubileumi emlékérem a fegyv. erő számára, kat. jubileumi kereszt, 1912—13. emlékkereszt, Kagerer József nyug. tábornok. *1875, Pécs. A pécsi tüzérhadapród­iskola elvégzése után 1896 mint hadapród a 4. hadtest lov. tiizérosz­tályálioz nyert beosztást. 1912-ben lett százados. Ekkor a miskolci 6. k. lov. tüzéroszti-hoz helyezték át. 1913 máj.-ban a honvédséghez ke­rült. U. e. év nov.-ben a 7. k. tüzér­oszt.-nál megbízták a honvéd lov. tü­zérosztály megszervezésével. — 1914 ápr.-tól az 1. h. lov. tüzéroszt. 3. ütegének parancsnoka 1916 jan. vé­géig. 1916 febr.-tól a 20. h. ágyúsez­rednél mint osztályparancsnok tel­jesített hadiszolgálatot. 1916 máj.­ban a felállított 2. h. lov. tüzér­osztály parancsnoka lett, 1917 szep­temberben az osztály ezreddé ala­kult, amelynek szintén parancsnoka volt a háború végéig. 1918 májusban soronkívül őrnagy lett. A harctér­ről 1918 dec.-ben tért haza ezredé­vel. Kitüntetései: III. o. Vaskorona­rend a kard., kat. érd. ker. a kard., ezüst Sign. Laud, a kard. kétszer, bronz Sign. Laud, a kard., K. cs. k. és II. o. német Vaskereszt. Kéler Ödön nemes, ny. tábornok. *1878, Tállya. Mint a 17. k. táb. ez­red 5. ütegének parancsnoka a 15. ho. kötelékében 1914 aug. 7-től 1916 márc.-ig résztvett a Tomasov felé való előnyomulásban, a Hopkie és Pukarzon körüli ütközetekben, a San-felé való előnyomulásban, a t'lorikai és egyéb harcokban; a 4. ho. kötelékében a német határtól Ény-ra; a 15. ho.-hoz beosztva a Li­manova-Neusandec-Uroblovice felé, az ottani állásharcokban. Harcolt a bukovinai offenzívában 1915 tava­szán: Ottynia, Puzniki, Zaborkru­kinál; visszavonulás a Pruth-hoz; előnyomulás a Dnyeszter felé, állás­harc a Strypánál. Előnyomulás a Szerethig. Visszavonulás, állásharc a Strypánál, Brovary, Jasloniez mellett. Mint a 27-es k. nehéz táb. tüzérezred 3. ütegének a parancs­noka 1916 márc.-tól 1916 nov. 10-ig a 27. ho. kötelékében állásharcokat az Ikvánál, visszavonulást az or­szághatárra és állásharcokat Ja­zionownál küzdött végig. Mint a 38. honv. táb. tarackosezred 3. osztályá­nak a parancsnoka a 38. h. ho. kö­telékében 1916 nov. 10-től 1917 júl. 20-ig a Konjuehi-Augusztowkánál, Halicsnál, Kuripow-Bludiniki körüli harcokban találjuk. 1917 júl. 20-tól 1917 okt.-ig a hajmáskéri lőiskolába volt vezényelve. Mint a 2. sz. tüzér lőisk. ezred 2. osztályának parancs­noka 1917 okt. 1-től 1918 febr. l-ig az I. hdt. kötelékében résztvett az olasz harctéren Javorcektől (Flitsch) a Cividaie, Feltre, Alano, Spinuzzia körüli harcokban. 1918 febr.-tól 1918 okt. 30-ig tanár, osztály- és részben lőtérparancsnok a spilimbergói tü­zérlőiskolában. Kitüntetései: II. o. magy. érd. ker., III. o. magy. érd. ker., Lipót-rend lovagker. h. é. és kard., III. o. Vaskorona-rend h. é. és kard., III. o. kat. érd. ker. piros­fehér szal. a kard., ezüst kat. érd. é. a kard., bronz kat. érd. é. a kard., bronz kat. érd. é. piros szal., K cs. k., Jub. érd. é. piros szal. és II. o. német Vaskereszt. Kisujfalusi Wildner Károly ny. tábornok. *1872, Kassa. A bécsi Műszaki Katonai Akadémia elvég­zése után 1892-ben avatták fel. — 1907-ig a budapesti 4. lovagló tüzér­osztálynál szolgált. 1914-ben mint százados-ütegparancsnok a kassai 6. tarackos ezreddel ment a harc­térre, 53 hónapi szakadatlan arcvo­nalbeli szolgalatot teljesített az orosz, olasz és litván harctereken. 1915-ben a Komarowi csatában és a Krakkó melletti harcokban tanúsí­tott kiválóan eredményes és bátor magatartásáért soronkívül őrnagy­gyá, majd 1917-ben a Kigától délre dúló harcokban — német kötelék­ben — eredményes szolgálataiértés vitéz magatartásáért soronkívül al­ezredessé lépett elő. A román fegy­verszünet után előbb Kézdivásárhe­lyen a VIII. hadtest, majd Fogara­son az I, hadsereg tüzérségi lőisko­lájának parancsnoka volt. 1918 szep­tember 3-án az olasz hadszíntéren a 22. lövészhadosztállyal mint egy kombinált nagy tüzércsoport pa­rancsnoka az Örtler-csúcstól délre fekvő gleccsereken a 3600 ni magas Pta di S. Matteo és Montello-csú­csok elfoglalását hajtotta végre. Az összeomlás a Brüssel melletti Be­verloo-i német tüzérségi lőiskolában érte. „Elismert" tulajdonosa a ha­didíszítményes és kardos Lipót­rend lovagkeresztjének és számos hadi, valamint békebeli kitüntetés­nek. Lupkovics Miklós nemes vitéz, ny. tábornok. *1880, Prakfalva. 1914-ben a mozgósításkor Kassán a 6/II. ta­rackos o. 4. ütegének volt a pa­rancsnoka. Ezzel ment ki az orosz, harctérre a 27. hadosztály köteléké­ben. Résztvett a IV. hadsereg har­caiban: Komarownál a második lembergi csatában, a San melletti harcokban 1914 végéig. Később a Gallwitz-csoportban harcolt. 1915 tavaszától a Kárpátokban küzdött s résztvett a gorlicei áttörésben és az ezt követő nagy előnyomulásban Lembergen keresztül az Ikwáig, majd mint kinevezett osztálypa­rancsnokot a 39. h. h. o.-hoz helyez­ték át. A román fronton az Uz-völ­gyi és Ojtozi-szorosi harcokban vett részt 1918 tavaszáig. 1918 ápr.-ban a 42. hegyi osztály parancsnoka lett. Résztvett a jún.-i offenzívában a 2. rohamüteggel, majd pedig a lugosi hadosztály kötelékében a Piave melletti harcokban vett részt ugyan­csak mint a hegyi osztály parancs­noka. Az összeomlás az olasz fron­ton érte. Kitüntetései: TIT. oszt. Vaskor, rend TIT. o. kat. érd. ker. a hadiékítm. és kard. 2-szer, ezüst és bronz Sign. Laud., II. o. német vaskereszt, arany érd. ker. parancs­noki keresztje és számos egyéb ki­tüntetés. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék