Czeigler Gusztáv – Clauser Mihály et al.: A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Budapest, 1939)
III. RÉSZ - A MAGYARTÜZÉR FÉNYKÉPCSARNOKA - Tábornokok, törzstisztek, főtisztek és zászlósok.
től 1911-ig a 7. k. lov. tüzérosztálynál, 1912—13-ban a 10. k. lov. tüzérosztálynál Jaroszlavban és ezután Komáromban a 9. lov. tüzérosztály pótütegparancsnokaként működött. 1914 nov. 10-én a losonci táb. tüzérezred 7. menetütegének parancsnoka lett. Ezzel 1915 febr.-ban mint önálló üteg az orosz harctérre került a Kárpátokba. Részt vett a népi. 1. lov. dandár és a 4. lov. hadosztály harcaiban a Kárpátokban, Galiciában és a Bugon át orosz földön 1916 aug.-ig. sükkor csapattestét átszervezték hegyi üteggé. Mint a 20. h. tü. e. 1. ütegének parancsnoka a görzi frontszakaszon, majd Tél-Tirolban küzdött. 1916 szept.-ben az 1. k. hegyi tüzérezred II. oszt. parancsnoka lett. 1917 jan.tól az Adamello tüzércsoport parancsnoka, majd ápr. 1-től az 1. k. hegyi tüzérezred parancsnoka. 1917 szept. 2-án a görzi fronton átvette az 54. k. tab. tüzérezred II. oszt.-nak parancsnokságát, 1918-ban pedig a Fiavenél a 70. h. tüzérezred parancsnokságát. Ezzel tért haza 1918 nov. 20-án. Kitüntetései: III. o. Vaskó, ronai fold. kat. érd. ker. 2 szer ezüst S. L., arany S. L., K. cs. k., Seb. e. és H. e. é. Gyalókay Jenő ny. ezredes. Már a 13. század második felében is szereplő sopronmegyei nemes család sarja. Nagyváradon született 1874 április 28-án. Főgimnáziumi tanulmányainak elvégzése után 1891-1893-ig a budapesti kir. József Műegyetem gépészmérnöki szakosztályának hallgatója volt. 1893 október 1-én mint egyévi önkéntes állott be a cs. és kir. 6. vártüzérezredbe. 1895 január 1-én tartalékos hadnaggyá nevezték ki, majd ugyanazon év december 1-ével, a hivatásos tiszti állományba s egyidejűleg a cs. és kir. 19. hadosztály-tüzérezredbe helyezték át. 1900 május 1-én főhadnaggyá, 1910 május 1-én századossá lépett elő. 1913 március 1-ével a cs. és kir. 7. hegyi tüzérezredhez, november 1-ével pedig a m. kir. 8. honvéd ágyúsezredhez helyezték át. A világháború elején a m. kir. 8. honvéd ágyús pótüteg parancsnoka volt. A harctéren előbb a 8. honvéd ágyúsezred 3. ütegének, azután a 20. honvédhadosztály lövőszertelepének lett parancsnoka. 1916 november 1-én őrnaggyá lépett elő. Később a 20. nehéz honvéd tábori tüzérezred II. osztályának, azután a 42. honvéd hegyi tüzérosztálynak, végül a 255. nehéz honvéd tábori tüzérezrednek lett parancsnoka. Az összeomlás után az aradi tüzér felszerelőállomás, 1919 január 1-én a 41. nehéz tüzérezred parancsnokságával bízták meg. A vörös uralom alatt Szegedre menekült az akkor alakult Nemzeti Hadsereg .Fővezérségének előbb hadműveleti, később szervezési osztályában mint tüzér előadó működött. 1919 decemberének végén, hasonló minőségben, a debreceni körletparancsnoksághoz került. 1920 március 30-án alezredessé, július 15-én ezredessé lépett elő. 1921 április 1-én a Hadilevéltárba, 1926 január 1-én átmeneti viszonyba, egy évvel később pedig nyugalomba helyezték. A hadtörténetirodalommal már hadnagy kora óta foglalkozott. 1911-ben a Biharvármegyei Régészeti és Történelmi Egylet igazgató-választmányi tagja s a Magyar Tudományos Akadémia hadtörténelmi bizottságának segédtagja, 1912-ben a nagyváradi „Szigligeti" irodalmi társaság igazgató-választmányi tagja, 1924-ben a Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányi tagja, 1926-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1933-ban a római Istituto di Architettura Militare Itasiana tiszteleti tagja, 1936-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. Az 1920—21. iskolaévben, a debreceni Tisza István tudományegyetemen a magyar hadtörténelmet tanította mint meghívott szakelőadó. 1923 óta a Hadtörténelmi Közlemények felelős szerkesztője. Friedrich István ny. ezredes. *1879, Kassa. A bécsi Kat. Műszaki Akadémia elvégzése után 1900-ban felavatva az 1. cs. vártüzérezredhez osztották be Bécsbe. 1904-ben áthelyezték a 3. vártüzérzászlóaljhoz Féterváradra. 1904-től 1908-ig tanár a tüzérhadapródiskolában Traiskirchenben, 1908—1910-ig csapatszolgálatot teljesít Fóla kikötőben. 1910 —1914-ig beosztást nyer a cs. és kir. földrajzi intézet geodezia osztályában. 1914 aug. 15-től 1915 márc. 22-ig Przemyslben tüzércsoportparancsnoka IV. sz. tüzércsoportnak. 1915 márc. 22-től 1918 jul.-ig orosz hadifogságban van. Kitüntetései: Ill. oszt. kat. érd. ker. a kard. és hadiékítm. és a k. cs. k. Herlicska Károly Győző ny. ezredes. *1875, Fehértemplom. 1914-ben a háború kitörése mint századost Kassán érte. Innen ment ki a 3. táb. tüzérezreddel mint a 3. üteg parancsnoka az orosz frontra 1914 aug. 26-án. Részt vett a tomasovi, az első lembergi, a limanovai stb. csatákban mint ütegparancsnok. — 1914 dec. 14-én h. osztályparnok lett, 1914 dec. 18-án a tarnovi harcokban megsebesült, 1915 ápr. 2-án ismét az orosz harctérre indult. Ez alkalommal részt vett a gorlicei áttörésben és az ezt követő nagy előnyomulásban Bresztlitovszkig. 1916 telén a Strypánál harcolt, majd augóban a német hadseregcsoporthoz került két üteggel. Október elején a román harctérre rendelték. Itt áthelyezték a 37. h. hegyi tüzérosztályhoz parancsnokként, de a 225. német gy.-hadosztályhoz osztották be. 1918 máj. 3-án az olasz harctérre került a Piavehez, ahol ismét megsebesült. 1918 old. 1-én a 140. honv. táb. tüzérezredhez helyezték át ezredparancsnoknak. A fegyverszünet mint ezredparancsnokot érte. 1918 nov. 3-án olasz hadifogságba esett, ahonnan 1919 szept.-ben került haza. Kitüntetései: a Lipót-rend lovagkeresztje, III. oszt. Vaskorona-rend, III. oszt. kat. érd. ker. 2-szer, ezüst és bronz S. L., II. o. német vasker., K. cs. k., Seb. é. 2 sávval, H. e. é. Kováts Kálmán vitéz, ezredes. *1888, Segesvár. A cs. és kir. 1. lov. ho. keretén belül a 7. k. lov. tüzérosztállyal vonult hadba az orosz harctérre. Részt vett Czortkowon át Kamienecz-Podolskiig, majd az 1914 aug. 23-án Bucsacsnál vívott ütközetben. A lembergi csata bevezető ütközetei után a III. hadsereg déli szárnyán harcolt a visszavonulásig. Az októberi újabb offenzívánál Stary-Sambornál, majd a téli kárpáti harcokban küzdött. Az 1915 tavaszi offenzívánál a 2. üteg parancsnoka lett. Számos ütközetet vívot még ezután is az orosz harctéren, majd 1916 augusztusban a román frontra irányították. Ott a Vulkán szorosban és az Olt mentén vívott harcokban és az oláhok üldözésében vett részt. Ütege különösen Csíkszeredánál tüntette ki magát. 1917 nyarán a 71. honvéd tüzérezredhez, majd a 64.-hez került mint osztályparancsnok . 1918 áprilisig az Ojtozi szorostól keletre harcolt. Innen az olasz hadszíntérre vitték ezredét, őt pedig a 41. honvéd tüzérezredhez osztották be 1. oszt. parancsnoknak. Ebben a beosztásban harcolta végig a piavei csatát a Montellóval szemben. 1918 júliusban a hátországba vezényelték és a 37. honvéd hegyi pótüteg felállításával bízták meg. Érsekújváron érte a forradalom kitörése. Kitüntetései: III. oszt. Vaskoronarend, IV. o. Magyar Katonai érd. ker., III. o. kat. é. k., ezüst kat. é. é. két pánttal, bronz kat. é. é., II. o. német Vaskereszt, K. cs. k., H. e. é., Jud. e. é., 1912—13. m. ker. és II. o szolg. jel. — 1921-ben vitézzé avatták. Lenkei Géza ny. áll. tüzérezredes, okleveles tanár. *1875, Máramarossziget. 1899 okt.-ben bevonult mint e. é. é. a 6-os k. vártüzérezred II. zászlóaljához. 1904-től 1931-ig tanár, a Kismartoni Alreáliskolánál, a Traiskircheni hadapródiskolánál és a Magyar Kir. Honvéd Ludovika Akadémián. A világháború alatt 1914 augusztusban az 1. honv. táb. ágyúsezred pótütegparancsnokhelyettese lett. 1917 július 21-től szept. 30-ig a 40. honvéd táb. tarackosezrednél a Bobics tüzérségi csoport parancsnokhelyettese az orosz fronton. Résztvett csapattestének előnyomulási harcaiban Kirlibabától Radautzon át Hadikfalváig és Liechtenbergig. Kitüntetései: Bronz kat. érd. é., Bronz érd. é., H. e. é., II. o. tiszti kat. szolgel és katonai jub. kereszt. Ludmann Emil hadicsfalvi, vitéz, ny. ezredes. *1880, Budapest. 1914 augusztus 1-től 1916 december 16-ig a kolozsvári k. táb. ágyúsezredben üteg- később osztályparancsnok. 1916 december 16-tól egészen az öszszeomlásig osztályparancsnok a 71., később a 64. tábori tüzérezredben. 1916-ban gránátnyomás következtében jobb füle hallását elvesztette. Kitüntetései III. o. Vaskoronarend, 111. o. kat. érdemker. kétszer, S. L. kétszer, német Vaskereszt kétszer, személyesen Vilmos császártól. A Vaskoronarendet, a III. o. katonai érdemkeresztet és a német Vaskeresztet a háború első három hónapjában kapta. Sógora, Orbán László mint százados 1915-ben az orosz hadszíntéren hősi halált halt. Testvéröccse a háborúban megsebesült. Somorjay (Stürzer) Ernő ezredes. *1884, Pozsony. A pozsonyi hadapródiskola elvégzése után 1904-ben mint hadapródjelölt tiszthelyettes a 48. k. gy. e.-hez került, ahol 1913-ig különböző beosztásokban szolgált. Közben egy évig (1908—09-ben) a 13. k. hidászzászlóaljnál Komáromban műszaki kiképzést nyert. 1913 márciusban már mint főhadnagy az 5. k. tábori tarackosezredhez helyezték és ezen ezrednél 1915 május hó 30-ig mint ütegparancsnok volt az orosz harctéren. 1915 július 1-én mint szá 4